Az előző részben talán sikerült eldönteni, hogy elvárásainknak és pénztárcánknak melyik matchbot és orsó felel meg a legjobban. Most azokat a nélkülözhetetlen apróságokat mutatom be, amelyek szükségesek még a matchbotos technika eredményes gyakorlásához. Lássuk hát!
A damil
A matchbotos horgászat sarkalatos pontja a zsinór elmerítése. Enélkül mit sem ér az egész. A víz alá húzott zsinórt nem bántja a szél, így nem sodródik el az etetésről sem olyan könnyen, de erről majd később még lesz szó. A kérdés csak az, hogyan kerül a zsinór a víz alá?
Az olcsóbb megoldás az, ha egy normál damilt mosószeres vízbe áztatunk, vagy a felcsévélésnél mosogatószerrel átitatott szivacs között tekercseljük fel. Így leküzdhetjük a felületi feszültséget, ami meggátolja a zsinór merülését. (Sokan emlékezünk arra az iskolai kísérletre, mikor egy 10 fillérest tettünk egy pohár víz tetejére, és az nem merült el. Ha a vízhez mosószert kevertünk, a pénzdarab rögtön elsüllyedt. Itt is ezt játsszuk el.) Mivel azonban damilunk különösen a dobás és bevágás következtében, fokozott igénybevételnek van kitéve, csak nagy teherbírású, és csomótűrő termékek jöhetnek szóba. Léteznek már süllyedő zsinórok is, amelyeket a gyártók a "sinking, affondante" szavakkal jelölnek Ezeknek más a szerkezete, nehezebbek a normál zsinóroknál, és egy speciális felületi kezelésnek köszönhetően könnyen merülnek. Néha azonban ezeket sem árt tisztítani, amit vagy az előbb említett mosószeres eljárással, vagy egy speciális zsinórtisztító-süllyesztő spray-vel tehetünk meg.
Fontos, hogy zsinórunk legyen vékony, hiszen ezeket könnyebb dobni, és süllyeszteni, és a halak is kevésé figyelnek fel rá. Kezdetben legjobb, ha 16-os vastagságút választunk, mert ez a méret elég vékony a könnyű dobáshoz, és elég erős a kezdeti hibák tolerálásához, a pótdobra, pedig egy 14-est tekercselünk, hogy ha már érezzük a dobást, tudjunk finomítani is. A 0,12-es vagy még ennél is vékonyabb damilok már versenyzőknek valók, különösen finom, tűspicces botokhoz. Sok jó süllyedő zsinór létezik, mindenki másra esküszik, így csak felsorolásképp néhány ismertebb márka: Platil Match, Maxima, Tubertini Affondante, UK Smart, Trabucco Sinking, Tubertini Special English Line.
Waggler úszók
Az egész történet a waggler úszó köré épült, így most ezekről lesz szó.
Mi a szerepe az úszónak? Jelen esetben a kapás jelzésén túl a szerelék eljuttatása a kiszemelt helyre, segítség a zsinór víz alá merítésében. Mint látjuk nagyon sok követelményt, támasztunk egy ilyen egyszerűnek gondolt horgászcikkel szemben. Természetesen a gyártók itt is segítségére siettek a horgászoknak, és számtalan modell került piacra. Nézzük, miről ismerünk fel egy jó waggler úszót.
Vannak test nélküli, pálcaúszók. A jobbak pávatollból készülnek, de létezik műanyagból készült is, amit áttetsző, tiszta, vagy sekély vízhez ajánlanak. Ezek többnyire 2-6 gramm teherbírással készülnek. Igazából egy könnyű, légies bottal dobhatók jól, egy kezdőnek javasolt bottal maximum 20 méterig tudjuk őket biztonsággal eldobni. (Jómagam is sokat suhogtattam a botomat, mire rá kellett jönnöm, hogy ezekhez a finom darabokhoz bizony lágyabb bot kell, ami jó ok volt egy újabb vásárlásra. Szerencsére feleségem eddig megértő volt.)
A második kategóriába a testes wagglerek tartoznak. Ezeknél a kecses szár, - aminek anyaga pávatoll, sarkandanád, műanyag - egy önsúlyos testbe kapcsolódik. Ezek általában 6 grammtól, akár 30 grammig is készülhetnek.
Milyen legyen akkor a kezdő úszónk?
Előbb utóbb mindenki szép kis arzenált fog bevásárolni, mégis kezdésnek 8-10-12-14 grammot javaslok. Érdemes olyan modellt választani, amelyiknek az önsúlya rézlapok le és felhelyezésével variálható (lamellás úszó), és vannak antenna adapterek is hozzá. Az Exner Super Match és Blue Match sorozata még versenyzői körökben is elismert, de említhetem a Dínó úszókat is, csak hogy a magyar horgászcikk gyártók kreativitását dicsérjem. Mivel kezdetnek érdemes 3-4 úszót vásárolni, és ezek érzékenyek a sérülésre, meghálálják, ha úszótartó dobozban tartjuk őket. Sok sérült, törött úszó leselejtezése után láttam ezt be.
