Az eredeti terv alapján csapatunk július 19-én indult volna a nagy útra, de éreztük, aludni úgy sem tudunk az indulásig, s ezért megváltoztattuk az időpontot. 18-án este 11-kor indultunk el Tompáról a Nagylaki határátkelő felé. Az elindulás pillanatában rengeteg kérdés vetődött fel bennem, melyre sajnos csak az utazás végén kaphattam meg a választ. Kissé féltem a román rendőrségtől, a kint található útviszonyoktól, a Kárpátokon való átkeléstől, a balkántól, a Bukaresti közlekedési viszonyoktól. A legnagyobb rejtély számomra a Raduta tározó megtalálása volt, hisz a legtöbb homályos pont, ezzel kapcsolatban adódott.
Az utazás
Az előzetes félelmeinkkel ellentétben semminemű probléma nem adódott a határátlépés folyamán. Lehet, hogy pont szerencsénk volt de a román vámos hölgy igen udvarias és készséges volt velünk. Miután megtudta, hogy horgászni megyünk és megtekintette a felszerelésünket, kacagott egy jóízűt és nevetve útra bocsátott bennünket. Talán a horgászokat Romániában is őrülteknek nézik? Örültünk a nem várt fordulatnak, s megduplázódott önbizalommal folytattuk tovább az utunkat. De nem sokáig. Alig pár kilométerrel a határátkelőhely elhagyása után megismerkedtünk a román rendőrséggel. Ezt a kalandot 500.000 lejünk bánta.
Gáborral a kocsiban kissé félve húztuk össze magunkat rágondolva a ránk váró még a közel nyolcszáz kilométeres útra.
- Hány rendőr állít le vajon még bennünket? Mibe fog kerülni ez az utazás nekünk? - kérdeztem Gábort kissé bizonytalanul.
A mögöttünk haladó másik kocsiban Feri és Csaba szintén elbizonytalanodott az utazással kapcsolatban, de mint később kiderült alaptalanok voltak az ilyen irányú félelmeink. Az 1.600 km-es oda-vissza történő utazás során többé semminemű probléma nem merült fel! Sőt! A román emberek igen kedvesek voltak, a többszöri eltévedéseink során mindig udvariasan jó irányba tereltek bennünket.
| 
|
Csodálatos tájakon utaztunk keresztül, melyek közül kiemelkedik számomra az Olt folyó, hegyek közé vájt medre és a Fogarasi Havasok. Lenyűgöző szépségükkel, monumentális méreteivel, nagy hatással volt ránk. A Román alföldnek is megvan a maga szépsége a sivárságával és kietlenségével, de a nagy meleg és a tikkasztó hőség végett ezt nem igazán tudtuk élvezni a nappali autózások során. Bukarest biztos szép város, de szerintem csak gyalog élvezhető igazán! Kocsival keresztül menni rajta az maga a rémálom, nem kívánom senkinek ezt az élményt. A romániai kapcsolatom nélkül talán soha nem vergődtünk volna át a hatalmas városon. Ezúton szeretném megköszönni Marcellnek az idegenvezetést, segitségével gond nélkül átértünk Bukaresten és leértünk a Radutai Víztározóra. A romániai barátainkkal történő folyamatos telefonkapcsolat életbevágóan fontos volt, e nélkül szinte biztos, hogy elvesztünk volna. Végül is 17 óra utazás után megérkeztünk álmaink vizére, Radutára.
| 
|
A megérkezés pillanatai
Azt az érzés leírni, szinte képtelenség mely eluralkodott rajtunk az első pillanatokban, mikor megláttuk a vizet. Tán még örömkönnyeket is hullajtottunk. Nem volt hiábavaló a hosszú szervezőmunka, a megerőltető utazás, csak megérkeztünk! Az első és egyben legszembetűnőbb különbség a tó partján található szállodában volt lemérhető. Luxus a javából, szinte minden téren. Hotel, panzió, étterem, söröző, bárpultok, csónakkikötők, trófeákkal teleaggatott szobák vártak bennünket. A hotel falait szinte beborítják az évek során a külföldi horgászok (angol, francia, német, spanyol, holland stb.) által kifogott pontyok fotói. Látható itt C. BALDEMAIER világrekord 37,3 kg-os tükörpontya és több 20 és 30 kg feletti ponty is. Áhítozva néztük a képeket, gondolatban már mi is ekkora halakat tartottunk a kezünkben. Robert Radutával való első személyes találkozás igen pozitívra sikeredett, nagyon kedvesen fogadott bennünket, hisz elmondása alapján végre Magyarországról is érkezett bojlis csapat, mely szerencsét próbál a víztározón pontyfogás terén. Rövid beszélgetés és programegyeztetés után azonnal vitt bennünket egy motorcsónakos vízbejárásra, a tározó megtekintésére.
| 
|
| 
|
A Raduta víztározó
Az előzetes hírek alapján nagy vízterületre számítottunk, de ami bennünket ért az igazán megdöbbentő volt. A tározó bejárása majd két órát vett igénybe a gyors haladás mellett is. Csak kapkodtuk a fejünket az elénk táruló táj láttán, szinte minden csak felvillant előttünk. A becslések alapján a 7oo hektáros tározó alapos bejárására egy egész nap is kevés lenne. Amúgy a tó környéke kissé sivárnak tűnt, igen kevés fa árválkodott csak a parton, többnyire kietlen pusztaság fogadott bennünket. De a víz maga csodálatosnak tűnt. Nem szegte kedvünket a vízben gázoló marhacsordák látványa, a parton legelésző kecske és birkanyájak tömege. Lelki szemeinkkel már hatalmas pontyokkal küszködtünk, gondolatban kezdtük élvezni a fárasztás minden pillanatát. De míg ezek az élmények végre elérkeztek hozzánk, részvettünk két csapattal a román nemzeti pontyfogó kupán. A következő részben erről olvashatnak majd részletes beszámolót.
| 
|
