Mindig öröm egy új botot és orsót kézbe venni, kicsomagolni, horgászatra előkészíteni. Ha mindezt ráadásul felkérésre tesszük, nem mellesleg a tesztelt terméket meg is tarthatjuk, az már ezen is túlmutat. Ha mindezt kedvenc gyártónk termékeivel tehetjük, az számomra már ahhoz hasonló, mintha egy évben két karácsony lenne. Büszkeséggel, tettvággyal és kíváncsisággal telve láttam hát neki a feladatnak és a tesztelésre váró termékeket rejtő csomag bontásának.
A csomag tartalma egy DAIWA AQUALITE feederbot 390 cm hosszban, egy DAIWA Emcast EVO 5000-AB elsőfékes orsó, egy tekercs Haldorádó Pellet Line 0,22 mm-es zsinór, egy DAIWA sapka és egy póló. Ezenkívül lehetőségem volt egy 5000 Ft-os vásárlási utalványt elhasználni, melynek fejében fűzőtűt, Pelletes Fekete és Magyar Betyár etetőanyagot, valamint Magyar Betyár oldódó pelletet kértem.
Mindig számít az első benyomás, igyekeztem ezért az első benyomásokat szorgalmasan lejegyzetelni, hogy mire a cikk váza összeáll majd a fejemben, legyen mihez nyúlni. A bot zsákja teljesen klasszikus, inkább puritán a jelenleg kapható középkategóriás botokhoz képest. Nem kapott külön rekeszt a spicctartó cső, és egy sima megkötős rendszerrel záródó zsákban van a bot. Anyaga nem tűnik túl tartósnak, de hát nem is ezzel fogunk horgászni, ne legyünk telhetetlenek. Ha a gyártó itt tudott faragni az áron a bot javára, én el tudom fogadni. Az orsó is egy sima dobozt kapott, semmi orsótartó táska vagy szövetzsák, viszont külön kis könyvet szenteltek a használati útmutatónak és a „robbantott” összeszerelési ábrának.
A botzsákot kibontva egy igazán megnyerő külsővel ellátott botot tárul a szemünk elé. Nem fukarkodtak tudásukkal a sem DAIWA designerei, sem a Cormoran mérnökei: akár az Aqualite, akár a Team, akár a Speciland sorozatot vesszük szemügyre, külsőre messzemenőkig megnyerő mind.
A kéttalpú gyűrűk kötései aranyozott díszcsíkot kaptak. Az arany feliratokkal sem spóroltak, minden szükséges információ megtalálható a boton. 3 + 3 tagból áll, szállítási hossza 140 cm, 390 cm hosszú és 150 g-ig terhelhető. A nyél végig parafaborítást kapott, kézre álló, enyhén lapított formára alakították. Érdekesség, hogy csúsztatható orsótartóval szerelték ezt a sorozatot. Ennek legfőbb előnye, hogy vele a bot többféle orsóval is előnyös súlyponti helyzetbe hozható, valamint jelentősen könnyebb tőle a bot egésze. Így tudták elérni a 265 g súlyt, mely igen kevésnek mondható egy 390-es heavy feeder esetén. Apró kellemetlenségek vannak azért. Nem kapott a nyél véglezárót, így sérülékenyebb a parafa vég. Ezenkívül elmaradtak a feliratok a spicceken. A csúsztatható orsótartó hátránya, hogy el tud fordulni, ezért figyelni kell szorításnál a gyűrűsor helyzetére is, valamint nem minden orsó csusszan bele könnyen. Nagyméretű orsóknál előfordulhat, hogy kicsit nehezebb beigazítani a helyére, de az orsótartó alatt levő parafa kellően lágy és befogadó az ilyen esetekre.
