Ebben a cikkben ismét a 3-as, „nagy” tóra kalauzollak el benneteket. Főleg azt szeretném leírni, hogy itt, Angliában hogyan horgásznak az emberek. Próbálom megosztani veletek, amiket láttam, hallottam és a saját bőrömön tapasztaltam. Azért írom így, mert az otthoni horgászataimhoz képest abszolút nem érzem itt sikeresnek magam. Teljesen másképp mennek a dolgok, mint otthon…
Teljesen más az időjárás, alacsonyabb az átlaghőmérséklet, változékonyabb az idő, nagyon magas a páratartalom. Ezeket figyelembe véve, higgyétek el nekem, nem könnyű a halfogás.
Kérlek benneteket, tartsatok velem!
Tapasztalataim, észrevételeim, gondolataim:
Úgy érzem, az otthoni módszerek nem igazán működnek itt, de erre azért majd igyekszem később rácáfolni. Hogy miért is írom ezt? Köztudott, hogy a feederbotos horgászat innen, Angliából származik. A Preston cég által kifejlesztett method feederkosár (töltögetős kosár) talán már mindenki számára ismerős. A method mozgalmas pecát jelent, max. 15 percenkénti újracsalizást és dobást igényel. Magyarországon igen eredményes horgászati módszerként egyre gyakoribb. Eddigi tapasztalataim alapján ez itt nem igaz. Mindössze két horgászt láttam, aki ilyen kosarat használt, de ők bedobták a szereléket és csak vártak, vártak és vártak elpunnyadva a horgászszékben. Többször lettem erre a jelenségre figyelmes. Nagyon sok itteni pecás nagyon kényelmes és számomra egyszerűen unalmas. Talán nem kell különösebben ecsetelnem, hogy nem is voltak eredményesek. A másik dolog, amit megfigyeltem, hogy szinte senki nem használ etetőanyagot. Bocsánat! Egy alkalommal egy bácsi etetett mellettem az egyik horgászatom során. Láttam, hogy ilyen szottyos kaját szórt a vízbe. Meg is kérdeztem tőle, hogy mi ez. Azt mondta, hogy ez zsemlemorzsa és víz, semmi más. Ő erre esküdött és kenyérrel pecázott.
Amennyiben tovább boncolgatom ezt a témát, senkinél nem láttam még aromát, liquideket. Itt a legtöbben általában kb. 3 féle csalival készülnek. Apró, 3-4 mm-es pellettel etetnek, illetve a csonti egy nagy favorit csali minden vízen és esetenként a csemegekukorica. A kisméretű pelletekből az expander pelleteket kedvelik, amit a horgászat kezdetekor egyszerűen a tó vizével áztatnak fel. Így az 20 perc múlva magába szívja a vizet, megpuhul. A kisebb méretek mennek etetésre, a nagyobb szemek csalizásra, ezek szilikon csaligyűrű segítségével kerülnek a horogra. Ezt itt „banded” csalizásnak nevezik.
Akkor itt meg is jegyeznék egy újabb érdekességet. A Van den Eynde dobozos, otthon is kapható ízesített kukoricáin kívül mást én itt nem láttam a boltokban. Otthon ugye a Haldorádó és más cégek kínálatában is találhatunk üveges és konzerv kukoricát sok-sok különböző ízesítéssel.
Nézzük csak tovább! Magyarországon nagy általánosságban elmondható, hogy ha kimegyünk egy vízhez, körülnézünk, leülünk egy jónak tűnő helyre, kipakolunk, megkeverjük az etetőanyagot, választunk egy szimpatikus vagy egy épp jól kézre álló távolságot és elkezdjük az alapozó etetést. Ezt vagy kézzel begombócoljuk, vagy feederkosárral, esetleg csúzlival juttatjuk be. Utána választunk egy csalit, csalizunk, bedobunk és várjuk a kapást. Egy telepített tavon ennek működnie kell! Hazai vizeken én is sokszor így csináltam és bizony igen sok halat tereltem a szákba. A youtube-on, a Haldorádó portál videóiból sokat tanultam és ezeket a technikákat alkalmaztuk is öcsémmel. Mi sok halat fogtunk az ott látott, hallott dolgok és termékek segítségével. Úgy gondolom, akik ezeket a videókat megnézik és használják a Haldorádó termékeket, azok eredményesek lesznek.
