Egy horgászathoz nem feltétlenül szükséges sok felszerelés. Ha a Zala folyóra látogatok és csak egy botot viszek magammal, minden cuccot el tudok vinni egy kerékpáron. Egy tavaszi reggelen is felpakoltam a biciklimre és útnak indultam, hogy megfogjak néhány vadvízi keszeget. Nem a kapitális méretű halakra pályáztam, az volt a célom, hogy jól érezzem magam és a téli pihenő után végre eltölthessek egy kellemes napot a kedvenc vizemen. Irány a Zala folyó!
A horgászat előtti délutánt mindig az előkészületekkel töltöm. Mivel egy egyszerű keszegezést terveztem egyetlen bottal és a hozzá illő orsóval, nem kellett sok cuccot előszednem. Maradt tehát némi időm arra, hogy még naplemente előtt körülnézzek. Kerékpárra ültem, majd hamarosan megláttam a számomra oly kedves Zala folyót. Utam során kócsaggal és szürke gémmel is találkoztam, ez mindenképpen biztató volt! Ha ők megjelennek, akkor bizony halak vannak a vízben!
Nem is tudnám egyszerű szavakkal leírni, hogy mennyire szeretem ezt a vadvizet! Ha ki kellene választanom, hogy melyik a kedvenc vízterületem, kétségkívül a Zala folyót választanám. Gyerekkorom óta járok ide, az első területi jegyemet a Zalára váltottam ki, és amikor először indultam horgászni egyedül, akkor is itt vetettem be felszereléseimet. Persze kezdetben még nem voltam túl sikeres, nem volt annyi tapasztalatom, mint most, és egyszerűbb felszereléseim voltak. Ettől függetlenül hatalmas öröm volt, amikor megfogtam az első zalai halamat, egy szép karikakeszeget. Az itteni pecák során elhatároztam, hogy maradok a finomszerelékes módszereknél és megtanultam, hogy nem csak a kapitális halak megfogása teszi sikeressé a horgászatot.
Egy korábbi írásomban már bemutattam nektek a számomra legjobban bevált csalogatóanyagokat. A víz azonban még hideg volt, ezért egy jó minőségű, édes keveréket kerestem, így esett a választásom a Ponty Piros etetőanyagra. Igaz, hogy a Pelletes Fekete volt az első Haldorádó termék, amivel találkoztam, mégsem azt vettem meg először. Igen, a Ponty Piros volt az első etetőanyagom! Több évvel ezelőtt már próbáltam ezt az édes szamócás illatú kaját egy tavon, kora tavasszal. Akkor még kezdő voltam, de nem ért véget a horgászatom hal nélkül. Bíztam benne, hogy ezúttal is jól választottam, és itt, a Zala folyón is működni fog majd a Ponty Piros.
Az olajos magvak (ebben az esetben kendermag és fekete napraforgómag) őrleménye egy kiváló adalék a keszegezéshez. Tavasszal, amikor még hidegebb a folyó vize, nincs szükség nagy mennyiségű etetőanyagra, ezért a zacskó kétharmadát kevertem össze az őrleménnyel, majd minden darabos szemcsét eltávolítottam. Köztudott, hogy a keszegek szeretik az édeset, főleg a hideg vízben, így nem lehetett kérdés, hogy egy kevés szőlőcukor is kerüljön a keverékhez. Egy másik alternatíva erre az édesítőszer használata. A kaja elkészítéséhez kétféle aromát és ásványvizet használtam. A CSL Tuning Fagyos Ponty jól harmonizál ezzel a szamócás etetőanyaggal, a Kukoricatej pedig minden békéshal horgászatához ideális, vízhőmérséklettől függetlenül.
Egy másik ok, amiért a Ponty Piros terméket választottam, az a színe. Ez a vöröses árnyalat nagyon hasonlít a különböző vízi gerinctelenek (szúnyoglárvák, férgek stb.) által létrehozott telepek színéhez, ezekkel az élőlényekkel pedig gyakran találkoznak a halak. A bekevert kaja egy kicsit feltűnő is, így jobban látszik a hideg vízben, mégsem zavaró a halak számára. Az elmaradhatatlan rostálás után a végeredmény egy finomszemcsés, homogén etetőanyag lett, kár, hogy az illatát nem lehet átadni a képernyőn keresztül!
Egy ülőalkalmatosság nélkülözhetetlen a horgászathoz, néhány órára azonban egy egyszerű, összecsukható szék is megfelelő lehet. A botzsák oldalzsebeiben sok minden elfért, de még egy kisebb, összehajtható pontymatracnak is jutott hely a kerékpárom csomagtartójában.
Forrázott csontkukac, főtt kendermag, kőzúzalék és főtt tarhonya került a kajához. A tarhonya manapság egy elfeledett adalékanyag, pedig nagyon fogós és még olcsó is. A tavaszi keverékek ideális kiegészítője lehet. Sokkal puhább, mint a hasonló méretű pelletek, így könnyen felveszik a halak, mégis van annyi tartása, hogy nem mállik szét a vízben. Én az etetőanyaghoz szoktam adni, főleg akkor, ha tavasszal keszegezek, de horogra tűzve akár csaliként is használható. A kendermaggal csak óvatosan! Ha túl sokáig marad a szabad levegőn, kiszárad és lebegővé válik. Érdemes közvetlenül a kosár megtöltése előtt az etetőanyaghoz adni, vagy csak egy kis mennyiségű kaját bekeverni vele. A kevés etetőanyag hamar elfogy és a mag sem szárad ki. Vannak persze olyan helyzetek, amikor pont arra van szükség, hogy a mag felemelkedjen a fenékről, pl. a vízközti horgászatoknál.
