Elég nehéz egy év történéseit összefoglalni, mert annyi minden történik az emberrel, de megpróbálom… Elhatároztam, hogy elindulok életem első amatőr horgászverseny sorozatán. Bár gyermekkorom óta horgászom, nem ragadtam le egyetlen csalogató márka mellett sem. Kipróbáltam olcsóbb és drágább csalikat is több-kevesebb sikerrel, de egy olyan márkát kerestem, amit minden vízterületre (folyó- és állóvízre) és szinte minden évszakban sikerrel lehet használni.
Tavaly márciusban egy horgász kiállításon találkoztam azzal az emberrel, aki miatt elkezdtem a finomszerelékes horgászatot és megváltam régi, merev felszereléseimtől. Mindig csodáltam filmjeit, hasznosnak tartottam a megosztott horgászpraktikákat is, és végre találkoztam vele személyesen - ő Döme Gábor mesterhorgász.
Így történt, hogy eldöntöttem: mind a pénztárcámnak, mind a halaknak az lesz a legjobb, ha Haldorádó termékeket használok egész évben, év végén pedig értékelek. Ismerőseim óva intettek és nevettek rajtam, hogy hogyan tudok bedőlni egy ekkora reklámnak, és hogy a fele sem igaz, ami a horgászfilmekben van, de engem nem nagyon érdekelt. Eltökéltem magam, bevásároltam csalikból, etetőanyagokból és alig vártam az első versenyemet.
Március 12-én - épphogy kiolvadtak a vizek - rendeztek egy baráti versenyt a Préri horgásztavon, amire több mint 90 résztvevő jelentkezett. Egy 6 kg-os pontyot fogtam, ami Pelletes Fekete és Ponty Piros, illetve csonti és egy kis Tenger Kincse CSL adalékkal feltuningolt keverékre éhezett meg, a csali pedig Fekete Gyémánt oldódó pellet volt. Felszerelés: 420-as feeder boton 25 g-os kosár, 14-es fluorocarbon előkén 10-es Gamakatsu horog
Akkor még nem sejtettem, hogy egyetlen hal is elég lesz a szektor harmadik helyhez, és hogy ezzel a legnagyobb hal díjat is elhozom!
Sokkal nagyobb önbizalommal készültem a következő versenyre, ami egy sorozat kezdete volt és a Moby Dick horgásztavon rendezték április 2-án
Az etetőanyag és a felszerelés kombináció változatlan maradt: Pelletes Fekete, Ponty Piros, Tenger Kincse CSL, fél liter csonti, illetve csalinak Fekete Gyémánt oldódó pellet. Ha már indultam, egy szektor 2. helyet hoztam el… Gondoltam, talán szerencse, de majd meglátjuk…
Május elején rendezték a következő fordulót a Dömsödi-övcsatornán, amit alig vártam, mert gyönyörű idő és még szebb környezet fogadott.
Itt etetőanyagnak Haldorádó Nagy Dévér és Mézes Pálinka keverékét használtam, amit Haldorádó Nagy Dévér aroma, fél liter csonti, egy levél szúnyoglárva, 2 kg löszös föld hozzáadásával tuningoltam. A csali csonti és szúnyog kombinációja volt. A 6 méteres spiccbotot két nappal korábban vásároltam és 16-os damillal, 14-es fluorocarbon előkével és 16-os Preston horoggal szereltem. Az úszóm 3 grammos volt, mert csak ezt tudtam megállítani az etetésen az áramló vízben.
Mivel nem vagyok gyakorlott spiccbotos versenyző, csodálkoztam, hogy megint egy szektor második hellyel lettem gazdagabb, ráadásul a legnagyobb hal díjat is elhoztam egy nem is olyan nagy bodorkával. Nagyon örültem a helyezésnek, hisz sok rakós botos horgásztársamat utasítottam magam mögé.
Ezután egy számomra nem túl szerencsés versen következett a Ráckevei (Soroksári)-Dunán, a csőhídi versenypályán, amin ugyanez a keverék nem működött, és sajnos be kellett érnem egy szektor 8. hellyel… de nem csüggetem és gőzerővel készültem a következő versenyre.
Júniusban rendezték meg a Nagyvenyimi horgásztavon a sorozat következő fordulóját, amit változékony időjárás jellemzett: jöttek-mentek a frontok, volt, hogy esett, aztán kisütött a nap, majd rá egy órára beborult és elég kellemetlen szél fújt. Itt Haldorádó Mézes Pálinka etetőanyagot használtam Mézes Pálinka aromával, fél liter csontival és két doboz csemegekukoricával. A csali két szem Mézes Pálinkás kukorica volt egy kis mézzel ízesített hungarocell golyóval meglebegtetve. A 420-as M/H feederboton 20-as monofil, 25 g-os kosár, a 10-es fonott előkén pedig 6-os Gamakatsu horog volt a szerelék.
A hatás nem maradt el! Kár, hogy saját ügyetlenségemnek köszönhetően alig fél kilóval maradtam el a szektor elsőtől… de nem csüggetem, hisz összetettben második helyen álltam a forduló után.
