A dunai horgászatok számomra évek óta az ősz kezdetét jelentik… No de hol van még az ősz? Szerencsére távol! Most élvezzük a kellemes meleget és a nyári napsütést, akár a Duna-parton, ahová a szokatlanul alacsony vízállás miatt tavasszal és nyár elején is érdemes volt már ellátogatni. Olyan helyeken és olyan körülmények közepette horgászhattunk, amelyek az év első felében - a rendszerint magas vízállás miatt - megközelíthetetlenek. Most azonban minden adott volt egy dunai pontykalandra, kár lett volna kihagyni!
Pontytilalom előtt
A naptár április végét mutatta a pontytilalom előtti utolsó napokban, miközben a Duna vízállása folyamatosan csökkent. Alacsonyabb volt kedvenc helyeimen az öreg folyó vízszintje, mint késő ősszel. Ebben az időszakban ez nem normális állapot, amely következtében a zöldár is elmaradt, és idén a halak sem tudtak a megszokott helyeiken leívni. A 2011-es év bőséges szaporulata nagyon fog majd hiányozni később, de sajnos minden az időjárástól, pontosabban a vízgyűjtő területen lehullott csapadék mennyiségétől függ, amely eddig kritikusan kevés volt. Persze ismerve az időjárás szeszélyességét, azon sem lennék meglepődve, hogy mikor ezeket a sorokat olvassátok, III. fokú árvízvédelmi készültséget rendelnek el a Dunán… Tavasszal talán még soha nem fogtam pontyot az öreg folyóból, de annyira ideális volt a vízállás, ami mindenképpen pontyhorgászatra csábított.
Felhívtam Takács Péter kollégámat, hogy másnap reggel forgatunk. Péter első kérdése az volt, hogy „Hová megyünk?”. „A Dunán akarok pontyot fogni!”, válaszoltam. Döbbent csend és értetlenség volt a válasz, majd halkan megszólalt: „Biztos vagy benne, hogy lesz értelme megtennem a hosszú utat? Lehet ilyenkor már pontyot fogni?”. „Holnap kiderül!” Magabiztos próbáltam maradni, de tudtuk mindketten, hogy a legjobb esetben, még akkor is, ha minden ideálisnak tűnik, maximum 50% az esély a halfogásra. Amikor közöltem Péterrel, hogy mindezt rakós bottal szeretném véghezvinni, már vissza sem kéredzett… Sejtem, mint gondolt magában… :-)
Kora hajnali megérkezés
Másnap kora hajnalban már a vízparton voltunk. A napfelkelte előtt általában megmutatják magukat a halak, a felszínhez közeli fordulásaikkal, ugrásaikkal árulják el tartózkodási helyeiket. Ha ilyet lát a horgász, biztos lehet benne, hogy van a közelben hal. Ezek az árulkodó jelek napközben már ritkák. Nagyon bíztam benne, hogy sok ugrást látunk, de kissé csalódott voltam, mert alig néhány fordulásban gyönyörködhettünk, és azok sem a horgászhelyem közelében voltak… Mindezek ellenére mindent úgy csináltam, mint amikor 100%-ig biztos vagyok a dolgomban. A horgászláda felállítása és a szerelék összeállítása után beettem.
Rakós bottal a Dunán…
Mivel egy Walter Tamás (kétszeres egyéni világbajnokunk) nevével fémjelzett Spro Platinum Carp rakós bottal akartam horgászni, az etetést is nagyon precízen, hajszálpontosan, etetőcsészével végeztem. Miért pont rakós bottal vettem üldözőbe a Duna vad harcosait? Mert a terep - minden túlzás nélkül állíthatom - speciális. Rendkívül akadós és a part közelében is mély. 11 méterre a parttól már 7 méter volt a vízmélység. Ehhez egy 6 tagos, kereken 8 méteres top szettre volt szükség, amihez mindössze 2 tagot kellett hozzátoldani. A víz a szokásosnál is erősebben folyt, minimum 60 grammos ólomra volt szükség, hogy a szerelék megálljon. Próbálkoztam már itt feederbottal is, de sajnos annak az lett az eredménye, hogy minden végszerelékemet beszaggattam. A rakós bottal az akadók fölé lehet nyúlni és végig lehet kopogtatni a vízben rejlő kövek és tisztások környékét, a leakadás minimális veszélye mellett.
