Az előző rész középpontjában leginkább a domolykók és a jászkeszegek álltak, valamint a harcsák és az áprilistól tilalom alól szabaduló csukák. A következő időszak, a május és a június, sok új lehetőséget kínál a pergető horgászok számára, hiszen véget ér a csapósügérek, nemes süllők és a balinok fogási tilalma. Ezek a halak a főszereplői a 4. résznek, valamint azok a lágy műcsalis módszerek és technikák, amik segítségével sikeresen horgászhatunk a nyár eleji ragadozóhalakra.
A sort vizeink ezüst nyilainak, a balinok horgászatával szeretném kezdeni. Ennek oka leginkább az, hogy májusra már rendszerint nagyon ki vagyunk éhezve egy jó balinozásra. Az őnök sokszor már akár kora márciusban mutatják magukat hangos rablásaikkal a felszínen, majd fokozott aktivitással és vehemenciával folytatják vad táplálkozásukat áprilisban is, ám horgászni még ekkor sem szabad rájuk. Így amikor végre tényleg lejár a tilalom, akkor igazán jólesik dobálni rájuk és újra érezni határozott kapásaikat, erős védekezésüket.
Ám a tapasztalat az, hogy ekkor sem mindig könnyű megfogni őket, sőt! Májusban is előfordul, hogy valamilyen külső tényező, például hidegfront hatására napközben teljesen eltűnnek. A szeles, esős, hidegebb időben nem mutatják magukat a felszínen. Ez persze nem azt jelenti, hogy abszolút lehetetlen őket megfogni, de némileg megnehezíti dolgunkat, hogy nem látjuk őket. Ilyenkor a gumihalas kereső horgászat lehet célravezető.
Még a leghidegebb, legbarátságtalanabb tavaszi időjárásban is megfoghatjuk őket, ha mélyebben, fenék közelben horgászunk rájuk. Plasztik csalikkal horgászva a mederben sokszor nagyon komoly méretű balinokat akaszthatunk meg.
A másik nehezítő tényező, hogy a balinok aktivitása hajnalban és szürkületkor a legintenzívebb. Többször tapasztaltuk már, hogy amíg a napsütéses, meleg délutáni órákban csak elvétve láttunk egy-egy rablást, estére megélénkült a víz, és robbanásszerűen elkezdtek táplálkozni az őnök. Érdemes ezt is szem előtt tartani, és ha tehetjük, akkor inkább kifejezetten a fényváltás időpontjára időzítsük balinos horgászatainkat.
Én néha ilyenkor sem mindig a felszíni wobblerekhez nyúlok, hanem kis ólomfejjel kombinált plasztik csalikkal veszem üldözőbe a víztetőn vadászó balinokat. Nem állítom, hogy ebben az időszakban fogósabb gumihallal pergetni rájuk, mint wobblerekkel, de kétségkívül nagy élmény.
Ugyanakkor két előnyét kiemelném a gumihalas balinozásnak. Egyrészt a plasztikok olcsóbbak és könnyebben pótolhatóak, mint a gyakran méregdrága és féltett wobblerek, így egy-egy fára dobás, szakítás nem esik annyira rosszul. Másrészt a gumihalakból sokkal nagyobb szín- és méretválaszték áll rendelkezésünkre, valamint a hozzájuk párosítható ólomfejek súlyát, a horgok méretét is könnyebben tudjuk variálni, így minden víztípushoz, minden körülményhez gyorsan és hatékonyan tudunk alkalmazkodni. A plasztik csalis pergetés egy rendszer, amit ha valaki kiismer és megtanul alkalmazni, akkor hihetetlenül fogós „fegyverre” tesz szert.
És végül azt is érdemes megemlíteni, hogy az egyágú jig horgokkal sok esetben nem tudunk akkora kárt tenni a halakban, mint a wobblerek nagy háromágú kampóival, hiszen az egyágú jig horgokat lényegesen könnyebb kiszabadítani. Persze a wobblerek hármashorgainak egyágú horgokra történő kicserélésével kiküszöbölhetjük ezt a problémát is.
A balinokon kívül nemes süllőkre is horgászhatunk májustól. Ahogy lejár a tilalom, rögtön felkereshetjük azokat az akadókat, kövezéseket, ahol általában egész évben tartózkodnak kedvenc tüskéshátú ragadozóink. A hosszú tavaszi tilalom után a süllők csontig hatoló rávágását érezni olyan élmény, mintha mi magunk is megújulnánk, újjászületnénk, csakúgy, mint a természet; ha megfogjuk a tavaszi-nyári szezon első süllőit, különös elégedettséggel és jó reményekkel várjuk az őszi rablóhalas idényt.
