Karácsony van és behavazott. Mindig elfog egyfajta misztikus érzés, amikor földet érnek az első fagyos hópelyhek. Igazi varázslat ez, akárcsak a halfogás öröme, mely még a legzordabb téli napokon is melengeti a lelkes horgászember szívét.
Dermesztő kihívás:
Nos, amikor először fejembe vettem a tudatos, téli pontyozást, már sejtettem, ez közel sem lesz egyszerű játszma. Láttam magam előtt egy hatalmas, megmászhatatlan falat. Az amúgy is hosszú csatornán rengeteg a búvóhely, a lehűlt víz miatt a halak életvitele meglehetősen lelassul, ezért keveset mozognak és táplálkoznak, az utóbbit pedig meglehetősen ritkán, csupán bizonyos periódusokban teszik. Ez a záloga annak, hogy ezek a hidegvérű élőlények átvészeljék a telet.
Elszántan, szívvel, lélekkel:
Tél ide vagy oda, elszántam keresem a halakat az év minden időszakában. Még az elmúlt hetek kapástalanságai sem szegik a kedvemet. December huszonnegyedikén, az ünnepi ebédet követően villámgyorsan pakolok a kocsiba. Irány a Zsitva! Ezen a hosszú és vad csatornán olykor még a nyári hónapokban is fejtörést okoz a pontyok felkutatása – a megfogásukról nem is beszélve –, amikor a víz meleg, a halak pedig aktívak. Röviden szólva igazi kihívás, na, ez kell nekem!
Az érkezés hevében:
Szeretett csatornámhoz érve, lassan gurulok végig a partján, az ablakot lehúzom és a vizet kémlelem. Fúj a szél, hullámok borzolják szeretett csatornám felszínét. Lélek kint egy szál se, azonban van valami a levegőben, valami egészen különleges, úgy érzem, ma halfogás lesz. Nézelődöm jobbra-balra, végül megállok. Van pár órám sötétedésig, de hamar kirámolom holmimat az autóból. Rögtön a botokkal kezdek, legyenek helyükön a végszerelékek, a többi ráér.
Amikor a kevesebb néha több:
A körülményekhez igazodva nem készültem semmilyen etetéssel, illetve etetőanyaggal sem. Amikor a víz hideg, és a halak passzívak, előszeretettel horgászom etetés nélkül, csupán szimpla csalival. Teljes mértékben mellőzök mindenféle csalogatást, mivel én keresem meg a halakat. Horgaimat gyorsan felcsalizom, majd lendítem is őket az általam jónak vélt helyre. Teljes mértékben bízom a végszerelékeimben és azok működésében, hiszen tudom jól, ha van ponty a környéken, az édes ananászos csalinak biztosan nem tud majd ellenállni. Hideg van, bizony jólesik a meleg tea, kortyolgatom kényelmesen a székemben ülve. Figyelmem mindvégig a botokra hegyeződik, tényleg úgy érzem, itt ma valami történni fog.
Ajándék szeretett csatornámtól:
Perceken belül egy enyhe, rángatós kapásra leszek figyelmes. Ahogy ráemelek, pálcám megáll kezemben, itt bizony jó súly van a zsinór végén. A mederben dolgozik, tartja magát a mélyben, bízom benne, hogy a kisméretű nyolcas horgom helytáll, míg a merítőbe terelem az ellenfelem. Felém közelítve rögvest kirohan oldalra, jókat rúg, szépen dolgozik a pálca, meglepően jó erejük van még télen is ezeknek az érintetlen csatornai pontyoknak. Kisvártatva megpillantom a halat, fáradva érkezik elém, boldogan tolom alá a merítőt. Roppant hideg van, a szél is rátesz egy lapáttal, ám fagyos arcomra mégis kiül a vigyor. Egy igazi, vad töves, immár legyőzetett! Boldog percek következnek, ünnepi mámorban csodálom a gyönyörű pikkelyest. Szája érintetlen, talán még sosem látott horgot, súlya bőven három kiló felett lehet, inkább négyesnek mondanám. Örömöm leírhatatlan!
Ünnepi mámor:
Az ünnepi hangulatnak még közel sincs vége, rövid egy órán belül még két pontyot sikerül kivarázsolnom ebben a hideg, szeles időben. Itt vannak és esznek, egyszerűen hihetetlen. Lám, a rengeteg vízen töltött idő tele alázattal nem volt hiábavaló: szeretett horgászvizem most, karácsonykor is megajándékoz ilyen gyönyörű halakkal. Fogytán a fények, a nap lemenőben, én pedig boldogan, újabb élményekkel gazdagodva pakolom össze a felszerelést. Köszönöm, Zsitva!
Boldog karácsonyt és hasonlóan szép élményeket kívánok minden kedves horgásztársamnak!
Írta: Bottyán Marián
Fotók: Bottyán Marián
