A huzalozás kialakításával biztosítjuk a horgok megfelelő helyzetét, illetve a huzalból kialakított szem révén tudjuk majd felcsatolni wobblerünket is a zsinór végére. A huzalozás ugyan egyszerű műveletnek tűnhet, de kis csapatunknak, a BETLY FC-nek ez némi nehézséget okozott, ezért a következőkben egy kicsit részletesebben is szeretnék ezzel a témával foglalkozni.
A huzal darabolása, egyengetése
A huzaltekercsből első körben vágjunk le egy 1-2 méter hosszú darabot, majd ennek egyik végét fogjuk be satuba, a másik végét pedig fogóval nagy erővel húzzuk meg úgy, hogy a huzal némiképp nyúljon is meg. Ezzel a művelettel a huzal tökéletesen egyenes lesz. Ezután a wobblerünknél kb. két és félszer hosszabb darabot vágjunk le csípőfogóval (hosszú terelőlapkás modellekhez, ahol az elülső wobblerfül kiáll a testből, érdemes háromszor hosszabb huzalt darabolni).
A huzal hajlítása
A huzalozás kialakítását az elülső wobblerfül hajlításával (szemhajlítás) kezdjük. A hajlításhoz csupán egy kisméretű kúpos fogó szükséges. Elsőként a fogó végével - ott, ahol legkisebb a pofák átmérője - hajlítsunk le a huzal végéből 90 fokos szögben egy kb. 20 mm-es darabot (FONTOS: hosszú terelőlapkás modellek esetében ez legyen legalább 40 mm!). A könnyebb megértéshez rajzoltam néhány sematikus ábrát a már jól bevált szemhajlítási lépésekről. A textúrával kitöltött köröcskék a kúpos fogó pofáit szimbolizálják.
Ezután ezt a 20 mm-es részt hajlítsuk meg kb. kétharmad fordulattal a kúpos fogó azon átmérőjén, ami megfelel a szem kívánt átmérőjének - ez kb. 2,5- 3 mm legyen. A huzalt az ábrán jelzett pozícióban szorítsuk.
Ha ez megtörtént, akkor a szorítási pozíciót kb. 90 fokkal toljuk el, majd a huzalt hajlítsuk tovább a fogón olymódon, hogy az némileg érjen túl az eredeti szálon.
Következő lépésként a fogó végével az ábrán látható módon fogjunk rá a szem tövére, és hajlítsuk vissza a huzal végét annyira, hogy az szimmetrikus legyen a hajlítás előtti huzalszakasszal.
Végül pedig a fogóval a tényleges átmérőn szorítva hajlítsuk egymással párhuzamosra a huzalvégeket, illetve a hajlított huzalrészt hajlítás előttihez. Ennél műveletnél az ujjainkkal próbáljunk a szemhez minél közelebb kifejteni a hajlító erőt, hogy a huzal a szem tövében alakuljon, és ne valahol máshol.
Ha hosszú terelőlapkás modellt akarunk készíteni, akkor ismernünk kell a lapka helyét, irányát és ezt mindenképp be kell előre rajzolnunk. Ennél a típusnál ugyanis az elülső wobblerfül a lapkasík irányába esik, és kb. 1- 2 cm-rel kiáll a wobblertestből, ezért az „irányba állítás” szöge mellett azt a hajlítási pontot is meg kell találni, ami mellett a megfelelő kiállási értéket kapjuk. A huzalt többször próbálgassuk bele a hasi befűrészelésbe, és ha nem jó, akkor inkább egyenesítsük ki, majd néhány mm-rel arrébb hajlítva próbáljuk újra. Ha minden stimmel, akkor oldalcsípővel vágjuk le a fölösleges huzalvéget.
Hagyományos lapkakiképzés esetén az elülső fül csak annyira áll ki a testből, amennyire maga a szem, ebben az esetben nincs szükség további trükközésekre.
