Az elmúlt tíz epizódban annyi elméleti tudásra tettek szert a sorozatot rendszeresen követők, hogy immár elérkezett a horgászat ideje. Ebben az írásban és filmben azt fogom megmutatni, hogy miként is néz ki egy átlagos horgásznap, hogyan érdemes helyet választani, mivel célszerű kezdeni a napot, és még számos olyan tétel kerül képbe, amelyek később már rutinszerűen fognak menni. Tartsatok velem egy jó horgászatra!
Érkezés
A horgásztóhoz érés után az első feladatunk, hogy megvásároljuk a napijegyet és átnézzük a helyi szabályozásokat. Ez utóbbi nagyon fontos, hogy még véletlenül se kerüljünk később kellemetlen helyzetbe. A napijegy megvásárlását követően a fogási naplóba is regisztrálnunk kell a horgászat napját. Ezeket a kötelező köröket követően érdemes néhány szót váltani a halőrrel vagy a helyi pecásokkal, hogy melyik helyet javasolják számunkra. Hasznos megfogadni minden tanácsot, főleg akkor, ha először járunk egy adott vízterületen.
Horgászhely kiválasztása
A horgászhely kiválasztásánál van még egy nagyon fontos szempont, mégpedig az, hogy mindenekelőtt tiszteletben kell tartani a már vízparton lévőket, nem szabad túlságosan közel ülni hozzájuk. Meg kell tartani a távolságot, mert nem illik másokat zavarni, rájuk telepedni. Ez a népszerű, intenzíven telepített tavakon szokott problémákat szülni, mert főleg hétvégéken a tavak bizony tele szoktak lenni.
Amennyiben megvan a kiválasztott hely, érdemes ellenőrizni, nem lehetnek-e olyan akadályok, amelyet nem vettünk addig észre. A leggyakoribb, hogy a berendezkedés után veszi csak észre a pecás, hogy a háta mögött lévő fa ágai belógnak a víz fölé, ezzel ellehetetlenítve a dobást. Erre (is) figyeljetek oda a helyválasztásnál!
Kipakolás, felkészülés
Az első lépés a nektek megfelelő placc megtalálása után, hogy be kell nedvesíteni az etetőanyagot. Erre azért van szükség, mert ennek legalább 10 percre szüksége van, hogy a szemcsék kellően megszívják magukat. Így míg pihen a kaja, addig van idő bőven kipakolni.
De ha már az etetőanyagnál tartunk, érdemes arról is szót ejteni, hogy miként érdemes etetőanyagot választani, ha egy ismeretlen vízterületen vagyunk. Erre is a legjobb, ha megkérdezzük a halőrtől vagy a helyi pecásoktól, hogy ők milyen jellegű kaját javasolnak. Alapvetően van natúr, kukorica alapú, van erjesztett, létezik édes csalogatóanyag, és ami a pontyos vizeken legtöbbször működőképes, az a hallisztes. Ez utóbbiból érdemes tehát választani. Az új, BlendeX 2 in 1 családból a TripleX, Tintahal + Polip vagy esetleg a már készre nedvesített Ready Method sorozatból a Pisty ajánlott.
A felszerelések kipakolásakor és a különböző kiegészítők elhelyezésekor az előző részben bemutatottakat érdemes alapul venni, természetesen az adott helyhez idomulva. A botok elhelyezésekor elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy merre fogunk dobálni. Ugye az olyan tavakon, ahol sűrűn ülnek a horgászok, mindenképpen a helyünkkel szemben kell választani egy támpontot. Ezt kell kiindulási alapnak kinézni, és ettől lehet jobbra-balra kitérni, de csak annyit, hogy a szomszédot ne zavarjuk! A távolság kiválasztásánál is elsősorban a helyi szokásokat kell figyelembe venni. A meglévő felszerelésnek is vannak határai, valamint a dobótechnikai tudás is gyerekcipőben jár még, így a 20-50 méteres távot érdemes első körben meghorgászni.
Mialatt a felszerelés a helyére került, az etetőanyag is megszívta magát. Gyors ellenőrzést és esetleges után vizezést követően a kötelező rostálás sem maradhat el. Végül minden csali és a csalogatóanyag is a helyére kerül. Mielőtt azonban belemélyedünk a horgászatba, érdemes a nem használt táskákat, keverőedényeket, rostákat, botzsákot eltisztítva a helyére tenni, hogy a későbbiekben semmi ne legyen útban. Továbbá a pontymatrac mellé is érdemes odahelyezni egy vödör vizet és a szájfertőtlenítőt.
