A csukáról azt mondják, hogy szag-/ízérzékelése kevésbé fejlett, mint hazai táplálék-konkurenseié, a zsákmány megszerzésében sokkal inkább támaszkodik kiváló látására és a táplálék által a vízben keltett rezgések felismerésére. Természetesen hiba lenne őt egyszerűen „szagvaknak” titulálni, hiszen nem az, abban azonban segíthetünk neki, hogy a fenekező felszerelésen felkínált csalit - legyen az akár élő, akár dögcsali - minél könnyebben megtalálja látása, rezgésérzékelése alapján. A csali lebegtetése tulajdonképpen erre szolgál.
A lebegtetés jelentősége dögcsali esetében könnyebben belátható. Az élettelen csalihal, vagy az abból vágott darab a végszerelék bejuttatása után az aljzaton fekszik majd. A csuka ott is felfedezi - erre bizonyíték számos fogás ilyen csalival - de a környezetéből jobban kitűnő csalit kapunk, ha azt akár csak kis mértékben is elemeljük a fenéktől. Különösen igaz ez akkor, amikor az aljzaton nagy mennyiségben találhatók lesüllyedt növényi részek, vagy ha a fenék erősen iszapos, s annak legfelső rétege igen laza szerkezetű. A fenék felett lebegő dögcsali egyrészt jobban látható, másrészt a víz alatti áramlatok könnyebben megmozgatják azt. Ez utóbbi mozgás a ragadozó által ugyanúgy érzékelhető, mint az élő zsákmány mozgása. A lebegő dögcsali egyébiránt egyáltalán nem természetellenes jelenség, hiszen az elhullott állatok tetemei a testben meginduló bomlási folyamatok bizonyos szakaszában természetes módon lebeg(het)nek a víz alsó vagy középső rétegeiben.
Az élő csali esetében a lebegtetés kifejezés talán kissé furcsán hangzik, mégis értelmezhető. Csalihalunk ugyanis nem feltétlenül végez folyamatos mozgást, adott esetben akár hosszabb időt is eltölthet mozdulatlanul a fenéken. Az ilyen - a mi szempontunkból kevéssé aktív - időszakok lerövidítését, illetve kiküszöbölését szolgálja az, ha a csalihalat valamilyen eszközzel a fenéktől elemelve tartjuk.
A lebegtetéshez mindenképp szükségünk van egy vagy több olyan úszótestre, melynek anyaga a víznél kisebb sűrűségű. Ez lehet egy megfelelő szivacs, parafa, balsafa vagy bármi egyéb (akár egy levegővel töltött műanyag test is), mely az említett kritériumnak megfelel. Az úszótest elhelyezhető a főzsinóron (lásd a páternoszter szerelékről szóló részt), a horogelőkén közvetlenül vagy valami módon ahhoz kapcsolva és dögcsali esetén magában a csaliban elrejtve. A FOX által e célra ajánlott többféle eszköz közül most kettőt szeretnék bemutatni. Elsőként a jól csengő Livebait Popper névre hallgató szivacsgolyókat, majd utána a Deadbait Floater Stick becenevű balsafa úszótesteket.
A legtöbbek által alkalmazott módszer az, amikor a harapásálló horogelőkére húzzák rá az úszótestet. Ez egyaránt alkalmazható egy- és kéthorgos horogelőke esetében. E szerelési módnál ügyeljünk arra, hogy az úszótestet és a horog (horgok) közti távolság ne legyen kisebb 8-10 centiméternél. Csináljunk egy ilyet!
A gyöngy nem feltétlen szükséges, de célszerű. A popperen lévő lyuk igen szűk, azon a drótot át tudjuk fűzni, a rögzített crimp viszont már nem csúszik bele. A fárasztás során azonban, amikor minden feszül a cuccon, előfordulhat, hogy a popper elmozdul, ennek megakadályozására szolgálnak a gyöngyök. Ezek külön is megvásárolhatók, de a pamutfonalból készült gyári ütközőkhöz rendszerint csomagolnak ilyeneket. Mivel az elmúlt években elég sok ilyen ütközőt használtam, gyöngyből komoly készleteim halmozódtak fel. Úgy 15-20 évre való…
Nektek a szerelés során természetesen nem szükséges figyelnetek arra, hogy a popperen lévő márkajelzés jól látható legyen, én azonban - érthető okokból - erre azért többé-kevésbé ügyeltem…
A két hármashoroggal szerelt horogelőke estében a poppereket használhatjuk más módon is az élő csali fenék felett tartásához.
Ennél a szerelési módnál - mivel a popperek által kifejtett emelő erő a csalihal képzeletbeli tömegközéppontjához viszonylag közel hat - a csali testtartása még azokban a pillanatokban is természetes (vagy ahhoz közeli) lesz, amikor az egyébként mozgást nem végez. Hogy az adott csalihal meglebegtetéséhez pontosan mekkora és hány darab popperre van szükség, azt némi tapasztalat birtokában már jól be tudja lőni mindenki. Nálam néhány előre elkészített popperes előke figyel a táskában, s az adott csalihal esetében egy rövid „úszópróba” eldönti, hogy jól választottam-e.