A fenti képeken látható teljes huzalozás kialakítását a következőképp végezzük. Ha kész az elülső fül, jöhet a középső. Ehhez először határozzuk meg a középső fül helyét a hasi oldalon, és ezen a ponton hajlítsuk le a főszálat 90 fokban. Ezután helyezzük be a huzalt a testbe (a bevágás aljáig), és a kiálló huzalvégre fogjunk rá a kúpos fogó megfelelő átmérőjével olymódon, hogy a fogópofa érintse a wobbler hasát - így biztosíthatjuk, hogy az alsó fül a kívánt mértékben álljon ki a testből. Ezután a huzalt fogóstul vegyük ki a wobblerből, majd a fogó pofáján hajlítsuk vissza 180 fokban, kialakítva ezzel az alsó fület. Ezek után a főszálat hajlítsuk ismét egyenesbe az eredeti, hajlítás előtti iránnyal és próbáljuk bele a testbe, hogy a fül tényleg annyira áll-e ki, amennyire kell. Ha nem, ha valami miatt mégsem lenne jó, akkor a középső fül tövénél egyenesítsük ki a huzalt és korrigáljuk az eltérést.
A hátsó fül hajlítása az elülsőhöz hasonlóan történik, csak arra kell ügyelni, hogy a 90 fokos hajlítást a főszál megfelelő helyén végezzük el. Ezt úgy biztosíthatjuk, ha a huzalt beigazítjuk a testbe, és a farokvég tövében a kúpos fogó végével ismét ráfogunk a kiálló huzalvégre. A huzalt a testből kivéve elvégezhetjük a 90 fokos hajlítást, ami így biztosan ott lesz, ahol lennie kell. A szemhajlítás a továbbiakban megegyezik az elülső fülével.
Kétrészes modellek huzalozása
A kétrészes modellek esetében huzal kialakítása abban különbözik az egyrészesekétől, hogy a farokrészben található huzalozás elülső szeme 90 fokban el van forgatva a hátsó szemhez képest. Ezenkívül a kapcsolódási pontban mind az első, mind a hátsó résznél a fülek kiállása a testből csak a szemek feléig érjen, ezzel érhetjük el, hogy az első és hátsó rész között ne legyen túl nagy a hézag.
Huzalozási praktikák
A huzalozás kialakításának legkritikusabb eleme a szemhajlítás, ami bizonyosan nem fog elsőre úgy sikerülni, ahogyan azt szeretnénk, ezért javaslom, hogy először rövid huzaldarabkákon gyakoroljuk a hajlítási praktikák elsajátítását. Csak akkor csináljuk élesben, ha már ez jól megy. A középső fülnél a fül tövét úgy képezzük ki, hogy az érjen össze, így ha a huzalozás túl rövidre sikerült volna - tehát az elülső és hátsó fülek nem állnak ki a testből a kívánt mértékben -, akkor a középső fül „kinyitásával” ezt utólag korrigálni tudjuk. Ha viszont a huzalozás túl hosszú lenne -az elülső és hátsó szemek túlságosan kiállnának a testből -, akkor a huzal egyenes szakaszába beiktatott apró kunkorral tudjuk azt a kívánt mértékben lerövidíteni (a fenti ábrán ez látszik). És még egy hasznos dolog: ahhoz, hogy a huzalozás fixen álljon (ez fontos a beragasztásánál és a veretési próba során is), az egyenes szakasz legalább egy részén egy a bevágás irányára merőleges, erősen lapos ívű S alakot kell kiképeznünk, ezáltal a huzalozás befeszül a testbe, magától nem tud onnan kiesni. A huzalozást egyébként elkészíthetjük a terelőlapka helyének kialakítása után is, ahogy szimpatikusabb.
Ha nem vagyunk megelégedve a huzalozással, például nem ott vannak a fülek, vagy nem annyira állnak ki, mint azt szeretnénk, akkor nyugodtan próbáljuk újra, huzal biztosan lesz elég, és ne elégedjünk meg olyan eredménnyel, ami számunkra sem kielégítő. Másodjára, esetleg harmadjára bizonyosan tökéletes lesz.
A következő részben a terelőlapka kialakításával foglakozom.
Sulyok Sándor
Fotók, ábrák: saját forrásból
