Elsőként a harapásálló horogelőke elkészítéséről beszélünk részletesebben, mely minden csukázó végszerelék szükséges eleme.
Mick Brown egyike Anglia legismertebb horgászainak, hisz hosszú idő óta jelennek meg cikkei az ottani horgászlapokban. Ha ez az úriember csak annyi csukát fogott volna, ahány a róla készült felvételeken látható, már az sem semmi, de tartok tőle, hogy „fogási naplójában” annál is több szerepel e nemes ragadozóból. Nem kell persze ettől hanyatt esni - senkitől sem kell - de az biztos, hogy emberünk tud valamit a csuka horgászatáról. Nos, Mick Brown volt az, aki a FOX Guide to Modern Pike Fishing című kiadványában, a Pike&Predator magazinban és néhány egyéb angol sajtótermékben remek összefoglalóját adta a különböző élő- és döglött halas módszerekhez használatos végszerelékeknek. Nem talált fel különleges dolgokat - azért néhány ügyes trükk akad bennük - de az általa összeállított anyag remek kiindulási alap ahhoz, hogy valaki a legkülönbözőbb körülmények közt is alkalmas, fogós végszereléket tudjon összeállítani. Mindehhez, tán mondanom sem kell, a FOX rablóhalas termékpalettáján megtalálható minden szükséges kellék, kiegészítő.
Ezt azért volt fontos elmondanom, mert a következőkben bemutatott végszerelékek esetében magam is komoly hasznát vettem Mick Brown publikációinak és néhány egyéb angol forrásnak, mint például a [h,"http://www.hooklinks.co.uk/pike"]Pike Online weboldalnak. Ajánlom ezeket mindenki szíves figyelmébe!
Készítsünk hát először horogelőkét, mely minden csukázó végszerelék szükséges kelléke! Ezt leggyakrabban egy forgókapocs közbeiktatásával kötjük a főzsinórhoz vagy (pl. páternoszteres szerelékeknél) egy kapocs segítségével csatoljuk a cucc megfelelő eleméhez. Az alábbiakban egy két hármashoroggal szerelt előke elkészítését mutatom be, lépésről lépésre. Természetesen lehetséges ezt egyetlen horoggal - legyen az egy-, két- vagy háromágú - is szerelni, de véleményem szerint a két horoggal szerelt előke olyan előnyökkel rendelkezik, melyet érdemes kihasználni. Egyrészt a két horog biztosabban tartja meg a csalit, másrészt a kapást követő sikeres akasztás valószínűsége jelentősen nő az egy horoggal szerelt előkéhez képest. Azt nem merem kijelenteni, hogy a kéthorgos összeállítással egyáltalán nem kell nyeletni (bár kisebb méretű csalihalnál akár ezt is bevállalnám), de a csuka első határozott húzása után csupán néhány ütemet elég kivárni. Ha a csalihal kifejezetten nagy, mondjuk tenyérnyi vagy nagyobb, akkor azért érdemes hosszabb ideig türelmesnek lenni (ez nem is olyan könnyű ám). Az azonban biztos, hogy az efféle horogelőkével elfelejthetjük a régi metódust, miszerint: „Igézi már a csuka, gyújtsunk rá egy cigire!”.
Kezdjünk neki!
Az előke hosszánál álljunk meg egy gondolatra. Én általában 30-40 centis előkéket használok, véleményem szerint ennyi kell a biztonságos fárasztáshoz, illetve ahhoz, hogy az élő csali a merevebb dróton is megfelelőképp tudjon mozogni. Amennyiben kifejezetten sekély vízben úszózunk, úgy a 40 centi néha kissé hosszú lehet, de semmiképp sem javaslom, hogy az előke hosszát 20-25 centinél rövidebbre válasszuk.
Ennél az előkénél nem a FOX által erre kitalált védőhüvelyt (Trace Crimp Cover) használtam, hanem egy azzal megegyező külső méretű és hosszú bojlis aprócuccot (Anti-Tangle Sleeve). Ez utóbbi anyaga merevebb és belső átmérője is kisebb. Ebből csupán az következik, hogy kissé nehezebb azt rádolgozni a horog szemére. Apróságnak tűnik, de nagyon bosszantó tud lenni. Egyébként a védőgumi használata nem kötelező, csupán ajánlom. No, folytassuk:
Néhány megjegyzés, már azon kívül, hogy láthatóan egy erős manikűrre lenne szükségem… A második hármashorog egy kicsit egyszerűbb módon is rögzíthető, a sokak által ismert csomómentes kötéssel (knotless knot). Amennyiben a második hármashorog helyére egyes horgot teszünk, akkor mindenképp ez a megoldás, hisz ott nem tudjuk a drótszálat visszafordítani. Későbbi részekben még szerét ejtem majd, hogy ezt is megmutassam. A felső horognál mindenképp javaslom a takarógumi felhelyezését, mert a terhelés nélküli drót (márpedig a csuka nem húzza mindig…) hajlamos arra, hogy elcsúszkáljon, s ezt a gumi megakadályozza.
Szándékosan nem írtam pontos adatot a két horog közti távolságra, mert ez alapvetően a csali méretétől függ. A képen látható előkét úgy féltenyérnyi csalihalhoz vagy dögcsalihoz használom, de egy combosabb, mondjuk tenyérnyi darabhoz ennél nagyobb távolság kell. Célszerű különböző horogelőkéket készenlétben tartani, amivel alkalmazkodni tudunk az épp rendelkezésre álló csalik méretéhez. Természetesen, ha csak kifejezetten kisméretű halaink vannak, lehet, hogy célszerűbb csak egy horoggal szerelni. Ilyenkor én is megfontolom az egyetlen, kicsit nagyobb méretű (2-es, 1-es) egyágú horog használatát. Mivel egy ilyen egyszerű horogelőke elkészítése a fentiek alapján kézenfekvő, erre nem pazaroltam képet. Ráadásul csukára horgászva jobban szeretem a darabos csalihalakat. Akkor fejezzük be az előkét:
Megvan tehát az előkénk, amelyhez megszólalásig hasonlóakat használunk majd az egyes végszerelékekhez. Egy elkészült előke elég hosszú ideig eltart, élettartama hónapokban mérhető. Mindaddig használható, míg a rajta lévő horgok még élezhetők (nem csorbultak, törtek, sérültek), illetve addig, amíg a drót nem sérült vagy tört meg valamiért. Az előkék tárolásánál érdemes ügyelni tehát arra, hogy azok ne sérüljenek, a drót ne törjön meg.
A tönkrement előkéről én általában „megmentek” mindent, ami még jó. A crimpek illetve maga a drót nyilván mindenképp kukába kerül, de a még használható horgok, forgók, gumibigyók bizony kerüljenek csak vissza a dobozba, s a következő előke készítéséhez nyugodtan használjuk fel őket. Ne dobjunk mindent rögtön ki! Sok pénzünkbe került, hát vigyázzunk rá, ahogy lehet.
A következő részben az egyszerűbb úszós és fenekezős végszerelékeket vesszük sorra.
Czender Miklós (bogyo)