Az első dobás
A felszerelés, végszerelék adott, az etetőanyag adott, a meghorgászni kívánt helyet kinéztük, nincs más hátra, mint bedobni. Egyetlen nyitott kérdés maradt. Milyen csalival dobjunk be először? Mindenkinek megvannak a legjobban bevált tüskére valói. Egy korábbi részben már mutattam olyan wafter csalikat, amelyek jó választások lehetnek.
Én előszeretettel kezdem a pecát élénk színű csalikkal, ilyen a narancssárga színű Fluo Method Wafter - Chilis Fahéj. Később, ha ez nem vált be, jöhetnek a természetes színű darabok, mint pl. a Brutal Liver. Ha ezek sem adnak halat, akkor méretben is le lehet menni egészen a BlendeX Hydro Method kisebb méretű golyócskáig. A bemutató horgászaton például nekem ez utóbbi hozta meg a sikert, méghozzá TripleX ízesítésben. Azt javaslom, hogy 2-3 dobásig érdemes erőltetni egy-egy csalit. Ha nincs rá kapás, félre kell tenni, és másikkal kell próbálkozni. Két bottal viszonylag gyorsan végig lehet zongorázni a rendelkezésre álló csalikat.
Várakozási idő
Fogós kérdés, hogy mennyit érdemes várni két dobás közt? A kiindulási alap szerintem 5-10 perc a method technikánál. Ez az idő akkor nőhet, ha gyengén táplálkoznak a halak, esetleg hideg a víz vagy – mint esetemben volt tapasztalható – a frontos idő miatt kissé lecsökkent a halak aktivitása. Amikor van olyan csali, amely már adott halat, akkor azt visszadobva nyugodtan „rá lehet ülni”, hiszen biztos, hogy az más pontyok számára is vonzó lesz!
Aromázás, tuningolás
Egy előző részben már kitértem az aromák használatára, ám arra nem, hogy miként érdemes őket horgászat közben alkalmazni. Az alap etetőanyagot csak akkor érdemes bearomázni, ha tudjuk, hogy az jótékony hatással lesz a horgászatra. Például egy alig áramló, sekély tó esetében nem szabad azonnal aromásított kajával „berúgni az ajtót”. Érdemesebb olyan aromakoncentrátumot alkalmazni, amelyet menet közben is lehet adagolni. Ilyen a BlendeX Serum. Ezt is csak akkor ajánlom, ha nincs kapás, mert ezzel gyenge kapásidőszakban is fel lehet kelteni a pontyok figyelmét. Nekem ez most nagyon bejött a horgászatomon, hiszen a frontos idő miatti inaktív halakat a jó csaliválasztással és megfelelő aromahasználattal is kapásra tudtam bírni!
Kapás, halfárasztás
A kapások elég változatosak lehetnek. Vannak apró rángatások, van belazítás, és amit nagyon szeretünk, amikor elhúzza, és már a nyeletőfék is megszólal. A lényeg, hogy, ha biztosan kapást érzékelünk, az első, hogy az orsón fél hajtókar-fordulattal ki kell kapcsolni a nyeletőféket, és aktiválni kell a dobféket. Ha felvettük a kontaktust a hallal, érezni lehet, hogy szükséges-e a féken lazítani, vagy sem. Ha közreműködőnek látszik a ponty, akkor el lehet kezdeni „pumpálni” a halat. Ez annyit tesz, hogy a bottal folyamatosan magunk felé húzzuk, ám ekkor nem használjuk az orsót. Amint nyertünk zsinórt, azt feltekerjük, és ezzel egy időben a „bottal a hal felé nyúlunk”, majd kezdődhet elölről az egész folyamat. Amikor a parti zónába ér a ponty, érdemes a pumpáló mozdulatot egyre lassabban és kisebbeket húzva folytatni, miközben a féket már lazábbra kell állítani. A merítés ideje akkor jön el, mikor a halat már kedvünk szerint tudjuk irányítani és bele tudjuk húzni a hálóba.
Partra emelés
A megmerített halat véletlenül se a merítő nyélét megragadva, azt megemelve próbáljuk meg partra segíteni! A nyelet hátrahúzva, a merítő fej keretét kell megfogni és megemelni. A halat a legtöbb helyen kötelező pontymatracra tenni, amelyet mindenképp be kell nedvesíteni. A horogszabadítás, szájfertőtlenítés és fotózás kizárólag a matrac fölött művelhető. Hogy pontosan milyen horogszabadítóra, matracra, fertőtlenítőre, halmérő zsákra, és egyéb halkímélő eszközökre is van szükség, azt egy következő Method Suli epizódban fogom bemutatni. A következő részben viszont megmutatom, hogyan lehet a meglévő botjainkkal növelni a dobástávolságot, valamint hogyan lehet kiakasztott zsinórklipsszel pontosan, egy helyre dobálva methodozni.
Írta: Sipos Gábor
Fotók: Putz Tamás