A rakós bot egyetlen hátránya, hogy egy idő után nem tud több zsinórt adagolni. A 3 tagba fűzött fekete Daiwa Hydrolastic gumi maximum 20 méterre képes kinyúlni. Így a fárasztási kör a zsinórral együtt maximum 30 méter. Nem könnyű ebben a körben megtartani (az erősen folyó vízben) a vadul vágtató halat. Nagy gyakorlottal kell rendelkezni a fárasztás során. Ha nagyon erőltetjük, eltörhetjük a legerősebb, legjobb botot is, ha hagyjuk, hogy a hal irányítson, akkor meg soha nem tudjuk kifárasztani. Szóval nem egy könnyű, de annál nagyobb sportértékkel bíró horgászmódszer. Hasonlít egy kicsit az egy szál késsel felszerelkezett bátor medvevadászra, ahol tudjuk, hogy nem mindig a medve kerül terítékre… Szerencsére itt az én testi épségem nem volt veszélyben, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vert gyorsabban a szívem. Nem egy pontyot fogtam már ezzel a módszerrel és tudom, hogy mire képesek a dunai nyurgák.
Kapásra várva
Minden idegszálammal a kapásjelző úszóantennára koncentráltam és vártam, hogy megmozduljon. A legritkább esetben jön váratlan, mindent vivő kapás. Többnyire néhány apró rezdülés és „pöcögtetés”jelzi, hogy valaki szedeget az etetésen. Ekkor a feszes zsinórt véletlenül megérintő (beleúszó) hal jelenléte még fokozottabb figyelemre ösztönöz, mert bármelyik pillanatban jöhet a kapás. Csak idő kérdése, hogy mikor veszi észre a csalit.
Csemegék a dunai pontyoknak
Tudtam, sejtettem, hogy nem lesz azonnal kapás, ezért volt idő az akváriumban is megszemlélni miként nyit, miként oldódóik az etetőanyagom és miként viselkedik a felcsalizott horgom. A recept, amely a dunai pontyhorgászatban bevált, nagyon egyszerű, íme:
Dunai pontyos recept
2 kg Haldorádó Vad Ponty
3 kg Top Mix Kavics
2 doboz csemegekukorica
Ez a mennyiség egy átlagos, 2-3 órás horgászatra elegendő. Azt tapasztaltam, ha ennyi idő alatt egyetlen kapás nélkül megúszom, akkor nincs értelme tovább maradni, nincs szükség több etetőanyagra sem. Ha a halak intenzíven táplálkoznak és a kapások folyamatosan érkeznek, akkor természetesen az etetőanyagot is pótolni kell! Ekkor minden kapás után (de legkésőbb 15 percenként) egy nagy gombóc kerül a vízbe. Ha elfogyott a keverék és újabb halak kapásaira lehet számítani, akkor persze boldogan keverek nekik friss adagot. Volt olyan horgásznapom is, amikor összesen 5 adag fogyott el és több mint 20 ponttyal ismerkedtem meg aznap!
Csali felkínálás
A csali felkínálása még egy kulcskérdés! A hagyományosan horogra tűzött csalik helyett sokkal eredményesebb a hajszálelőkén felkínált és meglebegtetett kukorica csali. Ennek legfőbb oka, hogy a kisebb-nagyobb kövekkel, kagylókkal borított mederfenéken könnyen „eltűnik” a csali. A tereptárgyak alá csúszik, kövek közé szorul, a halak számára észrevétlenné és megszerezhetetlenné válik. Ezt egy egyszerű trükkel könnyedén orvosolhatjuk: meg kell lebegtetni. A kapások száma máris jelentősen növelhető, miközben a leakadások és horogvesztések száma ugyanilyen drasztikusan csökkenthető. Ráadásul a horgot nem monofil, hanem vékony fonott zsinórra kötöm. A felcsalizott horgot egy apró (0,4 grammos) sörétólom tartja a fenék közelében.
