Amikor áprilisban meghallottam, hogy lehet orsót tesztelni, beadtam a pályázatot. Mikor megjött az értesítés Takács Pétertől, hogy a teszthorgászok közé kerültem, nagyon megörültem, hogy kipróbálhatom a Nevis Carp Feeder 6000-es orsót, de csak ekkor tudatosult bennem, hogy mi is vár rám valójában… Visszagondolva izgalmam alaptalan volt, mert ahhoz képest, hogy először kaptam ilyen feladatot, két csodálatos nap alatt sikerült az orsót minden körülmények között letesztelnem. Remélem, sikerül átfogó képet adni a tesztalanyról… lássuk, mire jutottunk egymással!
De kezdjük az elején… Amikor a barátom, Demi szólt, hogy a Haldorádón Nevis orsót lehet nyerni tesztelésre, akkor még nem is voltam regisztrált tag az oldalon, pedig már három éve gyarapítom a női horgászok táborát. 6-8 éve még csak napozni jártam a horgásztavak mellé, amikor a haverok horgászni mentek. Egy alkalommal úgy alakult, hogy nekem kellett kifárasztanom egy körülbelül 3 kilós pontyot, és annyira megtetszett a dolog, hogy aznap már csak én horgásztam. Ma már van, hogy én nyaggatom őket, hogy „Mikor megyünk már horgászni?”. Azért erre az orsóra pályáztam, mert már többször előfordult - mivel egyik orsóm sem nyeletőfékes -, hogy a bot már megindult a víz felé egy-egy vehemensebb halnak köszönhetően, és úgy kellett utána ugranom, miközben én éppen csaliztam, pakoltam stb..
Mivel a horgászattal a jásztelki Eldorádó horgásztavon ismerkedtem meg közelebbről - és azóta is szívesen horgászom itt - egyértelmű volt számomra, hogy ezen a vízen fogok „teszthorgászni”. Az élményekben gazdag horgászat szinte mindenki számára garantált a sok nagy halnak otthont adó Eldorádón.
A jó halasításnak köszönhetőem nagyon rossz időjárásnak kell lennie, hogy gyengén teljesítsen valaki, de ez - természetesen - itt is előfordulhat, mint bármely másik, akármilyen jó tavon. Tudtam, hogy itt nagy valószínűséggel botlok olyan halakba, amik tényleg megmutatják, mit tud az orsó, és előhozzák a gyengéit is, ha vannak.
Nagy öröm és izgalom közepette bontottam ki és vizsgálgattam az új jövevényt. Normál papírdobozban kaptam meg az orsót, ami még külön egy fekete textilzsákban volt benne. Ettől a kategóriától ez teljesen elfogadható szerintem. Az orsóhoz felhasznált anyagok (alumínium ház és dob, valamint fém hajtókar) összhangban vannak egymással, és a design is megfelel a mai igényeknek.
Kettő feederbottal horgászom. Az egyik egy Spro Precision 3,9 m-es heavy, a másik egy Spro 3,6 m-es Intruder medium bot. Eddig mindkettőn 1-1 Shimano Nexave 4000 FB orsó volt. Nem volt kérdés, hogy a 3,9-es heavy botra került az új Nevis Carp Feeeder 6000-es nyeletőfékes orsó.
22-es Colmic Formert tekertem az alátétzsinórra, hogy szépen megtöltse a dobot. Új orsó lévén pár tekerés után - miután bejáratódott - megszűnt minden apró zaj, amit addig kiadott, és teljesen hangtalanul, simán futott. Ha elengedtem a hajtókart, az saját súlyától meghajtotta az orsót, könnyen járt.
Az első tesztnap:
Hőmérséklet: reggel 10-12 fok, délután 20-22 fok; napos
Déli szél, gyenge melegfronti hatás
Légnyomás: 1025 hPa -> 1017 hPa csökkenő
Korai érkezés után nekiláttunk az etetőanyag bekeveréséhez, ami az alábbiakból állt:
- 1 kg Haldorádó Pelletes Fekete
- 1 kg Haldorádó Fűszeres Hal
- 1 kg Professional Nagyhalas etetőanyag
- 1 doboz csemegekukorica
- 25-30 dkg 6-8mm-es Carp Zoom halas pellet
A fenti mennyiséget ketten használtuk el Demivel. Az enyémbe Carp Expert CSL Squid & Octopus került, az Övébe pedig Tandem Baits szúnyogos aroma. A nap végére kiderült, melyik volt a nyerő. A végszerelékem egyszerű volt: 4-es Owner 50188 füles horog 10-es Nevis fonott előkén. A horog száránál a zsinór zsugorcsővel volt megtörve a jobb akadás érdekében. A forgókapocs fölé egy gumigyöngy került ütközőnek, fölé pedig egy távdobó etetőkosár. A végszerelék összeállításában az elején kaptam egy kis technikai segítséget. :-)
15-20 gombóc becsúzlizása után következett a bedobás a kiszemelt sarokba. Terhelve kicsit nehezebben lehetett hajtani az orsót, mint amire számítottam, de nem volt zavaró; fárasztás közben pedig észre sem lehetett venni. Elkezdődött hát a várakozás, aminek háromnegyed óra múlva a 12 mm-es fúrt pontypelletre megéhező 3,15 kg-os tőponty vetett véget. Ezt kettő hasonló méretű ponty követte szintén ilyen csalikra. Harmadik pontyom szákolása közben vette észre Demi, hogy a Dynamite Baits Squid & Octopus 20 mm-es bojlit húzza valami, és a kikapcsolt visszaforgásgátló miatt tekeri visszafelé az orsóját. Bevágást és 10 perces fárasztást követően egy 5,45 kg-os tőponttyal nyitott.