A spiccek között két karbon és egy üvegszálas található. Az üvegszálas 1,5, a karbon spiccek 2,5-3 oz körül lehetnek. Szép nagy gyűrűkkel szerelték a spicceket, a 4 mm-es belső átmérőjű spicc gyűrűn minden előtétzsinór-kötés könnyen csusszan át, megnövelve ezzel a dobótávolságot. Ugyancsak hasznos elem a nagyobb gyűrű a nyárfa magszórásának idején is, kevésbé szedi össze a nyárfaszöszt és könnyebb belőle kitisztítani. A bottest 17 mm átmérővel kezdődik a nyél fölött, ami előrevetíti, hogy nem egy light botról van szó. Kicsit tartottam tőle, hogy merev lesz, amolyan nagyhalas, de rugalmatlan pálca. Az első lehetséges alkalommal megnéztem a botgörbét, mit mutat 1 kg terhelés alatt. Erre legegyszerűbb módszer, ha egy asztalra állva a zsinórra erősítünk egy palackot 1 liter vízzel, majd szép lassan megemeljük. Őszintén meglepett az eredmény, talán a hajlékonyságáról legendás Shimano Beast Mastereken láttam hasonló görbét. Kíváncsi voltam, hogy a halak kirohanásait is ilyen szép ívben fékezi-e majd meg…
Vegyük kézbe a felszerelés második darabját, az orsót. Nagyon nem szedtem szét, nem akarom Benyhe mester kenyerét elvenni, de így is számtalan érdekesség és újdonság van rajta. A doboz itt is tele van a manapság divatos saját szabványok felsorolásaival, mint az Infinite visszaforgásgátló, az ABS zsinórrendszer, a Twist Buster görgő vagy az Airbail felkapókar. Ezek mindegyike mögött valós, bejelentett DAIWA szabadalom áll, ezekről mindjárt bővebben is említést teszek. Jöjjön előbb azonban azon elemek felsorolása, ami kihagyhatatlan egy orsótesztből! A csapágyak száma 7, a pótdob alumínium és teljes egészében azonos az orsón lévő dobbal. Féklamellák szép nagyok, 30 mm elég kell, hogy legyen minden helyzetre.
Az első fék olyan finoman állítható, amit én már túlzásnak tartok. Hat félfordulat kell ahhoz, hogy a dobásnál beszorított állapotból hal számára húzható, de még spiccet tartó állapotba engedjem a féket. Szinte hallom, ahogy ilyenkor elhangzik a „vegyél nyeletőfékes orsót!” mondat sokaknál, de én akkor sem tudok velük megbarátkozni. Mindent meg tudok oldani elsőfékes orsóval, egyszerűen ráfogok kapásnál a dobra és az ujjammal fékezem. Így érzem a legjobban, kell-e engedni, csak tartható a hal egyelőre vagy elkezdhetek szorítani a féken.
A hajtókar-gomb gumidugóját eltávolítva megtekinthetjük, hogy ide bizony siklócsapágy került, a 7 csapágy közül itt nincs helye egynek sem. Akinek ez nem megfelelő, kicserélheti, de az orsó élettartamát nem fogja befolyásolni, ha rendszeresen karban van tartva. A zsinórprofil beállításához 2 alátét található a dob alatt. A tökéletes beállítás módjában segítséget nyújt a kézikönyv, aki esetleg nem boldogulna vele. Ugyanitt található az első olyan érdekesség, amit máshol nem láttam még. A rotorba hornyokat képeztek ki, melybe egy különös szerkezet illeszkedik a dob alatt. Ezen nincs az a zsinór, ami átcsusszan és alácsavarodhatna, de szerintem növeli a dob stabilitását is. Érdekes, hogy ez a szerkezet nem kapott egyedi szabványt, pedig talán a legkézenfekvőbb újdonság, amit láttam rajta.
Az orsóhoz CNC-esztergált hajtókar tartozik, mely kellemesen puha és könnyen tisztítható műanyag fogantyúban végződik. A hajtókart nem kell tekergetni szállítás közben, visszahajtásához elegendő egy gombot megnyomni.
Miközben a dobot forgattam a kezemben, feltűnt, hogy kúpos. De nem a megszokott irányban, hanem visszafelé. Először nem akartam hinni a szememnek, de a mérések biztossá tettek benne. Ezen orsó dobja visszafelé kúpos. Felül 47, alul 45 mm a dobátmérő, azaz a 33 mm hosszú dobon 2 mm dőlés van. Ez a DAIWA ABS rendszere az orsón. A zsinór leugrása a dobról orsótípustól függően különböző méretű hullámokban történik. A zsinórcsavarodás és gubancképződés megelőzésének legjobb eszköze, ha minél nagyobb ívben kerül a zsinór a dobra. A DAIWA orsók ABS dobjának magja vastag, a dob eleje felé kúposan kiszélesített. Ezáltal a zsinór szabályos, nagy ívekben egyenletesen fekszik fel rajta és így is fut le, megelőzve a csavarodást. Emiatt hosszabbat lehet vele dobni a gyártó szerint.
