Gondolatban már a szezon befejezését fontolgatom. Kevés vidám esemény történt a környezetemben, és a horgászat terén sem úgy jöttek össze a dolgaim, ahogyan azt szerettem volna. Már elkönyvelem, ez az év nem az én évem volt. Mielőtt azonban fejemet leszegve a sutba dobnám a felszerelésem, még egy esélyt adok magamnak és pikkelyes barátaimnak. Abban bízom, hogy egy laza, tét nélküli horgászat kiszellőzteti a fejemet is. A vizek a korábbi hetek lehűlései miatt igen hidegek, néhol már a fagy is megcsípi a korán kelők orrát, így hamisítatlan hideg vízi pecára készülök. Nem hazudtolom meg önmagam, kizárólag finomszerelékkel, match- és rakós bottal tervezem a horgászatot. Tudom, hogy ilyentájt ez kockázatos választás, de bízom abban, hogy bedobva pár „hideg vizes” praktikát még kedvenc úszós módszereimmel is összejöhet egy jó kis peca.
A hétvégén el kell utaznom régi városomba, ahol a „fontos”, elintézésre váró ügyek mellé besűríthetek egy kis horgászatot is. Párom is érzi, jót fog tenni nekem egy kis lazítás, így egy pillanatra sem ellenkezik. Gyorsan körbecsacsogja a régi barátnőket, így ő sem fog unatkozni. Az ilyen ajándék pecákban az a jó, hogy az ember már a hét közepétől szervezkedhet. Mivel legutóbb még 35 fokos forróságban horgásztam itt, az akkori tapasztalataimra nem hagyatkozhatom. Friss infókat kell begyűjtenem. Pár telefon, a témába vágó fórumhozzászólások alapján megtudtam, hogy halat lehet fogni, de főleg távoli, feederbotos horgászatra kell készülni. Számba veszem a lehetőségeket, és a hírek ellenére a matchbotos és rakós botos horgászat mellett döntök. A halaknak szánt csalogatóanyag összeállításában most eltérek a korábbi évek gyakorlatától. Ennek oka egyszerű, pár nappal korábban kopogtatott a futár, aki egy fejlesztés utolsó stádiumába érkezett újdonságot hozott. Néhány hete beszéltem Gáborral telefonon, aki lelkendezve mesélte, hogy milyen újdonságokkal fog előrukkolni a következő évben.
Ezek közül a Haldorádó Pellet Pack volt az, amiből készségesen mintát is küldött, hogy mielőtt végső formáját elnyerné, véleményezhessem. A kapott mintakollekció még áttetsző, egyszerű nyloncsomagolást kapott, amin keresztül a pack minden egyes összetevője jól látszik. Ha röviden kell jellemeznem az újdonságot, akkor a következő jut róla az eszembe: pellet koncentrált mennyiségben. A tasak ugyanis többféle méretű pelletet, egy zacskónyi ragasztót és egy flakonra való rendkívül sűrű, úgynevezett pellet juice-t tartalmaz. Gábor elmondta, hogy a pack tartalmát összekeverve, ahhoz mindössze 4 dl vizet adagolva a víz hőmérsékletétől függően 15-30 percnyi pihentetés után egy sűrű pellet „masszát” kapok, amiből könnyedén tudok gombócokat formálni, amiket akár kézzel, akár csúzlival bejuttathatok a kiszemelt horgászhelyre. Gábor feederbotjainak kosarába töltve használja, de kíváncsi, hogy nekem hogyan muzsikál más módszer esetén. Az etetőanyag kérdése így rövidre zárva, csupán annyival „turbózom” a dolgot, hogy bekészítek egy flakon, a kapott Pellet Pack-kal harmonizáló Haldorádó Mézes Pálinka CSL likőrt. Terveim szerint a hideg víz miatt nem tisztán vízzel, hanem az ilyen időszakban jól működő kukoricacsíra-likőrrel fogom nyakon önteni a keveréket.