A vödörben található osztott rekesz alkalmas lehet az aprócikkek és a csalik tárolására, de akkor is ideális, ha két különböző etetőanyagra van szükség. Ha keszegezni támad kedvem, mindig többféle etetőkosarat viszek magammal, így ki tudom választani azt, ami az adott körülményekhez a legjobban megfelel.
Köztudott, hogy a GURU kiváló minőségű aprócikkeket forgalmaz. A nagy lyukbőségű etetőkosárra azért esett a választásom, mert az etetőanyag gyorsan kioldódik belőle. Ez nagymértékben hozzájárul a sikeres halfogáshoz, főleg hideg vízben. A halak ilyenkor még nem táplálkoznak olyan intenzíven, a gyorsan bontó etetőanyag azonban hamarabb a horog közelébe csalja őket. A 14-es vastagságú és 45 cm hosszú horogelőke is jó választásnak bizonyult, ugyanis rövidesen a rezdülő spicc jelezte, hogy megérkezett az első keszeg.
A délelőtti órákban elég jól ettek a karikák, a horog rendszerint az alsó szájrészbe akadt. Nem sokkal dél előtt azonban elcsendesedett a víz, elérkezett a kapástalan időszak. A Zala folyón ez nem egy ritka dolog, ilyenkor türelmesnek kell lenni és ki kell várni a halat.
Nem horgászom túl gyakran fonott főzsinórral, de a hideg vízi keszegezésnél kifejezetten fontos, hogy minden kapást megfelelően közvetítsen a spicc. Mivel a fonott zsinórnak nincs nyúlása, a legapróbb pöccintéseket is észrevettem. Horgászatom taktikája nem volt bonyolult. A főzsinórt beakasztottam a klipszbe, hogy pontosan tudjak horgászni (hideg vízi pecáknál ez nagyon fontos), de alapozó etetést nem végeztem, csak a bedobások előtt került a finom illatú kaja a kosárba. A korábbi tapasztalatok is azt mutatták, hogy tavasszal, amikor még hideg a folyó vize, nem szükséges alapozó etetés. Szintén tapasztalatból írom, hogy a nagyobb halakra sem lehet számítani ilyenkor, a horgászat során egyszer sem volt szükség a zsinór kiakasztására. Rezdült a spicc, elég volt egy finom ráemelés, és nem sokkal később már a kezemben tarthattam a szebbnél szebb halacskákat. Az a kevés etetőanyag pedig, amit vittem, bőven elég volt.
Nem vitás, hogy a Zala folyó egy horgászt próbáló víz, de azért a kapástalan időszakok se tartanak örökké. A gyors oldódású etetőanyag nemsokára ismét a horog közelébe csalta a keszegeket. Remekül szórakoztam, és ehhez nem is kellettek kapitális méretű halak! A kisebb kapások között azért volt néhány határozott húzás is. Ha nincsenek nagyobb halak a környéken, ez leggyakrabban bodorkára utal. E fürge halfaj egyébként nagyon szereti a főtt kendermagot.
Ezek a rakoncátlan zalai küszök mindig éhesek! Néha még a trágyagilisztát is lecsipegetik, mielőtt a horog a fenékre érne. Jött karikakeszeg, dévérkeszeg, bodorka és küsz is, szépen gyarapodott a halfajok száma. Régen még tenyeres vörösszárnyú keszegeket is fogtam itt spiccbottal, nem sokkal a fenék felett felkínált csalival. Sajnos az utóbbi években megritkultak, amit nagyon sajnálok. Kétségkívül az egyik legszebb őshonos halunk!
Gyakran elgondolkozom egy-egy keszegezés közben azon, hogy mit is jelent számomra az igazi horgászat. Szerintem sokszor többet ér egy száknyi vad keszeg, mint egy számtalanszor kifogott bojlis ponty. Szoktam természetesen telepített tavakon is horgászni, van, hogy ott is bőven akad kihívás, a Zala mégis más. Remélem, sokat tudok még horgászni ezen a csodálatos helyen, le sem tudnám tagadni, hogy a Zala folyó számomra a legkedvesebb víz!
A legtöbb halat vissza szoktam engedni, de néhány sütnivaló keszeggel azért meglepem néha a családot. Ezek a természetes vízben nevelkedett halak teljesen más ízűek, mint a telepített tavakból fogott példányok. Erősek, egészségesek és nem utolsósorban igazi kihívás a horgászatuk! A peca után már csak az maradt, amit senki sem szeret, a pakolás. Túl sok cuccom nem volt, ezért gyorsan elkészültem. Indulás előtt hosszasan néztem még a Zalát és persze reméltem, hogy nemsokára visszatérhetek majd ide.
Már csak egy gondolat maradt: sikerekben gazdag horgászatokat kívánok mindenkinek! Görbüljön!
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