Látva, hogy nagyobb csalira nagyobb hal jött, gyorsan én is lecseréltem a pelleteket a tintahalas-polipos bojlira, amit körben picit megfaragtam és Carp Expert CSL-be mártottam. A csalicsere meghozta gyümölcsét: délben néhány határozott húzást és egy jól időzített bevágást követően megpróbáltam a part felé terelgetni a horogra akadt halat. A nap folyamán ez a hal dolgozatta meg először igazán az orsót. A 10-15 méteres kirohanásokat kiválóan lehetett kezelni az orsó fékjének köszönhetően. Aránylag kemény fék mellett is folyamatosan tudta húzni a zsinórt. Negyedórás fárasztás után - amiben én legalább annyira elfáradtam, mint a hal - már egy 5,30 kg-os ezüstös pikkelyest fektethettünk matracra.
A következő csalizáskor - még nagyobb hal érkezésének reményében - a horgon lévő bojli mellé egy PVA zsinórra felfűzött pelletcsokrot akasztottam. Megpróbáltam megebédelni, de alig fejeztem be, már hajlította is a spiccet a következő jelentkező. Bevágás után rögtön éreztem, hogy legalább akkora, mint az előző, mert nem rángatott, hanem folyamatosan, határozottan húzott. Óvatosan fárasztva ezt is partra segítettük, majd fotózás, mérlegelés és fertőtlenítés után visszaengedtük társaihoz. A mérleg 6,20 kg-ot mutatott - nagy örömömre.
A nap további részében még több 3-5 kg közötti pontyot sikerült horogra csalni. A már említett csalik mellett Demi fogott egy 5,80 kg-os tőpontyot Pelzer Sushi 14-es fúrt pellettel is.
A napot 10-4 arányban én nyertem. A 14 kifogott ponty 60,2 kg-ot nyomott, amiből az én 10 db-om 41,45 kg volt. Ennek tükrében ki is derült, hogy az itteni halaknak a Squid & Octopus büdösebb etetőanyag jobban ízlett, mint a szúnyogos.
Szerettem volna igazán nagy halat fárasztani az orsóval - igaz, a 6,20 kg-os sem volt rossz - így még egy napot szenteltünk az orsó tesztelésének, hátha ez sikerül. A következő alkalomra beolajoztattam a zsinórvezető görgőt, hátha könnyebben lehet majd tekerni.
A második tesztnap:
Nagy reményekkel vártam a második napot - mivel az elsőn nem hagytak unatkozni a halak, azt reméltem, most sem lesz másképp. Miután kipakoltunk, elkezdtük felcsalizni a botokat a már bevált csalikkal.
Amikor már 10-11 óra körül járt az idő, és hármunk mérlege még nulla kapás volt a félóránkénti, óránkénti csalicserék ellenére, kezdtem kicsit aggódni, hogy a mai nap eseményeinek ismertetése kimerül az Eldorádó gazdag növény- és szárazföldi állatvilágának bemutatásában - pedig engem igazán a tóban élő uszonyosok érdekelnek.
Eddigi sikertelenségünket a változékony időre és szélirányra próbáltuk fogni. Az etetőanyag és végszerelék apró változtatásoktól eltekintve ugyanaz volt, mint az első napon. Reggel óta szinte az összes csalinkat és azok összes kombinációját kipróbáltuk, hátha horogra akad valami.
A reggel óta tartó csendet fél 12 körül Demi botvivős kapása törte meg. Sejtettük, hogy nagy hal lesz, mert az első 5 percben egy métert sem akart a part felé jönni. Negyedórás fárasztás közben 10-20 métert is kirohant, de a végén csak sikerült a szákba terelni. A 8,5 kg-os nyurga 12 mm-es fúrt epres pelletre és a végében egy szem Haldorádó Tenger Kincse hybrid pelletre kapott.