A rakós botom mellé csak egy 450-es matchbotot készítek be, amivel ha szükséges, akár nagyobb távra is tudok horgászni. Ősszel soha nem indulok el nagyobb mennyiségű csontkukac nélkül, így most is beszerzek 3 liternyi proteinforrást. Az autóm feneketlen bendője gyorsan elnyel mindent, végre úton vagyok. Nem érkezem korán, mégis mindent elborít a dér. Csak az időjárás fogadtatása fagyos, az ismerősökkel vígan parolázok. Kávézás közben ők is megerősítik, hogy a rakós bot már reménytelen. „Jó, hogy hoztam”, gondoltam magamban. Sanyi bácsi, a tógazda javaslatára a tó legtávolabbi csücskébe hurcolkodom. Eddig mindig beváltak az általa javasolt helyek, most sem kételkedem szavában, végtére ő itt él nap mint nap. Szerencsére párom szülinapomra meglepett egy kimondottan horgászoknak szánt „talicskával”, így minden felszerelésemet egy fuvarral be tudom hordani. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a nagyon ötletes és praktikus kis szállítóeszközt a Preston forgalmazza. Hihetetlen, mi mindent elbír, és a kerekeit nagyon jól eltalált ponton helyezték el. Ennek köszönhetően a felpakolt súlyból alig érzek valamit. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a kis talicska ráadásul atomjaira szedhető, így a szállítása sem okoz gondot.)
A becuccoláshoz beöltözöm, a vastag termo gúnya alatt így alaposan megizzadok. Nem kapkodok, rajtam kívül talán 3-4 horgász áztatja a zsinórt, mérsékelt sikerrel. Kicsit szusszanok és élvezem a csendet. Körülöttem a dértől fehérlik minden, csak a kocsi kerekei és lépteim hagytak nyomot megdermedt füvön. A víz sejtelmesen gőzölög, pedig alig lehet több 5-6 fokosnál. Nincs ezen mit csodálkoznom, az autóm hőmérője -2 fokon állapodott meg. A nyakmelegítőm most jó szolgálatot tesz, be is húzom a fejem a vállaim közé. Szusszanásnyi időt adok magamnak, majd pakolni kezdek. A ládám gyorsan a helyére kerül, következhet az újdonság bekeverése. Kibontom a csomagot és alaposan szemügyre veszem, mit is kaptam.
A zacskóból 2-3 különböző méretű pellet elegye gurul az edénybe. Az apró szemű, esetemben mézes-pálinkás aromával ízesített pelletek között találok nagyobb méretű (kb. 4 mm), fekete színű halibutos szemeket is. (A halibutos pelletek magas olajtartalmuknak is köszönhetően rendkívül lassan oldódnak, sokáig megőrzik eredeti alakjukat. Fő szerepük az etetésre találó pontyok közül a termetesebb példányok elcsábítása.) A tasakból előkerül a pellet ragasztó por, és a juice is. Először a porral keverem el a pelleteket, majd nyakon zúdítom az átható mézes-pálinkás aromával tuningolt pellet juice-szal. A zúdítás persze most enyhe túlzás, hiszen a kis flakonban található folyadék olyan sűrű, hogy csak lassan csordogálva tudom a keverékhez adagolni. A juice helyett a szirup kifejezés találóbb. (Nyilván a hideg idő, a mínusz 2 fok is szerepet játszott a besűrűsödésben.) Hogy ne vesszen kárba egyetlen cseppje sem, kevés vízzel mosom ki az üvegcsét. A hideg víz miatt nem vizet, hanem a korábban említett Haldorádó Mézes Pálinka CSL likőrt mérem ki, ezt egészítem ki, hogy meglegyen a ragasztási folyamathoz szükséges 4 dl folyadék. Alaposan átkeverem a pelleteket. Első ránézésre egy túlvizezett, laza szerkezetű anyagot kapok. Nem tagadom, kicsit aggódni kezdek, de bízom Gábor korábbi instrukcióiban. Félreteszem a keveréket és a felszerelés összeállításához fogok. Először a matchbotom hozom harckész állapotba. Az orsómon 17-es Maxima zsinór van, és mivel nem tervezek nagy távolságot megdobni, nem kötök dobóelőkét. Egy 16 grammos Top Mix Stradivari wagglert csatolok fel, amire annyi rézlamellát helyezek, hogy pontosan a kis karbon antenna tövéig merítse be az úszót.