A korábbiakban sokszor említettem, hogy csukázáshoz kifejezetten előnyös a nagyobb méretű élő vagy dögcsali használata. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy kisebb csalihallal nem lehet Őcsukaságát megfogni. Sőt, valószínűnek tartom, hogy a hazai horgászok nagyobb része inkább olyan méretű csalival horgászik, amit én kisebbnek nevezek. A Deadbait Floater Stick nevű instrumentum bemutatása inkább nekik szól, hiszen ezek az úszótest méretek a 6-10 centis csalihalakhoz illenek.
Használatuk igen egyszerű, hisz nem kell mást tennünk, csak az úszótestet valamilyen módon el kell rejtenünk a dögcsali belsejében. Előfordulhat, hogy a csuka meglép a csalival, ilyenkor magával viszi az úszótestet is, aminek - annak árát figyelembe véve - nem örülnénk túlzottan. Ennek elkerülése érdekében az úszótestet valamilyen módon rögzítenünk kell a horogelőkéhez. Erre a célra egyszerű fonott zsinór is használható, aki azonban teljes biztonságra törekszik, az használjon harapásálló, de mindenképpen lágy zsinórt (tehát nem drótot, inkább mondjuk kevláros erősítésű madzagot).
Mielőtt azonban nekikezdenénk a szerelésnek, egy fontos megjegyzés! Amikor dögcsaliról beszélek, akkor valóban döglött csalihalra gondolok. A csalihal megölésekor járjunk el alaposan, ne maradjon benne élet a későbbi műveletek során! Kérem, erre a dologra mindenki figyeljen!
Lássunk neki!
Most jön a lényeg, a rideg valóság… Az úszótest azért ilyen alakú, mert azt a döglött (!) csalihal száján keresztül teljes egészében a hal testébe kell tolnunk. Ezt a műveletet kézzel, esetleg az utolsó szakaszban egy fogó segítségével végezhetjük el, ügyelve arra, hogy az úszótesten kiképzett műanyag fület közben ne törjük le. A horogelőke kötéssel rögzített hármashorgát a dögcsali fölső ajkába tűzzük, az előke végén lévő drillinget pedig a háti részbe, ahol azt a két horog közti távolság adja. Természetesen egyetlen horoggal szerelt előkét is használhatunk, ilyenkor a horog a dögcsali szájának felső részébe kerül.
Az úszótestet rögzítő madzag lehet a képen látottnál rövidebb is, de mindenképp lesz egy hosszabb-rövidebb laza zsinórdarabunk. Az előbb azért bátorkodtam az egyszerű fonott madzagot is megfelelőnek mondani, mert mindaddig, amíg ez a zsinór meg nem feszül, a csuka nagyon ritkán szokta/tudja elharapni.
Lebegtetni természetesen nem csak a kisebb méretű dögcsalit érdemes, ugyanez megtehető a kifejezetten nagyméretű csalikkal is, ezekhez azonban markánsan nagyobb méretű úszótestekre van szükség. Ilyen nagyméretű úszótestet egyébként a FOX is kínál, de természetesen készíthető akár házilag is. Az ilyen úszótestek közös jellemzője, hogy a víznél kisebb sűrűségű anyagból (jellemzően valamilyen fából) készülnek, hosszúkás, hengeres formájúak, s egyik végükön van egy műanyagból vagy fémhuzalból készített fül/hurok, melynél fogva a horogelőkéhez rögzíthetjük őket.
Az úszótest nagyméretű dögcsaliban való elhelyezése már igazi „mészárosmunka”. A hal fejét általában eltávolítjuk, az úszótestet így helyezzük annak belsejébe oly módon, hogy az úszótest végén található fület a farok közelében kibújtatjuk a testből. A művelethez kést és hosszú szárú fogót is használ(hat)unk. Az úszótestet itt is célszerű a horogelőkéhez rögzíteni, elkerülendő annak esetleges elvesztését. Erre mutatok még egy lehetséges megoldást:
A horgokat - célszerűen - a dögcsali testének átellenes oldalába szúrjuk, mint ahol az úszótest végét kivezettük. A kötéssel rögzített horog kerül a csali faroktövébe, míg az előke végén lévő drilling a csali testének közepe táján lesz.
Nyilván a csali - legyen az élő- vagy élettelen csalihal - lebegtetésének számos egyéb módja is lehetséges. A kisebb testű döglött csalihalakat akár levegő beinjektálásával is meglebegtethetjük, de például a Livebait Popper felhasználásával is készíthetünk olyan végszereléket, mely alkalmas a dögcsali lebegtetésére. De biztos vagyok abban, hogy a rendszeresen csukára horgászók számos más megoldást is fel tudnának sorolni. Tegyük akárhogy is, a csali fenéktől való elemelése olyan eszköz a fenekező horgászat során, melyet eredménnyel használhatunk a csukák horogra kerítésére.
Czender Miklós (bogyo)
