Ebben a cikkben és videóban néhány hiba lehetőségre, illetve veszélyre hívom fel a figyelmet…
A pergető történetek sorozatból a legtöbb epizód a harcsa éjszakai horgászata témát járja körbe. Volt már szó helyről, csalikról, módszerről, a zöld fényről… egy dolog maradt a végére, az, amivel az előző epizód véget ért: az éjszakai harcsapergetés hibái, illetve veszélyei.
Előre felhívom mindenki figyelmét, hogy lesz a filmben pár olyan képkocka, ami esetleg érzékenyen érinthet valakit. Ezt előtte egy ilyen jel fogja jelölni, ami után pár másodpercig ne nézzen a telefonjára, számítógépére, tévéjére vagy arra az eszközre, amelyen épp nézi. A felvételen megmutatjuk, hogy néz ki a kézbe fúródott hármashorog.
Ahhoz, hogy megértsük a módszerben rejlő „veszélyeket”, érdemes 1-2 szót szánni arra, mi is történik ennél a horgászatnál.
Mi kell ehhez?
- áradás,
- minél erősebb a víz áramlása, annál jobban kitolja a táplálékhalat a szélvízre a folyó,
- a harcsa, ha enni akar, hol találja meg a táplálékát? -> a bal vagy a jobb part mentén.
Minél melegebb a víz, annál gyorsabb a hari emésztése, ezáltal nyugodtan kimondhatjuk: minden este ennie kell. Ez egy „gerjesztő” folyamat, erősebb sodrás -> jobban kitolt táplálékhal… „zajosabb” a víz -> óvatlanabb a harcsa stb.-stb.
Viszont az erősen áradó víz rengeteg uszadékot is hoz magával. A több tonnányi PET palack mellett komplett kiszakad fákat. Ezek gyakorta fennakadnak korábbi akadós területeken úgy, hogy a sodrás vagy kikerüli őket, vagy egyszerűen átmegy alatta, veszélyes zónát kialakítva a part mentén a fő sodorvonalon.
A gyors víz következménye, hogy nehezen (nehezebben) tartható horgászathoz megfelelő irányban a sodródó csónak, kishajó. Az örvények simán el tudják fordítani, ami ellen nem sok mindent tudunk tenni, ha valóban gyors a víz. Ilyenkor motor rásegítéssel újra kell pozícionálni a csónakot és folyatni a sodródást.
Rendszeresen kapok kérdést arról, hogy milyen távol csorogjunk a parttól? A válasz egyszerű: ahonnan pontosan meg tudod dobni a partot sötétben… javaslom továbbá, hogy a motor csorgáskor alul legyen, így lehet talán a legjobban irányítani a sodródó csónakot.
Ha valaki követi a sorozat részeit, láthatta az előző harcsás blokkban, hogy pont fárasztás közben csapódtunk bele egy ilyen frissen képződött akadóba. Az alábbi linken megtekinthető ez a jelenet 18:33-tól.
Egyik ismerősöm is egy hasonló helyzetbe került, amiből könnyen tragédia is lehetett volna. Keresztbe fordult a csónak és úgy sodródott egy ilyen fennakadt akadó irányába. A székben ülve kitartotta a lábát, hogy elfordítsa a csónakot, megtartva lábbal a fát. A korábban már tucatnyi alkalommal megcsinált manőverhez azonban a víz túl gyors volt és egy mozdulattal kidobta a csónakból a horgászt székestől a vízbe. Elvesztette ugyanis az egyensúlyát, és már borult is ki hanyatt a megáradt Tiszába. Egy akadó felett… éjszaka. A vízben ilyenkor azt se tudja az ember, merre van a fel… a le. Hihetetlen, de így van. Nagyon gyorsan kell agyban reagálni arra, hogy mi is történt, hogy ne legyen tragédia. Ezeket én még nem tapasztaltam személyesen szerencsére, de amikor a mentőmellényekről készítettem egy filmet, ott beszélgettem eleget erről a speciális mentőkkel, akiknek bőven volt sajnos rossz „tapasztalatuk”. Ezért javaslom, hogy legyen rajtatok automata mentőmellény. A mentőmellény tesztekről készült nagyon tanulságos filmet az alábbi linken tudjátok megnézni.