A süllőpergetés technikáját, a bevontatás trükkjeit már leírtam a sorozat első két részében, éppen ezért ebbe nem szeretnék ismét belebonyolódni, valamint önmagamat ismételni. Annyit azért érdemes kiemelni, hogy kellően erős felszereléssel és nagyobb méretű plasztikokkal pergessünk, hiszen a kősüllőkre még ekkor tilalom van, ezért őket mindenképp ki kell kerülnünk. Kisebb gumihalakat ne használjunk olyan helyeken, ahol a kövesek is nagyobb létszámmal vannak jelen.
Egy másik tüskéshátú ragadozó megfogására is májustól nyílik lehetőségünk. A csapósügérek plasztik csalis kergetése nagyobb élmény, mint azt sokan gondolják. Ha ugyanis rátalálunk azokra a helyekre, ahol tartózkodnak, akkor sokat foghatunk belőlük.
Az apró, csíkos ragadozók szeretik a sekély, köves, sóderes aljzatot, valamint szeretnek természetes vagy mesterséges tartások körül vadászni. Akkor érzik magukat jól, ha van olyan tereptárgy, ami árnyékot és biztonságot nyújt nekik. Kifejezetten szeretnek elsüllyedt fák, akadók körül vadászni. Így a partszéli ágak között, vízbe dőlt fák előtt, illetve a part menti növényzet, a hínársáv előtt érdemes keresgélni őket. Jó helyek a stégek, kis hidak és mólók alatti árnyékos vízfelületek is.
Ha rájuk találtunk, akkor többféle plasztik csalis módszerrel is eredményesen horgászhatunk rájuk, pl. hagyományos jiges technikával, drop shottal vagy akár carolina rig szerelékkel is. Ha akadós terepen pergetünk, célszerű apró (6-os, 8-as, 10-es, 12-es) off-set horgokat használni, ezekkel csökkenthetjük az elakadás veszélyét.
Csalinak apró twisterek, gumihalak, gumigiliszták, nimfák, kisebb plasztik kreatúrák, pl. rákok jöhetnek szóba, de ha kifejezetten a csapósügér a célpontunk, akkor hazai viszonyok között csak 2-5 cm-es méretű plasztikokkal érdemes próbálkoznunk. Előfordul idehaza is, hogy ennél jóval nagyobb, akár 7-8 cm-es csalihallal is foghatunk sügért, de sajnos nem ez a jellemző. Mivel itthon nem nő akkorára ez a faj, mint több környező európai országban, így főbb táplálékaik a babahalak és az apró rákok, ennek megfelelően nekünk is a parányi UL csalikkal kell rájuk horgásznunk.
Az alkalmazott bevontatási technikák hasonlóak, mint más halak esetében, annyi különbséggel, hogy mindent „kicsiben” kell csinálni. Amikor a halak aktívak, akkor a pattogósabb, gyorsabb csalivezetés az eredményesebb, de ha a sügérek passzívak, akkor a lassú mozgatás a célravezetőbb. Mindkét esetben vegyük figyelembe, hogy minél kisebb csalit használunk, annál kisebb mozdulatokkal kell horgásznunk. Ennek létjogosultságát könnyen beláthatjuk, ha megfigyeljük a part menti kishalak mozgását.
A kisebb halak lassabban mozognak, csak kisebb helyváltoztatásokat tesznek. Ez a természetes a sügéreknek is. A túl gyorsan mozgó vagy hirtelen túl nagy távolságot ugró hal gyanús lehet számukra. Éppen ezért pici emelésekkel kell vezetnünk a gumihalunkat. A teljes orsófordulatot akár el is lehet felejteni ilyenkor. Elég, ha csak a bot spiccével lágyan fellibbentjük a gumit, de ez a mozdulat ne legyen túl hosszú, mert ez esetben a pici csalink is túl hosszan rebben fel a fenékről. Ha tökéletesen akarunk kis táplálékhalat imitálni, akkor kis mozdulatokkal, nagyon kimérten és nagyon könnyeden kell vezetnünk a csalit.