Az úszókon található számok a következőkről tájékoztatnak:
Ha csak egy számot látunk, pl.: 12 gr, akkor az úszó teljes teherbírását adták meg. Ez általában a cserélhető önsúlyú típusokon található, és itt mi variálhatjuk az úszó önsúlyát, és a zsinórra tehető ólom mennyiségét.
Ha azt látjuk, hogy 8+2 gr, akkor az első szám mindig az úszónk önsúlyát jelöli, míg a második szám azt az ólommennyiséget adja meg, ami a tökéletes kisúlyozáshoz szükséges.
A külföldi modelleknél ezt általában nem konkrét számmal, hanem az angol sörétólmok számozásánál használt betűjelekkel adják meg. Pl.: 6AAA+3SSG. Jó esetben zárójelbe téve számokkal is leírják, ám ha mégsem, álljon itt egy táblázat az angolszász sörétólmok méretezéséről:
Jelölés | Gramm |
SG | 1,9 |
SSG | 1,68 |
AAA | 0,81 |
BB | 0,4 |
Nr. 1 | 0,28 |
Nr. 3 | 0,2 |
Nr. 4 | 0,17 |
Nr. 5 | 0,13 |
Nr. 6 | 0,1 |
Nr. 7 | 0,08 |
Nr. 8 | 0,06 |
Nr. 9 | 0,05 |
Mindenképp érdemesebb kezdetben kicsit testesebb, nagyobb úszóval horgászni, mert lényegesen könnyebb a dobás, és zsinórsüllyesztés. A legkényelmesebb egy 8-10 grammos úszóval a gyakorlás. Ha már begyakoroltuk a dobás technikáját, fokozatosan erősíthetünk a méreteken. Eleinte szükségtelen, és nehéz is 40 méterekre eldobálni, így fokozatosan kell egyre messzebbre eljátszani az úszót.
Lassan hátradőlhetünk, mert a legszükségesebbek már megvannak. Azért nézzük, milyen apróságokra lehet még szükségünk. A most következő aprócikkek más módszerhez is szükségesek, így általában fellelhetőek a dobozunkban, ezekre nem kell költenünk. Van persze néhány segédeszköz, ami nagyban megkönnyíti a horgászatot, és a szerlék elkészítését. Nézzük hát ezeket.
Ólom
Semmi különös kívánalom nincsen vele szemben, talán csak annyit jegyeznék meg, hogy érdemes lágy sörétólmot választani, mert ez kevésbé sérti a vékony zsinórt, és könnyen felcsíptethető, vagy eltávolítható. Nagyon beváltak a Dinsmores, és Milo ólmok. (Előbbi igen komoly árcsökkentéssel hirdeti most magát.)
Horog
Én leggyakrabban a 16-14-12-es méretűeket használom. Legyen erős, jó hegyű, hiszen a távoli akasztásoknál fontos szerepe van. A legendás Drennan, Gamakatsu, Kamasan horgok között biztos találunk megfelelőt. Lényeg, hogy legyen jó hegye, és viszonylag hosszú szára.
Forgó
Legyen minél kisebb méretű 20-24-es, apró úgynevezett miniforgó. Az előkét köti össze a főzsinórral, szerepe a csali kitekerésekor jelentkező pörgés okozta zsinórcsavarodás ellensúlyozása. Gyártanak dupla, és tripla forgókat is. Ezekkel azt tapasztaltam, hogy teljesen sikerül a csavarodásokat elkerülni. (Tubertini, Maruto, Sensas, Milo, Trabucco által forgalmazott forgókat próbáltam, mind tökéletes, de kezdetben megteszi egy hagyományos is.)
Csúszó és fix adapterek
Szerepük az úszó felerősítésénél van. Lehet közvetlenül a zsinórra is fűzni az úszót, és alul-felül ólomsörétekkel ütköztetni, de így macerás az úszó cseréje. A csúszó adapterek általában SIC (Silicium Carbid = nagyon kemény, kopásálló fém ötvözet) betétesek, hogy kíméljék a damilt. Rögzítésük cérna, vagy damilból kötött ütközővel történik. A rögzítő kötések végeit nem kell teljesen visszavágni, mert ha 2-3 centit hagyunk, sokkal könnyebben kiszalad az apró gyűrűk közül. A kötések elkészítéséhez segítséget nyújt a most futó cikksorozat.
Stonfo ólomleszedő
Hasznos kis apróság, sokat töprengtem, mire rászántam magam a beszerzésére, de nagyon megszerettem. Segít az ólmok felcsíptetésében, leszedésében, és a megszorult ólmok lazításában.