A következő téma a horog. Örök igazság, hogy ehhez a halhoz tűhegyes horgok kellenek. Épp eléggé sok kemény részből, gerebenfogból áll a harcsa szája, ha nem elég hegyes a horgunk, nem akad rendesen. Amit tudunk tenni, hogy a leghegyesebb horoggal küldjük csatába a wobblereinket. Ezért van a táskámban kétféle horogélező.
Ráadásul a harcsa védekezése során rendszeresen tekergőzik, csavarja magát és tör lefele folyamatosan a mélybe. Ilyenkor előfordul az, hogy a korábban teljesen mélyen a szájban lévő wobbler kiszabadul és ez akár halvesztéshez is vezethet.
Oláh Petiéknek sikerült felvenni egy fantasztikus képsorozatot. Fárasztás közben, amikor felszínre bukkan a harcsa, a wobbler mélyen a szájában van. Majd fordul egyet, elmerül és mire újra felbukkan, a wobbler már kilátszik, és úgy tűnik, mindkét horog fogja a halat. Majd újabb felbukkanás után már csak a hátsó horog fogja a harit, az is a legrosszabb ponton, a csontos száj közepén. Ráadásul ebben az esetben kézzel megfogni is kockázatosabb.
Végül van még egy hibaforrás vagy veszély ebben a mókában, ami pont a hegyes horgok jelenlétéből és a kézzel végzett halkivételből adódik. Mint látható volt a korábbi filmjeinkben is, kézzel vesszük ki a halat. Ehhez különböző harcsás kesztyűket használunk. Ez a fogak ellen megvéd, de a horog ellen nem. Persze lehetne gripet használni, de valamiért én az évek során ezt elhagytam, vágóhorgot meg nem kívánok használni. Mondom ezt úgy, hogy eddig háromszor volt harcsás horog a kezemben, amiből kétszer orvosnak kellett azt kivennie.
Tavaly egy kisebb ugrabugráló harcsa rántotta bele Peti kezébe a horgot, ami nem kellemes dolog. Ráadásul a hagyományos, kisebb településeken, kisvárosokban található orvosi ügyeletek nem tudnak ezzel mit kezdeni, így zömében irány egy nagyobb város kórházán az SBO osztály, ahol egy fájdalomcsillapító, esetenként tetanusz injekció kíséretében kiszedik a horgot.
Viszont ahhoz, hogy oda eljussunk, van egy nagyon fontos javaslatom: legyen nálatok a felszerelésben egy oldalvágó fogó. Filléres tétel egy barkácsboltban, de roppant hasznos lehet, amikor el kell vágni a wobbleren a kulcskarikát, hogy a wobblert le tudjátok választani a horogról.
Olvastam mindenféle internetes fotelhuszár kommentjét, akik a told át a horgot, meg ki kell rántani stb.-t javasolja. Ettől óva intek mindenkit. Próbáltuk a neten lévő, zsinórt rákötve és a szárat lefele nyomva kirántani… nekünk nem sikerült.
A tapasztalatom az, hogy a beszúródás utáni sokkolt izom területe még nem annyira fájdalmas. Ilyenkor van esély megkísérelni a kiszedését, de mivel ezek a horgok igen masszív szakállal rendelkeznek, zömében ez nem sikerül. Ezután a szúrt terület „felpuhul” – na, onnantól már az érintése is fájdalmas. Azt javaslom, hogy az első feladat az legyen, hogy a horgot megszabadítani a wobblerről, ha azon még a harcsa is ott van, akkor valahogy azt lefogva elvágni a kulcskarikát. Ezután pakolás és indulás a kórházba! Ne kockáztassatok csonthártyagyulladást a horog rángatása miatt stb. (szerintem)!
Aztán ne csodálkozzatok, ha az ügyeletes orvos azzal a kérdéssel fogad, hogy miért kell ezzel pont hajnal kettőkor beállítani. Mondjuk, az ápolók között nemegyszer előfordult már, hogy horgászba botlott az ember. Ő megértette, hogy most eszik a harcsa :D :D
Végül következzen a film, amelyben a fenti képek meg is elevenednek! Ha tetszik a film, megköszönöm, ha tesztek rá egy YouTube like-ot!
Takács Péter
