Az egész heti hajtás után már az is felüdülés, ha csak csendben ülhetek a víz partján. Sajnos elmúltak már azok az idők, mikor csak gondoltam egyet, és indulhattam horgászni. Mára már odáig fajultak a dolgok, hogy előre egyeztetnem kell a pecára szánt időt, és azt a családi béke érdekében, legalább egy héttel előtte írásban kell kérvényeznem. Ez azért kicsit túlzás, de tény, ha kapok egy szabad hétvégét, mindegy milyen idő van, horgásznom kell. Ki tudja, legközelebb mikor lesz rá alkalmam…
Még az év elején kaptam meg a Shimano 2009-es újdonságát, egy Catana CX matchbotot. Sokáig árválkodott a szobám sarkában, csak néha - mikor viharos szél tépte a fákat - vettem kézbe, hogy általa kis gyógyírt csepegtessek pezsgő horgászvérembe. Kicsomagoltam, összeillesztettem a tagokat, suhogtattam - már amennyire a szobám engedte -, majd szétszedve ismét tétlenségre kárhoztattam. A fekete vászontokba rejtett pálca, azonban ahogy tisztult az idő, egyre jobban incselkedett velem: „Mi lesz már? Mikor indulunk horgászni? Már hétágra süt a nap! Gyerünk, te papírkutya!”
A horgászkiállítás utáni vasárnap elérkezett az idő. Rendesen „kidolgoztam” magam, rám fért egy kis pihenés. Az időjárás is kegyes volt, nem ígért esőt. A hideg, viharos erejű szélről szóló előrejelzést meg nem vettem komolyan. Elvégre a matchbot pont a szél ellen nyújt védelmet. Barátom raktárjában tárolt felszereléseimet már előző este bepakoltam. Az aprócikkek, úszók, csalik, egyéb kiegészítők bepakolása ment, mint a karikacsapás. Egy ponton torpantam meg egy pillanatra.
Milyen orsót válasszak ehhez a bothoz? Végül eszembe jutott, hogy igen sok levelet kapok, amelyekben egy elfogadható árpontú, megbízható, hétköznapi horgászatra tökéletesen alkalmas matchorsóra várnak tőlem „jelölést”. Az orsótartó táskámból szinte kínálta magát egy orsó. Egész egyszerűen „kicsillant” a többi közül. Csillogóan ezüstös ruháját arannyal átszőtt rátétek díszítették.
A régi, ma már nem is kapható öregfiúk közül fiatalos frissességgel kacsintott rám. Kézbe véve rögtön tudtam, ő lesz a bot kísérője a horgászat során. Árban is passzolnak egymáshoz, és még mutatós is lesz a matt fekete bottesten csillogó kis ékszer. Mindent az autóba pakoltam, és este fáradtan, de reményekkel telve dőltem ágyba. A család rokonlátogatóban, kisfiam óramű pontosságú „üres a pocak” ébresztője nem zavarta álmom. Reggel első dolgom az időjósok leellenőrzése volt. Az ablakom előtti fa ágai vészesen hajladoztak. Amire nem figyeltem, az úgy tűnt, bejött. A korábbi szeles tavaszokból tanulva a thermoruhát is betettem az autóba, ami később jó döntésnek bizonyult. A vízpartra érve a szél ereje és a hideg nem éppen álmaim párosát alkották. A sapkát begomboltam az állam alatt, magamra rántottam a meleg gúnyát, így kicsit mackósan ugyan, de elviselhető volt az idő. A tavon jobbról balra vágtatott a szél, szép kis tarajos hullámokat kergetve maga előtt.
Tanakodni kezdtem, milyen szerelékkel tudok úrrá lenni a természet bosszantó játékán? A könnyű fix szerelék szóba sem jöhetett, hiszen minden bizonnyal erőteljes áramlással kell számolnom. A kiállításon kapott Timár Slider úszók pont kapóra jöttek. Ezek az úszók is 2009-es újdonságok, remekül kiegészítik majd egymást a CX-szel. Egy 12 grammos slidert vettem elő.
Ekkora zsinórterhelés már garantáltan mozdulatlanságra ítéli a csalit, ami ha pontyra is számíthatok, inkább előny, mint hátrány. Ha már a slider mellett döntöttem, vastagabb, merevebb zsinórt csévéltem az Exage dobjára. A 20-as süllyedő zsinórból pontosan 220 métert rakott szép, szabályos menetekben a dobra az orsó. Az Exage SRB-ből ugyanis az „S” betű az angol shallow szóra utal. Jelentése „sekély”, ami esetünkben valójában sekélyebbként értendő. Ez azt jelenti, hogy nem egy hagyományos mély dobbal van dolgunk, de nem is szó klasszikus értelmében vett „match” dobbal, így az orsó a matchbotos és a finomabb feederbotos technikához is alkalmas.