Horogkiszedő
Ha jól ügyeskedünk, sokszor kell használni. Érdemes olyat vásárolni, amelyikben bogozó tű is van. Akármilyen ügyesek is vagyunk, szükség lesz rá. A csomóbontó tű miatt, azonban - ha nem muszáj -, ne ejtsük a vízbe, mert elmerül. Érdemes nyakba akasztani, vagy a sapka mellé tűzni. (A sapka mellé tűzésnél ne törölgessük sűrűn a homlokunkat, mert nekem így sikerült elhagynom 3 horogszabadítót a Stonfo nem kis örömére.)
Zsinórjelölő filc
A távolabbi dobásoknál nehéz mindig ugyanoda dobni. A zsinórunkon valamilyen biztos támpont kell, amiből tudjuk, hogy jó helyen próbálkozunk. Első próbálkozásaimnál a zsinórt beakasztottam a dobon található klipszbe, de az első erősebbre sikeredett dobásnál szakadt a damil. Na akkor gondolkodjunk. Következett a befőttes gumi a dobon című fejezet. Nem rossz, nem rossz, de az első komolyabb halam kirohanása kissé átrendezte a gondolataimat, mert a gumikarika felpödrődött, a damil, pedig szakadt. Az Edding cég készít fehér filcet, ami majdnem jó, csak hamar lekopik. Ellenben ez már nem szakítja a zsinórt. A végső megoldás a Sensas zsinórjelölő krétája jelentette. Jól látható, viszonylag nehezen kopik, csak kicsit húzós az ára. Azért biztató, hogy nekem két évet kitart egy ilyen filc. Arra azért ügyelni kell, hogy néha nem árt megerősíteni a jelölést.
Csúzli
A távolabbi helyekre már nem tudjuk eldobni az etetőanyagot, vagy ha igen, akkor biztosan a levegőben fog szétrobbanni. Egy jó csúzlival némi gyakorlás után az etetést pontosan elvégezhetjük. Egy idő után általában egy szemes etetőanyaghoz való és egy gombócos csúzli bőven elegendő. Tartalék gumit azonban mindig tartsunk magunknál, mert sajnos a gumik idővel elérnek, és pont akkor szakadnak, mikor a legjobban eszik a hal. A jobb gyártmányokat éppen ezért tatalék gumival adják.
Nélkülözhetetlen apróságok
Felsorolásképp álljon még itt egy rövid felsorolás olyan apróságokról, amik sokszor jó szolgálatot tehetnek. Ezek egy része máskor is jól jöhet:
Alkoholos filc (fekete): Mivel távolra horgászunk, nagyon fontos az úszó jó láthatósága. A sárga jól mutat egy zöld nádfal előtt, vagy sötét vízen. A piros-narancs a hullámok közt feltűnő. A tükörvízen viszont a fekete a nyerő. A legtöbb úszót ilyenkor ezzel a filccel tudjuk a körülményekhez igazítani. Egy horgászat alatt néha többször is módosítani kell az antenna színét. Ha valaki sólyomszem, rá ez nem vonatkozik, de az ilyen szemüveges "vakegerekre" mint én, annál inkább. Nem árt, ha ellenszer is van nálunk, alkohol képében, ha vissza kell igazítani az eredeti színre úszónkat. Én lenyalni próbáltam egyszer, nem működött.
Apró gyöngyök: Ha csúszóra szerelünk, nem árt a csúszó adapter alá. És fölé egyet felhelyezni. Az adapteren lévő lyuk nagy átmérőjét tudjuk ezzel szűkíteni.
Szilikon csövecskék: A fix úszórögzítőn egy idő után az eresztékállítások miatt, elszakadhat ez a kis csövecske. Ne ezen múljon!
Zsinórvágó olló: Bármilyen olló, körömvágó megteszi. Sokszor kell a zsinórból leszabni kisebb-nagyobb darabot. Horogkötésnél nem túl finom a csontis kezünket nyaldosni, míg foggal tépjük a damilt. (Elárulom, hogy ez nekem is utólag jut az eszembe, miután lerágtam a madzagot, pedig az olló ott lapul a fiókban. Vannak azért rossz beidegződéseim.)
Meg van minden?!
Ezzel végére is értünk a felszerelés "bevásárlásának." Konkrét márkát szándékosan nem ajánlottam, mert ezt mindenki a ráfordítani szándékozott anyagiak, vagy márka szimpátia függvényében választhatja ki. A fórumon eddig is sok tanács, kérés volt konkrét márkák használati tapasztalataira vonatkozóan, legyen így ezután is. Sok horgász sok botot, orsót tesztelt már. Mindenkinek vannak kedvencei. Árak tekintetében, pedig lehet klikkelni, vagy nyakunkba venni a várost. Akinek sikerült felkeltenem az érdeklődését, a következő írásomban már kipróbálhatja felszerelését. Egy horgászat során fogunk rájönni, hogy nem olyan őrdöngős dologról van itt szó. Összeállítunk egy konkrét szereléket, bedobunk, zsinórt süllyesztünk, beetetünk, és megismerünk egy- két hasznos tippet, amivel sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat. Hogy halat is fogunk? Előbb-utóbb biztosan, de nem csak ezért horgászunk.
Polyák Csaba (Csabio)
