„Pista, gyere csak velem! Tudom, hogy szereted a kihívásokat. Most adok egyet!” Megmondom őszintén, nem voltam épp biztos abban, hogy ezek után valami pozitív dolog fog rám várni. Még egy félbevágott zabszem se fért volna el azon a bizonyos helyen, amikor ezek a szavak elhangoztak. Főleg úgy, hogy ezeket főnököm intézte felém. Végeláthatatlan gályamunka lebegett a szemem előtt, amíg követtem őt. De amikor megláttam egy kék vödröt, és rajta pár ismerős színű, de furcsa feliratú zacskót és dobozt, egy kicsit fellélegeztem. „Na, most jól figyelj! Csíp, mar, éget, szóval vigyázz, hova nyúlsz a bekeverés után! Menni akartál hétvégén horgászni, ugye? Na, akkor ezzel próbálj halat fogni!” Ezek szerint mégsem kellemetlen dolgokról van szó, és amikor megláttam a feliratot - CHILIS TINTAHAL - már tudtam, hogy miről is lehet szó. Kipróbálhatok valami újat! Azt hiszem, amikor ezt felfogtam, már fülig ért a szám! :)
Valóban olyan kivételes lehetőséget kaptam, hogy úgymond premier előtt kipróbálhatok nem egy terméket, hanem egy egész termékcsaládot! Persze minél előbb szerettem volna kibontani, megszaglászni a számomra igen ígéretesnek tűnő újdonságokat. De először is egy olyan vizet szerettem volna találni, ahol megmutathatja, mit is tud ez az erős, csípős, halas keverék. Ezért választottam az akasztói régi Extra-tavat. Itt nemcsak a nagytestű halak megfogásának lehetősége, hanem a horgászhely kiválasztása is szerepet játszik az élvezetes horgászatban. Magyarán nem mindegy, hogy hol foglalja el helyét a horgász. Aranyszabály, hogy a tó minél szélesebb részén kell próbálkozni, mivel ott mélyebb is a víz, és a halak is jobban szeretik azokat a helyeket. Nem tudom megdönthetetlen érvekkel ezt alátámasztani, csak az ott szerzett tapasztalataimból ezt a következtetést tudtam levonni.
Ezért én a tó első harmadára - a keskeny részre - ültem le. Ha tetszik, akkor „all in” jelleggel horgásztam: vagy működik, vagy nem. Ha van hely, ahol bizonyítani tud ez a termékcsalád, akkor ez lesz az! Tehát nem könnyítettem meg a magam dolgát sem, és itt a halfogás sem a vakszerencsén fog múlni. Amennyiben a keverék jól működik, pár szép pontyot a kezemben tarthatok, és akkor valóban egy működő, halaknak tetsző keveréket sikerült alkotni. Ha pedig nem, akkor… csúnya betli.
Na de ennyit az esélylatolgatásról! Nézzük a medvét - mivel is van dolgom? A már sokak által használt Fluo termékcsalád küllemét kapta ez a csali is. Minden tagja megtalálható, az aromától kezdve az Essencián és a Micro Feed Pelleten keresztül, az etetőanyagot sem kihagyva egészen a SpéciCornnal bezárólag. Megnyerő vöröses színárnyalatot kapott ami egyben utal a fő fűszerre - a chilire, magyarán az erős paprikára. És ez valóban megtalálható benne, de ami nagyon markánsan kitűnik, az az ereje. Meg kell hagyni, piszkosul csíp! A büdös-halas alapot jól kiegészíti a csípős paprika, ízében is érezhető, hogy harmonikus kajáról van szó. És hogy honnan veszem mindezt? Megkóstoltam!
A horgászatot - mint mindig - most is az etetőanyagok és a csalik előkészítésével kezdtem. Ebben semmi ördöngösség nincs. Előttem már részletesen leírták több cikkben is az etetőanyag, illetve a Feed Pellet használatba vételének menetét. Sőt még egy igen jó videó is készült erről, úgyhogy ezzel nem szaporítom a karaktereket. Beszéljenek helyettem a képek, illetve a képaláírások:
Az etetőanyag bekeverése közben a Feed Pelletet is használható állapotúra kellett hoznom, mivel szerettem volna a kettőt összekeverni és így egy gazdag, aromás method mixet a kosaraimba tölteni. Úgy vettem észre, hogy az etetőanyagok és a mikro pelletek használata nemhogy szentségtörés, hanem kimondottan jól működő praktika. Még több aroma, még gazdagabb beltartalom, és - ami fontos egy method kajánál - még gyorsabb bontás fogja így a keverékünket jellemezni. Tehát a Feed Pellet előkészítése:
Ahogy összeállt az etetőanyagom, máris szerettem volna bedobni, de ilyenkor mindig figyelem egy kis ideig a víz felszínét, hogy látok-e valahol halmozgást, ígéretes nádbillegést, vagy épp egy ugrást. Sajnos ezek közül egy sem volt. Nem hazudtolta meg magát a keskeny rész. Kicsit el is bátortalanodtam, de csak így tudhatom meg, hogy valóban fogós-e az anyag.