Az orsót elsősorban a finomszerelékes horgászok figyelmébe ajánlja a Shimano, ezért az orsó dobját eleve úgy alakították ki, hogy ne kelljen a vékony damilokhoz alátölteni, vagy feleslegesen sokat felcsévélni, azokból. Az orsónak minden porcikája azt sugallja, ő bizony „finomszerelékes” bánásmódot igényel. A külcsínre már utaltam, ebben nagyon jó úton járnak a formatervezők.
Tudom, vannak, akiknek nem tetszik, ha egy orsó „csilli-villi”, de más termékeknél is uralkodóvá vált az ezüst-arany színvilág. A lényeg, nehéz elmenni mellette anélkül, hogy ne vessünk rá egy pillantást. Az elődhöz (Exage 3000RA) képest több ponton is újítottak a Shimano tervezőmérnökei. Az Exage 3000 SRB a Shimano P3 rendszerű orsói közé tartozik. P3 = erő (Power), pontosság (Precision), teljesítmény (Performance). Ezekre az orsókra az erős, masszív hajtómű, a pontos, precíz megmunkálás és a magas minőséggel párosuló teljesítmény mellett a kedvező árfekvés is jellemző. Zink Diecast meghajtó-rendszerrel, CAP típusú hajtókarral, 4 db porvédett, rozsdamentes acél golyóscsapággyal szerelték, valamint egy tűgörgő került beépítésre. Az orsó hajtókarja a matchbotos technikához alkalmasabb dupla, fogantyúi kellemes, puha tapintásúak. A gyárilag az orsón lévő dob kétszer, míg a mellékelt pótdob egyszer anodizált.
A zsinór szép, szabályos meneteiért a változó sebességű dobemelés a felelős, a könnyed futást pedig a kiegyensúlyozott forgórészek hivatottak biztosítani. Az olajban úszó tengely, a nagyméretű vezetőgörgő is mind a „nagytestvérekkel” való rokonságot idézi.
| Gyártó | SHIMANO | |
| Típus | Exage 3000 SRB | |
| Tömeg (g) | 310 | |
| Áttéte | 6,2:1 | |
| Méret | 30 | |
| Csapágy | 4 golyóscsapágy + 1 tűgörgős csapágy | |
| Dob, pótdob | Hidegen sajtolt alumínium dob és anodizált pótdob | |
| Dobemelés | Változó sebességű dobemelés | |
| Visszaforgásgátlás | azonnali visszaforgásgátló | |
| Hajtókar | dupla hajtókar P3 | |
| Fékrendszer | hátsó fék+harcifék | |
| Zsinórbehúzás (cm) | 77 | |
| Zsinórkapacitás (mm/m) | 0,20/220 | |
| Orsóház anyaga | XT7 grafit | |
A zsinórhoz visszakanyarodva: a slider úszós technikánál szóba sem jöhetnek a lágy, vékony damilok, velük több lenne a bosszúság, mint amekkora előnyt jelenthetnek. A technikának mára már egész „szakirodalma” alakult ki, egyre többen veszik elő ezt a régről ismert úszót, hála Alan Scotthorne Velencén elkönyvelt 5. VB címének. Én a következőképpen szerelek.
Első lépésben két damilütközőt kötök, majd egy apró gyöngyöt fűzök a zsinórra. Ezt követi az úszó (speciális adapterbe illesztve). Az úszó teherbírásának szinte teljes egészét az úszó alá helyezem, csupán egy 0,3 grammos jelzőólmot hagyok a forgó fölött. A terhelést nagyméretű gömb- és sörétólmokból alakítom ki a fotón látható elrendezésben.
Szabadon lógatott szerelék esetén a főólmokon nyugvó slider antennájától kb. 10-15 centire van a forgó és a 0,3 grammos jelzőólom. Ez utóbbi az úszót antennaközépig meríti. Mivel azt szeretném, hogy a jelzőólom is az aljzaton feküdve stabilizálja a szereléket, egy ugyanilyen méretű sörétet erősítek fel a főólmok alá. Ezzel a szerelék túl lesz súlyozva, így - mivel az eredetileg jelzőnek szánt ólom a fenéken fog pihenni (s ezért elveszti a jelzőólom szerepet) - pont az eredeti, pontosan besúlyozott helyzetben fog állni az úszóm. A mélységmérés során addig állítom egyre mélyebbre az eresztéket, amíg a főólmok el nem érik a meder alját. Ekkor az úszóm szinte kidől a vízből. Ezt követően 5 centiket módosítva addig veszem egyre rövidebbre az eresztéket, amíg az úszó szépen be nem áll az eredeti besúlyozáskor megismert pozícióba. Ekkor a „jelzőólom” is a fenéken nyugszik. (Ha nem ez történne, akkor az úszóm elmerülne, hiszen most túlsúlyoztam a slidert!)
A távolságot megjelölve csúzlival belövöm a magammal hozott csupán 1 kg-nyi etetőanyagot. Felesleges sokat használnom, ha van hal a közelemben, ennyi kajára is idetalál. A sliderrel történő dobásnak két sarkalatos pontja van. Az egyik a lágyan hátravezetett, hosszú zászlóval történő, kapkodástól mentes dobás, a másik a sok-sok gyakorlás. Egyszerűen rá kell érezni. A kezdeti gubancok sajnos elkerülhetetlenek, de a helyesen összeállított szerelékkel csökkenthetjük ennek lehetőségét. Az egyik fő gubancforrás lehet a túlzottan vékony, lágy előke is. Slideren én inkább vastagabb, (16-18-as) „sprődebb” előkét használok, főleg ha pontyra is esélyem lehet.