A sügéreken kívül más célhalai is lehetnek az UL pergetés szerelmeseinek, hiszen a jászkeszeg és a domolykó tilalmi ideje is lejár júniusban, így ezeket az óvatos és remek sporthalakat is üldözőbe vehetjük nyár elején. Az említett két hal ellen is bevethetjük az előző részben már ismertetett UL plasztik arzenált, ami manapság rendelkezésünkre áll; elképesztő a választék a különböző hernyó-, giliszta-, lárva-, rák- és bogárimitációk terén.
Én már évek óta használom ezeket a picike plasztik férgeket, kreatúrákat, és nagyon meg vagyok velük elégedve. Habár sokan még a mai napig is ódzkodnak tőlük, és nem hiszik el, hogy mennyire fogósak ezek a csalik – mondván, hogy túl parányiak és a hal nem veszi észre őket – de aggodalmuk teljesen alaptalan és indokolatlan. A keszegfélék és pontyfélék, amiket pergetve is nyugodtan megcélozhatunk, mind nagyon jól látnak, így nem fogják elkerülni figyelmüket az apró (2-3 cm-es) rovarimitációk sem.
Ezek a halak sok apró élőlényt fogyasztanak – különösen tavasszal, nyár elején és ősszel, a hideg beállta előtt –, így abszolút nem alaptalan különböző lárva- vagy rovarutánzatokkal célzottan pergetni rájuk. Tavasszal, ahogy megjelennek az első szitakötők, bogarak stb., rögtön próbálkozhatunk is ezek utánzataival. A nyár eleji időszakban, június elején pedig egy csodálatos természeti jelenség alkalmával kerülhetnek elő ismét a dobozainkból, ami nem más, mint a kérészrepülés.
Minden évben június elején kezdődik a kérészek tánca. Először a Bodrogon és egyéb tiszai mellékfolyókon, majd egy-két héttel később a Tiszán is megjelennek a rövid életű rovarok. Ebben az időszakban szinte az összes hal megszedi a vámot a tiszavirágokból. Nem csak a kifejlett rovarokra vadásznak a víztetőn, de már a lárváikat is megszűrik a víz alatt. Tapasztalatból tudjuk, hogy ezekben a napokban nehéz halat fogni. Ha mégis szeretnénk, akkor három módszerrel érdemes próbálkoznunk.
Esténként, amikor elkezdenek repülni a rovarok, akkor vagy felszíni wobblerekkel, vagy legyezve lehetünk a legeredményesebbek. Tiszavirágzás közben én már évek óta csak legyezve próbálok meg fogni egyet-egyet a felszínen „bogarászó” jászkeszegek, domolykók és balinok közül – több-kevesebb sikerrel. Nem vagyok még jó ebben a módszerben, de halat fogni már néha sikerül, és ez nagyon nagy sikerélmény.
Ha napközben pergetek, akkor pedig kizárólag UL plasztikos technikával, kérész- és szitakötőlárva-szerű gumi csalikkal horgászok. Meggyőződésem, hogy ebben az időszakban, ezek a csalik verhetetlenek. Szinte mindenféle ragadozót fogtam már ezekkel a plasztik csodákkal: csukát, süllőt, sügért, balint, jászkeszeget, domolykót – talán csak harcsát nem.
Néhány gyártó már felismerte az ízesített csalik előnyeit, így ma már rendkívül igényesen csomagolt bogár- és lárvaimitációkkal találkozhatunk. Jó megoldás például a csavaros tetejű tégelyekben forgalomba kerülő plasztikok, hiszen ezekbe a tégelyekbe a horgászat befejeztével visszatehetjük a még sértetlen gumi csalikat, így a következő horgászatig ismét zárt, aromásított környezetben várhatják az újabb bevetést.
A vezetési technika kapcsán itt is csak két dolgot emelnék ki. Egyrészt azt, hogy próbáljunk vízközt is horgászni, ne csak fenéken. Másrészt pedig, hogy ne csak húzzuk magunk felé a pici súllyal szerelt csalikat, hanem sodortassuk is a sodrással időnként, és apró pöccintésekkel, lassú, rövid mozdulatokkal keltsük életre.
Remélem, tudtam új információkkal szolgálni sporttársaimnak a nyár eleji plasztik csalis pergetésekhez. A következő részben a nyári kánikula időszakát és a nyár végi lassú lehűlés kezdetét vesszük majd górcső alá – persze szigorúan pergető szemmel és azon belül is csak a plasztik csalis fronton. Pergetni még a legnagyobb melegben is érdemes lesz – különösen plasztikokkal!
Írta: Szalai Gábor László
Fotók: Szalai Gábor László