A zsinórcsíptető klipsz műanyag. Véleményem szerint ebben a kategóriában több gyártó is figyelhetne erre az apró részletre, de nincsenek illúzióim, még a felső kategóriában sincs minden orsón rugós vagy gumialátétes klipsz.
Nem szabad azonban szerintem erre bízni a döntést. Van megoldás a műanyag zsinór klipsz okozta feszültség vagy sérülésveszély csökkentésére. A Fórumon már bemutattam, de itt is kiemelem azt az apró trükköt, melyet mindig alkalmazok. Sokkal lágyabb ezzel a kiakasztott zsinór használata, és jóval egyszerűbb egy nagy hal esetén kiszabadítani a beszorult zsinórt… Dobjuk a kosarunkat az etetni kívánt távolságra, majd hajtsuk vissza a felkapókart. Vegyünk elő egy darab erőgumit, és kössünk egy dobátmérővel azonos hurkot. E hurok csomója előtt akasszuk a klipszbe a gumit. Ez egy fontos részlet, csak így működik anélkül, hogy a zsinór a csomóba akadna dobás közben. Ezután a hurkot keresztben feszítsük a dobra. Érdemes zsinórjelölő filccel megjelölni a távolságot, hogy egy esetleges bontáskor is visszaállítható legyen!
Zsinórfeltöltésnél jól jön a két egyforma dob. Előbb a normál zsinórt tekerjük fel a dobra, majd töltsük fel alátétzsinórral ameddig 1 mm nem marad a zsinórmenetek és a dobperem között.. Ezek után cseréljük meg a dobokat, és kezdjük el áttekerni a zsinórt az üres dobra az előzőleg feltöltött dobról. Mivel most fordított sorrendben töltjük fel a dobot, alulra kerül az alátét, felülre pedig a vékony Pellet Line zsinór. Ha mindezekkel elkészültünk, jó eséllyel ez a kép fogad bennünket. Ha nem, állítsunk az alátéteken és ismételjük meg az áttöltést!
A képen látszik a következő DAIWA szabadalom, az AIRBAIL felkapókar. A felkapókar belül üreges, ezáltal bár rendkívül könnyű, mégis nagyon erős, nem hajlik. A Twist Buster zsinórvezető görgő felé vastagodó forma megakadályozza a gubancképződést a felkapókar rögzítésénél. A speciális AIRBAIL felkapókar a zsinórt a zsinórvezető görgőhöz vezeti. Ha már említettem a Twist Buster görgő, akkor erről is essen szó! Ez egy kúpos zsinórvezető gyűrű, mely pont a tengelyére merőlegesen vezeti a zsinórt. Minimumra csökkenti így a zsinór csavarodását felcsévéléskor.
Szerepel a dobozon még az Infinite visszaforgásgátló rendszer. Ez valójában annyit jelent, hogy az orsóban precízen illeszkedő alkatrészek felhasználásával készülő holtjátékmentes, megbízható visszaforgásgátlót találunk, ami a legjobb minőségű, minimális toleranciájú acél alkatrészekből készül. A DAIWA nagyon odafigyelt ennek az alkatrésznek a minőségére, ezért emelte ki a tulajdonságok között is.
Ennyi bevezető után bizton állíthatom, ez a bot és orsó rendesen el van látva minden olyan fejlesztéssel, ami egy horgász számára fontos lehet. Nemcsak hobbi-, de versenyhorgászok számára is jó választás lehet bármelyik. Nagyon vártam tehát, hogy vízparton, éles bevetés közben is megtapasztalhassam tulajdonságaikat. Sajnos a július nem igazán kedvezett a munkába járó horgászoknak. Szinte minden hétvégén voltak frontátvonulások, néha több is. Tartósan alacsony légnyomás, vakmeleg és dühöngő viharok váltakozásai jellemezték a hétvégéket. De ha valamin nem tudunk változtatni, akkor ahhoz alkalmazkodni kell, és ki kell használni minden adódó lehetőséget! Egy betörő hidegfront utáni napon sikerült végre kijutni a vízpartra.