Nos, akkor ezen a szálon elindulva térjünk is vissza Angliába. Rendeltem „jól megszokott” 25 g-os Haldorádó Pellet Feeder kosarakat és a Method Flat kosarakat is. Kimentem pecázni és mikor először bedobtam az első etetőanyaggal megtöltött kosarat a vízbe, akkor ért az első meglepetés! Pár horgász szinte gyilkos szemekkel nézett rám, pár pedig azt gondolhatta, hogy „Na, ez meg mit csinál?!”… Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez itt annyira nem módi. Láttam sok horgász beszámolót és a genti feeder világbajnokságról, ahol Erdei Attila egyéni világbajnoki címet szerzett, ott használtak egészen kis feederkosarakat, amiket én itt látok használni. Itt, Angliában nagyon népszerű a kisméretű kosarak és a csontikosár használata, amelyeknek vízbe érkezéskor alig van hangja. Ehhez kimondottan lágy feederbotokat használnak, hiszen a kis tömegű végszerelékkel és egy merevebb bottal nem lehet megfeszíteni a zsinórt, mert a kis kosár újra és újra elmozdulna a spicc megfeszítésekor. A másik nagyon kedvelt módszer a rakós botos horgászat. Magyarországon ennyit én még soha nem láttam.
Összefoglalva: itt a halk horgászat, az egyszerűség, a kis tömegű kosarak, kis úszók, 3-4 mm-es pelletek dominálnak. Aki pontyozik, az már „komoly” 8 mm-es pellettel csalizik… :)
Na de térjünk át a mostani horgászatomra! Akik nem olvasták az előző írásomat, azok kedvéért elmondom, hogy Angliában járunk, azon belül Bolton városban. Mai helyszín: a három tóból álló tórendszer neve: Blackshaw Brook - Starmount. Jelenleg a nagy tavon járunk. Szeretném képekben megmutatni nektek, hogy itt is működnek az otthoni módszerek és a Haldorádó termékei megállják a helyüket a híres angol termékekkel szemben is! Még mielőtt belemerülnénk a horgászatba, annyit elmondok - hátha egy külföldön élő horgász is olvassa -, hogy minden Haldorádó terméket Magyarországról rendeltem, abszolút elérhető, jó és gyors a szállítás.
A Haldorádó termékei közül a Junior Carp Mézes Cseresznye etetőanyagot és a Haldorádó Tejsavas kukoricát választottam a viszonylag jó időre tekintettel. Mindezt a Haldorádó Nagy Dévér aromával spékeltem meg a mai napon.
Szeretnék erről a botcsaládról pár szót ejteni. Magyarországi horgászataim során a két nagyobb testvért használom, a 3,90 H és 4,20 H méretekben. Az otthoni nagyobb vízterületek és a nagy pontyok miatt vásároltam meg ezt a két kiváló pálcát, amikben még soha nem csalódtam. Minden tekintetben megfelelnek Számomra. Angliai horgászataimhoz a két kisebb, rövidebb típust választottam, amelyek könnyűek, karcsúak, érzékenyek és rendkívül rugalmasak.
Szinte még be sem fejeztem a pakolászást, amikor a bal oldali botom spicce erős, rángatós-húzogatós kapást mutatott. Bevágtam, éreztem egyből, hogy talán megcsíptem az egyik nagyra nőtt barátunkat. Aki gyakorlott horgász, az a fárasztás első pillanataiban el tudja dönteni, hogy milyen hallal is van dolga. Ezt a halak fárasztás közbeni mozgása és viselkedése alapján tudjuk eldönteni. Éreztem, hogy nem ponty és nem is egy kis keszeg, így már gyanítottam, hogy közeledik felém, amiért ma jöttem, amit igazán vártam.
Sajnos ezen a napon ezt az egyetlen dévért sikerült a szákba terelnem. Egész nap próbálkoztam különböző csalikkal, de már nem jártam sikerrel. Próbáltam az etetés környékét is, az sem vált be. Megint érdekes volt számomra, hogy semmilyen halmozgást sem láttam, a horgász kollégáknál sem láttam egyéb fogást. Az idő változékonysága sem könnyítette meg a dolgomat. Esőben is volt részem, de derült időben is.
Úgy gondolom, összességében egy szép sport a horgászat, mert otthon az ágyban nem látni ilyen természeti csodákat. Abszolút nem vagyok elégedetlen, hiszen egy gyönyörű dévérkeszeget tarthattam a kezemben a mai napon, amit természetesen a fotózás után visszaengedtem a tóba.
Talán legközelebb több sikerrel járok, amelyet majd újfent megosztok veletek. Köszönöm szépen, hogy újra velem tartottatok! Mindenkinek jó horgászatokat kívánok!