A szerelést és etetést követően végre horgászhattam.
A metsző, hideg szélben nem volt egyszerű feladat az etetést pontosan meghorgászni, de mint pár perc múlva kiderült, erre nem is volt szükség. Egy elvétett dobást követően az úszóm az etetéstől jó pár méterrel balra hullott a vízre. Talán lustaságtól vezérelve nem tekertem ki, hanem adtam esélyt a halaknak (és magamnak) is. Lustaság fél egészség… Egy szép merülős kapásnak bevágva végre halat éreztem a horgon. Ideje a botra koncentrálni! Miben más, mint elődje, a Catana BX, amely időközben hazánkban az egyik legnépszerűbb pontyos matchbottá vált? A fárasztáskor a bot íve egyenletes, nem törik meg az ívet sehol az illesztések, toldások.
| Gyártó | SHIMANO | |
| Típus | Catana CX 390 FA | |
| Teljes hossz cm | 390 | |
| Teljes nyél hossz cm (mért!) | 58 | |
| Alsó nyél hossz cm (mért!) | 48 | |
| Szállítási hossz cm | 136 | |
| Bot tömege g (mért!) | 232 | |
| Gyűrűk száma | 15 | |
| Gyűrűk típusa | rozsdamentes acél | |
| Tagok száma | 3 | |
| Illesztések | klasszikus rádugós | |
| Bot anyaga | XT40 carbon | |
| Dobósúly g (gyártó ajánlása) | 15 | |
| Optimális úszóméret g | XII. 18. | |
| Ideális zsinórméret mm | 0,16-0,22 | |
A vezetőgyűrűkből 15 található a boton, mind igényesen, szépen felkötve. Az orsótartó szorosan fogja az orsót, kézbe simuló. A bot tömege 232 gramm, ami egy pontyos matchbotnál nem nevezhető soknak. Anyaga a már korábban is alkalmazott XT40-es karbon. Akciója gyors, feszes, nem libeg a bevágást követően összevissza. Az elődnek tekinthető BX szériának minden korábban megismert pozitívumával rendelkezik. Érzésem szerint elődjénél árnyalatnyit könnyebb, és a súlypontja, átbillenési pontja is jobb helyre került. A fáradó hal alatt mindenesetre szépen muzsikál. Egy szép dévér az első jelentkező.
Kicsit fázósan reszket a kezemben, így útjára engedem. A tény, hogy végre halnyálkás a kezem, feledteti azt a másik tényt, hogy lassan jégkockává fagyok a szélben. A következő vendégem egy szép kárász. Őkelme már jobban meghajlítgatja a pálcát, de még mindig nem méltó ellenfele a botnak. Igazán kíváncsi lennék, mit tud egy termetes jószággal kezdeni. Kíváncsiságom kielégítése helyett újabb termetes kárász a horgon.
Természetesen mindannyian az etetéstől jócskán balra jelentkeznek. Talán csak a szerelékem fekszik ott stabilan, vagy az etetőanyag sodródott el? A nap eközben szép villódzó diszkó-gömbbé változtatja a tó hullámoktól fodrozott felszínét. Cserélgetem az antennákat. Piros, narancs, sárga, fekete, egyre megy. Semmit nem látok, a napszemüvegem pedig természetesen nincsen nálam…
Egyre jobban kezd a könnyem csorogni. Sírok a szemembe fújó széltől és a csillogó vízfelszíntől. Szinte vakon horgászom. Néhány felhő enyhíti a már-már fájó szemtornát. Egy-egy árnyékos pillanatban újabb kárászokkal nyúzom meg a botot. A szél azonban nem kegyelmez. Szám kicserepesedve, bőröm akár a pergamen. A tegnapról hozott fáradtság is erőt vesz rajtam, ezért a horgászat befejezése mellett döntök. Egy gyors terítékfotót követően a „tesztalanyok” vidáman úszhatnak tovább, én pedig gyors pakolásba kezdek. A botot visszabújtatom a vászontasakba, „attól tartok”, lesz még pár közös kalandunk ebben az évben. A felszerelés azt nyújtotta, amit elvárhattam tőle. Mire gondolok? Kellemes, vízparton töltött perceket. Lehetővé tette, hogy csak a horgászattal kelljen foglalkoznom, és ne kelljen azon aggódnom, cserbenhagyhat. Összességében minden korábban, az elődökkel szerzett pozitív tapasztalatom megmaradt, így mind az orsót, mind a botot továbbra is azok figyelmébe ajánlom, akik egy elérhető árú, megbízható társat keresnek. A Catana CX és az Exage SRB is ilyen társ lehet. Tegyétek próbára őket ti is!
(X)
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: Takács Péter, Polónyi Attila