Ez a horgászat is remek alkalom volt arra, hogy újabb, kísérleti stádiumban lévő kukorica csalikat próbáljak. Ezek közül a „Dunai Special 1.” fantázianevű adta a legtöbb kapást. Tehát nagy esély van rá, hogy ez már a 2012. évi új Haldorádó termékek palettáján is megjelenhet.
1 órával az etetés után
Az első kapás jó egy órával a beetetés után érkezett. Az elkövető egy szép dévérkeszeg volt. Ez már biztató volt, hiszen elsőként a termetes dévérek jelennek meg általában az etetésen.
A keszegfélék nyüzsgésére figyelnek fel a pontyok és merészkednek egyre közelebb az etetésre. Nem is kellett sokat várni ez első bajszosra. Nem volt túlságosan nagy, mégis úgy küzdött, mint egy tavi 5 kilós ponty. Ő még valószínűleg az elmúlt évben kimosott halastavak egyikéből került az öreg folyóba, és remekül érzi itt magát.
Talán lesz nagyobb is!
Ebben bíztunk mindannyian. Ha az ember nagyon akar valamit, előbb vagy utóbb teljesül! És lám, az én vágyam is teljesült! A jelző vízberántása után éreztem, hogy megjött az, akire vártunk! Iszonyatos erővel indult meg a halam és a fekete gumit szinte koppanásig húzta. Morgott, majd „sírt” a bot, ahogy a feszes zsinórját citerahúrként pengette az erősen sodró Duna. Mindig az első kirohanás a kritikus. Ha ez néhány másodpercen belül nem szakítással ér véget, akkor már csak idő kérdése, hogy mikor kerül szákba a hal. Sikerült nekem is megfékezni, majd megfordítani a vadul küzdő pontyot. Tiszta erőből a botba kapaszkodva, annak minden erejét kihasználva próbáltam centiről centire közelebb húzni magamhoz. A gumi nyúlása miatt rövidítésről szó sem lehetett, teljes (11 méteres) bothosszban fárasztottam. A fárasztási idő talán nem érte el a 10 percet sem, mégis örökkévalóságnak tűnt, és nem tudtam, hogy melyikünk fáradt jobban. Amikor végre felbukkant az aranysárga test, segítőm, Karcsi mesteri szákolása után a miénk volt, sikerült! Minden vadvízi, ott született és felnőtt hal csodálatos. Hibátlan minden porcikája és erőtől duzzad. Most tényleg úgy éreztem magam, mint a sikeres medvevadász… :-) Az aranysárga tőponty pontos súlya 4,11 kg volt, de a sportéke felbecsülhetetlen. Egy ilyen szép hal kifogása után a visszaengedése még egy felejthetetlen élmény.
A nap azonban ezzel még nem ért véget! Sikerült még egy 3 kiló feletti pontyot és egy majd 2 kilós dévért is partra segíteni.
A sikeres horgászaton felbuzdulva másnap reggel (akkor már kamera nélkül) ismét lelátogattunk. Ekkor is sikerült több szép pontyot fogni, amelyek közül a legnagyobb egy 4,66 kg-os nyurgaponty volt! Ennek fárasztása már annyira „durva”, annyira megterhelő volt, hogy többször úgy éreztem, hogy vagy a 25-ös főzsinór szakad el, vagy a bot törik el. Végül mindkettő kibírta, és a hal - egy fotó erejéig - a partra került!
A Duna ismét kegyes volt hozzám: nem hétköznapi élményekkel és halakkal ajándékozott meg. Köszönöm!!!
Ez a film Full HD minőségben is megtekinthető, amely a legjobb képminőség mellett biztosítja a modern eszközökön (okos telefonokon, táblagépeken) való gondtalan lejátszást is!
Írta: Döme Gábor
Fotó: Csapi Károly
Videó: Takács Péter