Helyszínnek a Debrecenhez közeli Mezőparti horgásztavat választottam. Voltam már itt etetőanyagot tesztelni, és a DAIWA tesztpályázatomhoz is itt szereztem élményeket. A tónak kiváló törzsállománya és saját szaporulata van pontyokból, de bővelkedik amurban és keszegfélékben is. Főként a 10-15 kg-ot meghaladó, vagy ahhoz közeli pontyokat megfogni vágyó horgászok látogatnak ide, esetleg lencsevégre csalni a tó nagy öregjeit, amik a 20 kg-os álomhatárt is meghaladják. Ideális helyszín egy heavy feeder bottesztre, bíztam benne, hogy sikerül legalább egy nagyobb példánynak bemutatni a DAIWA Aqualite erejét és az Emcast orsó precizitását.
Megközelíteni a tavat a 35-ös számú főútvonalon lehet, Pród és Hajdúböszörmény között, közvetlenül a Keleti-főcsatorna hídja mellett, Debrecen felől haladva bal kéz felé. Autópálya le- és felhajtó is van a tóhoz viszonyítva 5 km-en belül. A horgásztó 6 hektár, de mellette elterül még egy 33 hektáros nevelőtó is. Horgászni természetesen csak a kisebb tóban lehet, ott is csak a stégekről. A stégek közötti megfelelő távolság biztosítja a zavartalan horgászatot még a zsúfolt hétvégéken is. Némelyik beálló rendelkezik árnyat adó filagóriákkal és kijelölt szalonnasütő helyekkel is, ezek foglaltságáról érdemes telefonon érdeklődni a halőröktől. A halőrház egyben büfé és horgászbolt is, ahol a legszükségesebb eszközöket, vagy hirtelen támadt hiányunkat pótolhatjuk. A bepakolást elősegítendő kiskocsik állnak minden horgász rendelkezésére díjmentesen. Természetesen autóval nem lehet az állások mellé menni, azokat a kinti parkolóban kell hagyni, csak a kipakolásig lehet a tó bejáratáig bejönni velük.
Felszerelés elrendezése után első dolgom mindig az etetőanyagok bekeverése. Amíg megszívja magát minden szemcse, addig van idő felszerelni a botokat, amiket én szétszedve tárolok minden alkalommal. Szokásomhoz híven erre a napra is kétféle etetőanyaggal készültem: egy kukoricaalapúval, mely nagyon sok préselt kukoricát tartalmaz, illetve egy halas ízvilágú anyaggal, melyet a Haldorádó Pelletes Fekete és a Magyar Betyár etetőanyagok keverése biztosított. Mindkét etetőanyaghoz tettem egy kevés főtt mikro mag mixet, mely sokféle aprómag keverékét tartalmazza. A halashoz került egy kis extra pellet is pluszban, így még többféle oldódási idővel rendelkező pellet lett benne. Általában kétszer annyi Pelletes Feketét használok, mint Magyar Betyár etetőanyagot egy keverékhez.
Hogy legyen teszt alapja a horgászatnak, két hasonló botot készítettem elő: egy Cormoran Speciland feeder 420, 50-150 g, valamint a tesztalany DAIWA Aqualite feeder 390, 50-150 g botot. Az orsók szintén e gyártóktól kerültek ki: egy Cormoran Match Master Feeder 6PI és a DAIWA Emcast EVO 5000-AB. A DAIWA szettet csak a halas, míg a Cormoran párost csak a kukoricás etetőanyaggal használtam.
Előkészítettem a csalikat is, melyekkel a mai nap horgászni terveztem. Szeretem, ha kéz alatt és szem előtt vannak a dolgaim, így tuti nem felejtek el egy csalikombinációt sem kipróbálni, ha esetleg variálnom kell. Lassan ott tartok, hogy vennem kell egy csalizó szerelékes asztalkát, vagy egy feederes versenyládát, egyre többet venném hasznát… A stég résein lehulló eszközöket ugyanis örökre elnyeli a tó, pár aprósággal már gazdagítottam a medret itt.