Ezután egy nem túl szerencsés éjszakai verseny következett a Préri-tavon. Örülök, hogy nem betliztem! és Rá kellett döbbennem, hogy sötétedés után milyen esetlen vagyok a tóparton a horgásztársaimhoz képest… Meg kellett elégednem egy nem túl előkelő szektor 9. hellyel, amit annak is köszönhetek, hogy lecseréltem a Dynamite Greent Ponty Pirosra és így halat tudtam fogni. Elég keserű szájízzel vágtam bele a nyári pihenőbe.
A nyári szünet után szeptember 3-án rendezték meg a következő fordulót a nézsai Ezersziget horgásztavon, mely lélegzetelállító szépségű környezetéről és hihetetlen halállományáról volt híres.
A mezőny erősebb volt, mint gondoltam, hisz a tó az összes finomszerelékes módszernek megfelelt: voltak olyan helyek rajta, ami a rakós botos versenyzőknek kedvezett, de olyanok is, amit a feeder-, illetve pickerbottal versenyzők érezhetek magukénak, de volt olyan szektor is, amit bolognai bottal nyertek (és nem kevés súllyal!). Én az egész évben használt pálcáimat vettem elő: egy 420-as feedert 20-as monofil damillal, 40-es orsóval és 6-os horoggal, 10-es fonott előkével, illetve egy 270-es pickert 30-as orsóval, 18-as monofillel, 14-es horogelőkével és 10-es horoggal. Gondoltam, azért kell ez a nagy különbség, mert a sorsoláson dől majd el, hogy hova kerülök, és nem szerettem volna az egész horgászbot arzenált bepakolni. Haldorádó Mézes Pálinka etetőanyagot használtam a hozzá illó aromával, csalinak két szem Mézes Pálinka kukoricát tettem fel meglebegtetve, illetve a keverék mellé még 2 kg magmixet öntöttem le előző este ugyancsak Mézes Pálinka aromával, amit verseny közben beparittyáztam a meghorgászott helyre. Ennek meg is lett az eredménye!
Igaz, hogy csak lassan érett be az etetésem, de nem csüggedtem, megpróbáltam a maximumot kihozni belőle, ami többé-kevésbé sikerült is. Így, utólag azt gondolom, hogy ha növeltem volna a horog méretét, sokkal több halat csalogathattam volna a szákomba… de így is egy szektor második hellyel lettem gazdagabb, és a legnagyobb hal trófeát is elhoztam!
Még egy verseny volt hátra. Ekkor az összetettben a negyedik helyen álltam, az első három helyre pedig tíz horgász volt esélyes.
A helyszín a komáromi Bocska horgásztó, az időpont pedig október 15. volt. A tavon a versenyzés komoly kihívás, hisz meredek partja és kövezett partoldala megnehezíti minden horgász dolgát. Az októberi időpont sem volt szerencsés, ugyanis egy hidegfront lehűtötte a levegőt és a vizet is.
Itt etetőanyagnak a Haldorádó Magyar Betyárt használtam a hozzá illő aromával, kevés csemegekukoricával, a csali pedig Haldorádó Fekete Gyémánt oldódó pellet volt, ami meghozta az eredményt is.
Ismét sikerült egy szektor második helyet elérnem, és már azt gondoltam, hogy soha nem lehetek első, de csak ezután következett az év végi értékelés, ami új reményeket adott a jövő évi horgászat és csali választással kapcsolatban (gondolok itt etetőanyag márka és csali márka használatára). Mivel újraszámolták a pontokat, és csak azok pontjai számítottak a versenysorozatban, akik legalább öt versenyen részt vettek, így mindenki és jómagam meglepetésére 8 ponttal elhoztam az első helyet összetettben.
És mindezt lehet még fokozni: az összetett legnagyobb hal díját is elhoztam!
Hogy mindez szerencse kérdése, nem tudom… de egyvalami biztos: nem bántam meg, hogy Haldorádó termékeket használtam egész évben. Lehet, hogy sokan lenéztek, kinevettek emiatt - biztosan vannak jobb és hatékonyabb etetőanyag márkák -, de olyan nincs, ami ennyire „pénztárcabarát” és ilyen eredményekkel kecsegtet! Ha anyagi helyzetem nem változik (valószínűleg nem fog), akkor 2012-ben is megmaradok a Haldorádó termékek mellett, és a tavaly szerzett tapasztalatok alapján más amatőr versenyeken is szeretnék nyerni.
Nem csak az itt felsorolt etető és csalogató anyagokat használtam, szinte mindegyik Haldorádó terméket kipróbáltam és teszteltem a versenyek előtt, csak ezek voltak a legeredményesebb és legfogósabb típusok, amiket az adott vizek és körülmények között nyerőnek tartottam. Remélem, hogy 2012 végén is tudok majd hasonló évértékelést készíteni.
Üdvözlettel:
Balogh János