Egy órát kellett várni a következő kapásra, ami ezúttal sem az én felszerelésemen jelentkezett… ahogyan a harmadik sem. Velünk volt még Demi unokaöccse, Dani is, aki szintén három halat (7,2 kg, 5,0 kg és 3,0 kg) fogott.
Az én időm nem sokkal délután 4 óra előtt jött el. A hal erőteljes húzással jelentkezett a Nevis orsóval szerelt botomon. Bevágás után éreztem, hogy ez sem a várva várt nagy hal, de ennek is nagyon örültem a szeszélyes időjárási körülmények között. Fárasztás közben azért ennek a 3 kg-os tükörpontynak is sikerült megszólaltatni a jól beállított féket. Gyors újracsalizás után immár egy fél Squid & Octopus és egy fél Monster Crub Pop-up bojli várt az újabb kapásra. Mivel elég sötét felhők közeledtek, úgy döntöttem, kinyitom az ernyőt; ezért bekapcsoltam a nyeletőféket, nehogy berántsa a botot egy rámenősebb „érdeklődő”.
Ez utólag jó döntésnek bizonyult, mert épphogy felnyitottam az ernyőt, megszólalt a nyeletőfék. Őszintén szólva egy kicsit meg is lepődtem, mivel még csak félórája dobtam be. Gyorsan kikapcsoltam a nyeletőt, bevágtam egy nagyot és éreztem, hogy akadt. A hal rögtön az elején menekülőre fogta, beugrott egy akadóba, ahonnan néhány percig ki sem akart jönni. Már-már azt hittem, hogy meglépett, a horog pedig beakadt valamibe. Szerencsére csak pihent egy kicsit az akadósban, majd megindult kifelé.
Fárasztás közben többször is hirtelen irányt változtatott, húzásának emiatt bekövetkező változásait az orsó fékjének állításaival kitűnően lehetett követni. Tíz perc elteltével még mindig terelgettem, néha már két kézzel kellett tartanom a botot. A küzdelem során nem tapadt le a fék, jól asszisztált a fárasztáshoz a csepergő esőben.
Amikor megpillantottam a parthoz közeledő halat, láttam, hogy ez sincs a bűvös 10 kilós határ felett, de azért 6-8 kilósra tippeltem. Szákolás után megmértük a halamat és a digitális mérleg kerek 6 kg-ot mutatott - nagy örömömre. Nem volt olyan hatalmas, de mivel nyurga volt, így érthető, hogy miért indult meg többször is olyan erővel.
Visszaengedtem a halat, majd még egyszer utoljára visszadobtam az etetésre. Közben elkapott minket egy özönvízszerű zivatar (ezen a napon már ez volt a harmadik), ami csak arra volt jó, hogy elázzon a felszerelés, mert újabb halat már nem hozott ez a félóra.
Megnyugtató volt, hogy azért ezen a napon is sikerült szép halakat fognunk. Igaz, hogy darabszámban kevesebb, de élményben cseppet sem volt szegényebb ez a horgászat. Lehet, hogy pár évvel ezelőtt eszem ágába se jutott volna ilyen időben horgászni, viszont ezt most nagyon élveztem!
Összefoglalva műszaki szempontból az orsóval kapcsolatban a következők a tapasztalataim:
- első ránézésre látható, hogy a Nevis Carp Feeder a mai elvárásoknak a felhasznált anyagok minőségében és megjelenésben teljes mértékben megfelel,
- az eddig használt orsóiménál nagyobb hajtókar biztosította számomra a könnyebb kezelhetőséget,
- a dob átmérőjéből adódóan kicsivel nagyobb féklamellák is elfértek volna, de használat során ez is elégnek bizonyult; a kisebb és nagyobb fékerőnél is folyamatosan adagolta a damilt, nem tapadt le egyszer sem,
- a nyeletőfék kapcsolója kezdetben kicsit nehezen járt, többszöri használat után viszont bejáródott és könnyebben lehetett kapcsolni; a nyeletőfék fékerejét széles tartományban, precízen tudtam állítani,
- praktikus, hogy távdobó dobbal szerelték az orsót, ezért nem kellett rengeteg zsinórt a dobra tekerni (50-60 m 0,35-ös alátétzsinór és 150 m Colmic Former 0,22-es főzsinór elegendő volt).
Nagyon örülök, hogy a Nevis tesztelők között lehettem, nagy kihívást jelentett számomra, hogy a tesztnapok során elég tapasztalatot gyűjtsek, amit megoszthatok a Haldorádó olvasóival. Ezúton szeretném megköszönni a Haldorádó Teamnek, hogy lehetőséget és orsót kaptam tesztelésre, ami két élményekben és halakban gazdag horgászatot eredményezett és remélem, hogy még fog a továbbiakban is!
Juhász Tímea
Fotók: Juhász Tímea, Velkei Demeter
