A velencei evezőspálya az ország egyik legjobb versenypályája. Nemzetközileg is elismert hely, ahol már sokszor, sokféleképpen próbáltak meg túljárni helyi dévérkeszegek eszén. A pálya legfőbb jellemzője, hogy a versenyeken a zsákmány 98 százalékát a tenyeres vagy annál picit nagyobb keszegek adják. Így aztán nem nagyon kell azon gondolkodni, hogy milyen halra élezzük ki a taktikánkat, ha ide látogatunk el versenyre. Egyszerűnek tűnhet az etetőanyag megválasztása is, ám aki már horgászott ezen a vízterületen, az tudja, hogy nincs két egyforma nap!
A hosszú, nyílegyenes pálya olyan áramlatokat képes produkálni, melyek még a legdörzsöltebb pecást is képesek megtréfálni. Az ötórás versenyidő alatt akár többször megfordulhat a vízmozgás iránya és megváltozhat az ereje is. Akkor mégis hogyan lehet itt megállítani a halat? Hogyan lehet alapot képezni, melyet meg is lehet horgászni? Mi a megoldás? Biztosat magam sem tudok, de talán egy kis támpontot tudok nyújtani azoknak, akik feederes versenyre adják a fejüket Sukorón.
Az etetőanyag összeállításának nehézségét tovább fokozza, hogy a fogható keszegek előszeretettel emelkednek el a fenéktől és nyugodt, napsütéses idő esetén akár félvízre is feljöhetnek. Ez is megtörténhet, ám mikor ezen írás mondanivalója összeállt a fejemben, pont nem így történt. Június végén kellemes, nyári meleg napok után hidegfrontot jósoltak, mely hatalmas széllel és viharokkal köszöntött be a horgászat hétvégéjén. Az erős szél pedig erős áramlatokat generál, és a kettő együtt megkeserítheti a horgászatot annak ellenére, hogy a dévérek imádják ezt a fajta időjárást. Ezeket figyelembe véve azt a kaját vettem elő a tarsolyomból, amit rohanó vízre találtunk ki csapattársaimmal.
A megoldást most is a Haldorádó Gold Feeder család tagjai szolgáltatják! A Haldorádó Top1 Bream már sokszor bizonyított a keszeges versenyeken, így kihagyhatatlan ebből a mixtúrából is. Viszont ez az etetőanyag könnyű szerkezetű, sok felszálló szemcsét tartalmaz. Ez egyrészről jó, mert roppant attraktív, de ha önmagában vetném be, 10 percig sem állna meg rajta a keszeg, mert a víz elmosná a kaját az etetés helyétől. Ezért a két kiló keszeges kajához teszek egy kiló Lemon Carpot, ami nagyon nehéz szemcséket tartalmaz. Ez fogja azt garantálni, hogy az etetés helyén mindig legyen valami, ami megállítja a keszegeket.
Ezt a három kiló etetőanyagot keverem össze szárazon, kiegészítve fél kiló Sensas Terre de Fond földdel és egy negyed zacskó Sensas Litou adalékkalal. A nehéz, púder finomságú föld még jobban megnehezíti az etetőanyag szemcséit, míg a felhősítő anyag tovább fokozza a vízközt mozgó halak csalogatását.
A keveréket fokozatosan kell benedvesíteni, apránként hozzáadva a vizet vagy a folyékony aromát. Többszöri vizezés után a keveréket áttöröm, majd jó erősen belepréselem a vödörbe, hogy másnap reggelig minden egyes szemcse alaposan meg tudja szívni magát. A további munkálatokat már a vízparton kell elvégezni.
Másnapra az etetőanyag összeáll egy tömbbe és érezhetően ki is szárad. Első lépésként át kell törni egy nagyobb lukú rostán, hogy tovább tudjunk vele dolgozni. Ezután következhet a további víz hozzáadása, és ha kell, még ilyenkor is tehetünk hozzá kevés nehéz földet is. Ha sikerült a megfelelő tapadást elérni, még egy utolsó szitálással átszellőztetjük a kaját, és készen is vagyunk. Az utolsó rostálást célszerű egy picit kisebb lukméretű rostával végezni, hogy teljesen homogén legyen a csalogatóanyagunk.
A velencei keszeghorgászat elképzelhetetlen szúnyoglárva nélkül. Ha ide készülünk versenyre, akkor ennek beszerzésére és kezelésére nagy hangsúlyt kell fektetni. A földes szúnyog elkészítése nem túl bonyolult feladat, mégis könnyen el lehet rontani. A zacskóból kiöntve először át kell törni a földet és eltávolítani belőle a göröngyöket, esetleges szennyeződéseket. Ezután én teszek bele egy marék földragasztót, hogy a nélkül tudjam a kosárba tömni, hogy szegény lárvákat szétnyomorgatnám.
Lösztől függően spricnivel adok hozzá még vizet, majd a legapróbb lukú szitán ismét áttöröm. Homogén állagú, egy mozdulattal összenyomható földet kell kapnunk. A szúnyoglárvát szétválasztó porral szoktam felszedni a papírról, majd egy nagy dézsába téve a lárvákat és a földet összerázom. Kézzel is lehet keverni, de kíméletesebb, ha nem nyomkodjuk össze a szúnyogokat.
A mennyiségekről még nem beszéltem, pedig a föld/kaja arány elosztása nagyon fontos. OB szabályok szerinti versenyeken 12 liter csalogatóanyag engedélyezett. Nem igazán szeretek sok földet használni, de itt legalább 4 literre szükség van. Hogy ezt az etetőanyaghoz keverjük, külön dobjuk vagy kaja mellé tesszük a kosárba, már a mi dolgunk, illetve a halak aktivitása határozza meg.
A velencei horgászat nagyon pörgős, aktív peca. A 12 literből öt óra után nekem egy-két marék etetőanyag szokott maradni. A két-három percenkénti dobások és a nagyméretű kosár gyorsan fogyasztja a csalogató anyagot.
A már említett hétvégén olyan szél fújt, hogy a tavon tarajos hullámok korbácsolták a vizet. A kosaraimra 40-50 gramm súlyt kellett tenni, hogy egyáltalán meg tudjanak állni. A zsinórnak így is olyan nagy hasa lett, hogy alig győztem azt bevágáskor visszanyerni, és ha ezt lassan tettem, akkor a horog nem is akadt meg.
Egy szó, mint száz, ilyen áramlási körülmények között, biztos vagyok abban, hogy a kosarunk tartalmát 5 percen belül el is mossa a víz. Ha jó nehéz szemcsézetű etetőanyagot tudunk a vízbe juttatni, akkor talán addig ott tudjuk tartani a halat, míg beérkezik a következő kosárnyi eledel.
Összetett, pörgős és nagyon-nagyon pontos horgászatra van itt szükség. Ha viszont mindent jól csinálunk, és a keszegek is étvágyuknál vannak, akkor feledhetetlen versenyekre fogunk tudni visszaemlékezni.
Írta: Sipos Gábor
