Az örömhír váratlanul ért, orsót tesztelhetek. Ráadásul egyszerre kettőt. Talán ezt az elsőfékest vártam jobban, mert imádom az elsőfékes orsókat. A futár távozása után remegő kézzel bontogattam a dobozt. Végre megpillantottam a tesztalanyt. Már az első pillanatban elvarázsolt a külleme. Olyan „kis aranyos” szerkezetet tartottam a kezemben.
Összeraktam hát gyorsan és minden porcikáját átvizsgáltam. Egyedül a hajtókarnál éreztem nagyon pici lötyögést, egyébként nagyon egyben volt a szerkezet. A felkapókar könnyedén vált oda vissza, a rotornál semmi lötyögés, zsinórvezető görgő könnyedén forog. A fémdob tökéletes, a pótdob - annak ellenére, hogy műanyag - igényesen kidolgozott, tökéletesen használható. Az orsó futása könnyed, az 1 : 5 áttétel pont illik hozzá. A 7 + 1 csapágy több mint elég. A grafit-hybrid ház valami nagyon strapabíró anyagot takarhat.
Ezek után következett a damilozás. Az instrukciók szerint pontyos matchbotra való 18-as Tubertini Affondante zsineget kapott, megfelelő alátét damilozás után. A pótdobra 20-as Carp Maxx került. Nos, a zsinórprofil megfelelőnek bizonyult. Mehetek pecázni!
Sokat gondolkoztam azon, vajon mire lehet alkalmas egy kisméretű pergető orsó matchboton. Mivel az elsőfékes orsók általában erős szerkezetűek és az áttételük is alacsonyabb egy átlagos matchorsónál, úgy gondoltam, hogy nagyhalazni fogom használni. Ezenkívül alkalmasnak tartottam még folyóvízi úsztatáshoz is.
Nem tévedtem. Bár igazán nagy folyóvízen nem horgászom, a kedvenc csatornámon hűséges társammá vált. Nem szeretem az egy-egy horgászatos teszteket, ezért úgy döntöttem, annyit nyúzom, amennyit csak lehet. Az élet úgy hozta, hogy a matchbotos módszer mellett bevetettem feederboton is, sőt egy picit pergettem is vele. Sajnos az időjárás ott tolt ki velem, ahol tudott, ennek ellenére azért fogam vele halat is. Igazán nagyot nem, viszont sokat.
Számomra a csatorna és patakhorgászat ez különleges és igen nehéz műfaj. Gyerekkorom óta járom a csatornákat és patakokat, de a mai napig nem untam meg őket. Itt egy szebb kárásznak, vagy egy jobb bodorkának jobban tudok örülni, mint egy tavon fogott pontynak. A csukákról már ne is beszéljünk.
A Palotavárosi-tavakon is próbálgattam. Ez egy igazi városszéli, két tóból álló horgászvíz. Itt az orsó felkerült a régi, „nagyon pontyos” Robinson Camaro 420-as matchotra, de megfordult a Spro Dyno SF MH 390-es feederemen is.
Jártunk az igari tavaknál is András sorstársammal. Ez egy „műanyag” tó. A régi termelőtavakból alakítottak át kettőt horgásztónak. Mikor itt jártunk, sajnos hidegfrontos időjárás volt, ami a halak étvágyát teljesen elvette.
Végső reményként a feederbotra feltett twister hozott némi eredményt. Az első pergetve fogott harcsámat köszönhetem az orsónak, ami még ha nem is volt nagy, örökre emlékezetes marad. Ennek a kis harcsának egyébként története van. Miközben halálra untuk magunkat a kapáshiánytól, jött egy spori. Felkötött egy rikító neonzöld twistert és nekilátott dobálni. Gondoltam is magamban, ha fog valamit, az csoda lesz. Második dobására a láthatóan túl gyorsan is vezetett lehetetlen színű twisterre kapása volt. Bevallom őszintén, leesett az állam. Kisebb csuka volt az áldozat. Gondoltam egy merészet, kitekertem a feedert, letéptem róla mindent és már kötöttem is fel egy twistert. Gondoltam, én sokkal okosabb leszek, egy fehér gumival kezdtem. Semmi! Fehér gumi piros farokkal. Semmi! És ez így ment addig, amíg már csak a rikító neonzöld maradt ki a sorból. Feltettem azt is. Második bevontatásra határozott kopp! Bevágtam! Meglett! András engem fényképezett, pedig az ő arcát kellett volna. A döbbenet még talán negyedóra múlva is látszott rajta.
A mai nap hajnalban elmentem még a kedvenc patakomra domira úsztatni. Az eredmény majdnem nulla, egy kisebb domit fogtam csak. Azt viszont megmutatom így befejezésül, mert szerintem az egyik legszebb hal. Természetesen a fotó után azonnal visszaengedtem.
A sok-sok horgászat meggyőzött arról, hogy nem tévedtem, egy kis méretű, de nagyon strapabíró orsót kaptam tesztelésre. A fék mindig jól adagolta a damilt, semmi probléma nem volt vele. Összességében az egész orsó jól dolgozott. A legjobban talán a csatornapecához vált be, és tökéletes úsztatáshoz is. Jól használható még állóvízi pontyozáshoz. Ott nincs jelentősége a nagy áttételnek, viszont jól jön a megbízhatóság és az erő, amit az orsó nyújt. Könnyűpergetésre szintén használható, tehát egy igen sokoldalúan felhasználható elsőfékes orsóról van szó, ami kispénzű horgászok számára is elérhető.
Mivel nem sokkal a teszt előtt vásároltam egy pergető orsót, van összehasonlítási alapom. Hát mit mondjak, győzött a Nevis! Próbáljátok ki!
Írta: Pintér Péter
(Szennyeslelkű)