Aznap két bottal, kétféle kosárral is szerencsét próbáltam. Minden új method kaját több kosárral is ki szoktam próbálni, hogy lássam, melyikkel hatékonyabb.
Mivel megvolt az a lehetőségem, hogy két bottal horgásszak, így egy Flat kosarat és egy hagyományos tömködős kosarat szereltem fel. A meghorgászandó táv nem volt nagyobb 30 méternél, úgyhogy a lehető legegyszerűbb szerelékeket állítottam össze. Az egyik végszereléket mindig egy kisebb területre dobtam be, hogy ott a gyakori dobások révén összegyűlt etetőanyag tovább maradásra bírja a halakat, míg a másik felszereléssel minden szisztéma nélküli kereső horgászatot végeztem.
Nem is kellett sokáig várni, mert az első dobások egyikével máris sikerült egy nagyon szép botgörbítős kapást produkáló, szép, pikkelyes tőpontyot fognom. Azt hiszem, első próbán az első hal bárkinek meghozná a bizalmát egy új keverékkel szemben. Én is egyre lelkesebb lettem.
Természetesen a legjobb kaja sem ér semmit megfelelő csali nélkül. Ebben az erős, csípős, halas ízesítésben is elérhető lesz a SpéciCorn, ami így együtt egy nagyon ütős, mindenében harmonizáló egyedi „fegyver” lesz a kísérletező kedvű horgászok csalirepertoárjában. Mindenében megegyezik az eddig ismert, 6 ízben kapható mű kukoricákkal, kivéve egy dolgot. Az pedig a szín. Minden üvegcse vegyesen tartalmaz sárga és piros szemeket is.
De sajnos a rossz hely és a kifejezetten fülledt, szeles idő miatt a halak nem voltak étvágyuknál. Ilyenkor minden pici változtatás lényeges lehet, mert sohasem lehet tudni, mi hozza meg a várva várt kapásokat. Én a bedobásra kész kosarakat szoktam ilyenkor a felületükön még jobban aromásítani, hogy már a becsobbanás pillanatától kezdve a lehető legnagyobb mértékben csalogassa a halakat a horog közelébe.
Szerencsémre ez a pici változtatás is elegendő volt, hogy újra egy szép pontyot akaszthassak, ami az orsómról elemi erővel csak húzta és húzta le a damilt. Nem szeretem erőltetni a halak fárasztását, de éreztem, hogy ez a hal nem az, amivel finomkodni szabad. Így egy kicsit erősebbre húztam a féket, és hagytam, hogy a botom tegye a dolgát. Úgy vettem észre, hogy ha a horog megfelelően ül a hal szájában, akkor sokkal hatékonyabb, ha a bot rugalmasságával fárasztok, nem pedig az orsó fékével. Így kiszámíthatóbb a hal mozgása, és ha kell, még gyorsabban tudok reagálni.
Negyedórás huzavona után - ami alatt többször is a túloldali nádasokban próbált menekülő utat találni magának a megakasztott hal - sikerült megpipáltatni, majd megmutattam neki a merítőm. Akkor láttam csak, mekkora hallal van dolgom. Ahogy matracra került, máris megpróbáltam kiszabadítani a horgot a szájából, de az nem jött ki egykönnyen. Most már értem, hogy mire céloznak azok, akik a szakáll nélküli horgokat választják. Mivel a jól felkínált kukoricautánzatot könnyebben beszippantják a halak, az mélyebbre jut, és a horog olyan helyen akad, ami süllyedő csalival horgászva elképzelhetetlen lenne. Biztos vagyok benne, hogy a fárasztás kimenetelét nem befolyásolta volna a szakáll hiánya, viszont úgy sokkal kisebb sebet ejtve lehet a horgot eltávolítani a nemes ellenfél szájából.
A címben is feltett kérdésre csak most tudok választ adni. Igen! A pontyok is szeretik a csípőset, méghozzá nem is akármilyen pontyok, hanem a már szebb, darabosabb példányok. Mindenkinek ajánlom, aki egy új, eddig nem ismert, szokatlan ízvilágú csalit keres, mert ilyet még biztosan nem használtak előtte soha. Nem csak az újdonság erejével fog hatni. Ezzel a termékcsaláddal a nagytestű halakra horgászó finomszerelékes horgászok egy szelektáló, jól működő csalit kaphatnak kézhez. Csak ajánlani tudom bárkinek, aki nagy pontyot szeretne fogni egy valódi újdonsággal.
Viszont egyvalamiről nem szabad megfeledkeznie senkinek sem, aki kipróbálná ezeket a csalogató anyagokat. Ezek bizony csípnek! A csípősségért felelős anyag pedig tud meglepetéseket okozni a vízparton, ha nem figyelünk oda, hogy mit mikor és mi után fogunk meg. Nekem csak a homlokom égett, mivel egy fülledt nyári napon megszokásból is meg szoktam a tenyeremmel törölni a homlokom. Az eredmény leolvasható az arcomról az alábbi képeken.
Írta: Haszilló István (haszilloi)
Fotók: H. I. és Tóth Henrietta