Eddigi tapasztalataim szerint az itteni horgászat a tó mederviszonyai és halsűrűsége alapján nem igényli a halkeresést és a meder feltérképezését, de a távoli dobások, illetve a pontot etetés megnöveli esélyeinket. A tó méretei miatt egy része nem áll a horgászok nyomása alatt, márpedig a tanulékony pontyok könnyen rákaphatnak, hogy ide húzódjanak vissza. Dobtam hát párat, hogy megtapasztaljam, mi az a távolság, amit meg tudok horgászni, és mekkora gombócokkal tudok legjobban dobni ezekkel a botokkal. Végül a parton összemértem a zsinórokat és ugyanolyan távolságra tettem a kiakasztást mindkét boton. Bal oldalon halas, jobb oldalon kukorica alapú etetőanyagot használtam etetésnek
Pontban nyolc órára esett a kezdés, ezért elhatároztam, hogy egy nyolc órás időtartamot fogok mérni. Az első halra alapozás után nem kellett tíz percet sem várni, ami meglepett, mert ilyenkor szokott lenni félóra pihenő, míg befejezem a rendezkedést, elhelyezem a pontymatracot és a fotelt, az etetőanyagos vödröket és a haltartót. Fontos a kényelem és a hatékonyság, nagyon bosszantó tud lenni egy-egy véletlenül felrúgott vödör, láb alá kerülő szerelékes doboz vagy csali.
Sorban jöttek a kisebb pontyok, de szinte kivétel nélkül mind a halas etetőanyagra. talán az ötödik volt az első kukoricás zsákmány. Csalinak a Kék Villám Red Tuning pellet + Magyar Betyár kukorica volt a nyerő. Próbáltam más csalikat is, de amint erre visszatértem, minden dobásomat hamarosan kapás kísérte. Később finomítanom is kellett, mert 10 óra után szinte alig volt kapás pelletekre és kukoricákra. Feltettem egy kisebb horgot és a Daiwa boton csak csontival horgásztam.
Az egész napos szélcsendet lassan erősödő szél váltotta kora délután. Jó jelnek véltem, hisz a szél keltette hullámzás oxigént juttat a vízbe, ami evésre serkentheti a halakat. A szél tőlem elfelé fújt, de mivel gyenge volt csupán, nem tolta el a halakat előlem. Valamiért mégsem történt meg a várt élénkülés és a nagytestű halak érkezése. Hamarosan észrevettem az okait is.
Gyors rendezkedés és ernyőállítás után vártam az esőt és a változást, mely hamarosan meg is érkezett. Csak a szélét kaptuk meg, de ez is elegendő volt, hogy aki ernyő nélkül érkezett a filagória nélküli hátsó stégekre, az bőrig ázzon és összepakoljon.
Igazi örömpecává alakult az utolsó két óra. Volt olyan negyedóra, amikor öt pontyot is sikerült fogni egymás után, néha két boton egyszerre volt hal. Nem is finomkodtam ilyenkor már, próbáltam erőltetve húzni őket, ebben is társ volt a DAIWA Aqualite. Összesen három halam akadt le, de ezek is mind a megakasztást követő pillanatokban, fárasztás közben nem volt halvesztésem.
Pontban négy órakor számoltam át a napi fogást Az összes fogás 27 ponty 2 dévér és egy gyönyörű kárász volt, összesen 63 kg. Néhányat lefotóztunk terítékként délután kettő órakor, ekkor már elérte azt a határt a haltartóban levő halak száma, amit még biztonságosnak gondoltam. Sem a haltartómat nem akartam a stégre emeléssel kockáztatni, sem a halakat nem akartam törni. Csalik között abszolút favorit a 2 szem Magyar Betyár kukorica tuning és a 3 szem csonti volt szinte döntetlen arányban. Emellett szépen működött még a pellet és kukorica páros, de ez is csak fűszeres ízekben, valamint a Fokhagymás Oldódó Lebegő pellet. Nem adott viszont halat ezúttal a Vörös Démon Hybrid, sem a Nagy Ponty Oldódó Pellet, ami itt szép eredményeket szokott produkálni.
Ezúton is szeretném megköszönni a Haldorádó és a DAIWA Magyarország munkatársainak a lehetőséget, hogy ilyen remek termékeket tesztelhettem. Nyugodt szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretik kiélvezni a fárasztás minden pillanatát, mernek finomabb előkét és horgokat is használni egy heavy feederen, de bármikor készen állnak egy kapitális ponty megfogására!
Varga János (GRD)
Technikai adatokban nagy segítségemre volt a www.daiwa.de weboldal
