Szeretek utazni, s ez által különböző országok horgászkultúráját megismerni, újdonságokkal találkozni. Bár megszállott pontyhorgásznak vallom magam, azért nem határolódok el más halak horgászatától. Különösen a ragadozó halak állnak közel a szívemhez, de valamilyen oknál fogva a csuka, mindig perifériára szorult nálam. Lehet, hogy ebbe egy nagyon régi gyerekkori élmény is belejátszódik, (a kisujjam harapta le majdnem egy ötös csuka) de igazából sohasem tudtunk egymáshoz közelebb kerülni. Az idén, ezen végre változtatni tudtam, mikor egy meghívásnak köszönhetően barátaimmal eljutottunk a németországi Oberstdorf mellett található 300 hektáros csuka paradicsomba, a Rottachsee víztározóra.
A túra szervezése
Romániában, a Raduta tározón ismerkedtem meg Slifko Szilveszterrel, egy vajdasági magyarral, aki már hosszú évek óta Németországban dolgozik, mint szakács. Hamar barátságot kötöttünk, a kölcsönös rokonszenv gyorsan kialakult köztünk. Sokat mesélt a szépséges bajor tavakról és az ott élő méter feletti csukákról. Többszöri invitálására, telefonos élménybeszámolóinak a hatására elhatároztam, hogy közelebbről is szemügyre vesszük azokat a német csukákat. A csukás túrára a csapat hamar összejött, mindenki azonnal igent mondott a felkérésre. Régi barátomat, Kracsál Ferencet alapból nem lehet kihagyni az ilyen túrákból. Nánási Jani, a “Nasser tavi sügerek aprítója” és Agárdi Laci a “kanadai medvék réme” sem kérették magukat sokáig. Közel 8 órás utazás után érkeztünk meg Obestdorfba, az Alpok hegyek közé bújtatott, sáncversenyeiről híres, hangulatos kis falujába. Nehezen jött álom a szemünkre, nagyon vártuk már az ígért, méter feletti csukákkal folytatott küzdelmeket.
Érdekes és egyben furcsa szabályok
A reggeli horgászat megkezdése előtt vendéglátónk, Szilveszter egy rövid, de rendkívül komoly eligazítást tartott. Először nem igazán fogtuk fel ennek a jelentőségét, de Szilveszter szavai közben hamar rájöttünk, hogy nagyon komoly témáról van szó. A német és ezen belül a Rottachsee tározóra érvényes horgászszabályzatot hallgatva, fokozatosan a döbbenet uralkodott el rajtunk. Szokatlan és egyben érthetetlen volt számunkra több szabály is, nem igazán értettük néhánynak a lényegét. A teljesség igénye nélkül, párat nézzünk át együtt, már csak azért is, hátha épeszű magyarázatot talál rá valaki.
1.- Az első és egyben a legmegdöbbentőbb szabály, hogy a kifogott halakat szigorúan tilos visszaengedni. És ez nem csak a csukára, hanem a pontyra is érvényes!
2.- A megakasztott és csónakba emelt halat azonnal le kell ütni! Élve, esetleg bilincsen nem lehet tárolni. Ezzel kapcsolatban volt egy kellemetlen élményünk is. Az egyik kifogott halat, a parton bennünket ellenőrző halőr “gyanúsnak” találta, véleménye szerint még élt. Előkapta zsebéből a kését és egy gyors mozdulattal bele vágott a csuka kopoltyújába megszabadítván szegény párát a vélt vagy valós földi szenvedéseitől.
3.- Élő hallal csalizni szigorúan tilos!
4.- Éjszakai horgászat, egész évben tilos!
5.- Példa értékű volt a halőrök folyamatos járőrözése, a parton és vízen egyaránt. Az ott látott szigor elkelne hazánkban is. A halőrök figyelő tekintetét, távcsövüket folyamatosan magunkon éreztük.
A szabályok kissé talán brutálisnak tűnnek, pedig a környezetvédők kifejezett követelésére alakultak ki. Halat élve tartani tilos, s talán ez még érthető is, de akkor miért nem lehet visszaengedni őket?
Vontatásos, csónakos horgászat
A németországi csukázásunk tulajdonképpen, szinte teljesen megegyezett a Nasser tavi horgászatunkkal. Vontatásos módszerrel horgásztunk, folyamatosan a csónakból vallattuk a vizet. Ennek a horgászati stílusnak nagy hagyománya van Németországban, kintlétünkkor, kizárólag csak így láttunk embereket horgászni. A pontyozás, teljesen háttérbe van szorítva a Rottachsee tározón, szinte figyelembe sem veszik kedvenc halaimat a helyi horgászok. Pedig biztos vagyok benne, hogy hatalmas példányok élnek a vízben, egyszer érdemes lenne megpróbálni a bojlizást a tározón. Ki tudja, hogy milyen eredményeket érhetnénk el egy olyan vízen a pontyozás terén, ahol 20-25 kilós csukákat fognak minden évben.
A Rottachsee tározón a vontatásos csuka horgászatunk során, pár érdekességgel szembesültünk, és bizony rá kellett jönnünk arra is, hogy tiltó szabályokkal eléggé meg lehet nehezíteni a horgászok dolgát.
1.- Csónakmotor használata tilos! Evezővel kellett a csalit magunk után húzni. Egy egész napos, evezős, vontatásos horgászat után, este nem volt gond az alvással.
2.- A vontatásos horgászat felszerelésének tulajdonképpeni lelkét képezte egy 25-30 gr-os úszó. A csónaktól mintegy 15-20 m-re engedtük el az úszókat, majd kilazított fékkel vártuk a kapásokat. Minden egyes kapás, majd a szívbajt hozta ránk, oly váratlanul és erőteljesen kaptak a csukák.
3.- Döglött hallal, legalább két helyen megpatkolva hármas horoggal csaliztunk. Volt olyan eset is, hogy a csalihal bőven verte a fél kilót.
4.- Érdekes volt a szerelék mélységbeállítása. A 20-30 méter átlag mélységű tározóban, a vendéglátóink tanácsára csak 6 és 10 méter közötti mélységben kínáltuk fel a csalikat.
5.- A vontatás sebessége lassú volt, kényelmes evezőcsapásokkal húztuk magunk után a csalikat. Néha megállva, majd hírtelen elindulva próbáltunk “életet lehelni” a döglőtt csalihalakba. A kapások nagy része is ilyenkor következett be.
6.- Vendéglátóink csak multi orsóval és élénk színű Power Pro fonott zsinórral vontattak. Mi 30-as monofilt és peremfutó orsókat használtunk. Halunk nem maradt le, a monofil zsinórral is tökéletes kontaktust lehetett tartani a csalikkal, valamint a megakasztott csukákkal.