A zsinórra nem teszek egyetlen grammnyi ólmozást sem, csupán egy dupla forgó nehezíti a szereléket. A forgó pont az antenna tövére festett kis fekete csíkot meríti be. A víz nem mély, maximum 1,5 méteres, és a szél sem rezdül. Ilyenkor szeretek ilyen „kikönnyített”, leheletfinom szerelékkel horgászni. Az úszó tömege elég stabilitást fog adni a szerelék helyben tartásához, és a könnyed dobásoknál is segítségemre lesz. Az előkém 30 centi hosszú, és egy 10-es méretű Kamasan B911-es, szakáll nélküli horogban végződik. Előkének egy ideje a Preston Reflo Powerline zsinórokat használom, különösen akkor, ha pontyozom.
Rendkívül erős, megbízható damilnak bizonyult eddig, így felkerült a kedvencek listájára. Matchboton most a 15-ös méretre szavazok. Mivel a szerelékem wagglerébe az összes hasznos terhelést beépítettem, a mélység méréshez egy kis Stonfo mélységmérőt veszek elő. A kis „békát” a horogra akasztom, majd bedobok. A kisméretű mélységmérő nem akadályozza a dobást. Két-három dobásból pontosan kimérem a vizet, végtére nem először horgászom itt. A pontos mélységre ráhúzok 10 centit, hogy előkém végén a csali stabilan a fenéken kínálja fel magát. Bejelölöm a pontos távolságot, majd a matchbotot félretéve a rakóst veszem elő. Nem hagy nyugodni a kisördög, rá kell próbálnom a jó öreg petrencére is. Ismerem az itteni halakat, tudom, hogy a hideg víz ellenére is „húznak, mint a gőzmozdony”, így a rakóst is ennek megfelelően készítem fel. A big bore-ba (erős, pontyos top szett) lila hydro kerül, az utolsó 2 centin besodorva. A főzsinór 21-es Reflo 19-es előkével. Az előkém hossza a rakóson 15 centi, és ugyanaz a Kamasan B911-es horog kerül fel, mint a matchboton. Az úszóm 4x14-es, apró, de erős, a nagyobb csalikat is elbíró modell. Ólmozásához a Stotz stílólmokat használom, ezeket láncszerűen osztom el a zsinóron. Érzékeny, „durvasága” ellenére is finom kis szerelék kerül fel. Bemérem az eresztéket, majd a bekevert Pellet Packot veszem szemügyre.
Szemlátomást beindult a ragasztási folyamat, de még nem tökéletes. Hiába, a hidegben bizony több időre van szükség. Nem csak én lassulok le. A csontikat veszem addig kezelésbe, hogy ne teljenek üresen a percek. A 3 liternyiből egy litert félreteszek a rakósra, a maradékot átmosom, megtörlöm, és kevés ragasztóval megragasztom. Kényelmesen elrendezek mindent magam körül, ne kelljen később felugrálni a helyemről. Ennyi idő elég volt a pelletjeim tökéletes megragasztásához. Jól formázható, átható illatú keveréket kaptam. A sűrű CSL likőr illata árad a keverékből, nem kicsit lett túlaromázva a mix. Ez persze nem véletlen, a nagy töménységű, aromás pelletekre vár a halak mielőbbi horog közelébe csábítása. A ragasztott csonti majd ráerősít erre. Mivel a Pellet Pack tartalma 1 kg-nyi, ügyesen kell beosztanom. Ilyenkor egyébként sem szükséges több mázsányi kaja: a kevés, de jó minőségű többet ér.
Ügyelnem kell azonban a pontosságra. A rakós bottal ezt csészével nem nehéz megoldani, de a matchbotnál oda kell figyelnem. Mivel ebben az évben korántsem horgászom annyit, mint amennyi a precíz, napi szintű rutinhoz szükségeltetik, a 35 méterre bedobott úszómat nagy gonddal célzom meg. Nem kapkodok, komótosan lövöm be az alapnak szánt 7-8 egykezes gombócot. Sikerül a nagykönyvben megírt „asztallapnyi” területet megetetnem. (Peti barátom jut eszembe, aki szerint maga az asztal mérete nem volt kikötve, így mindig pontosak vagyunk. :-)) A kisméretű gombócok nem csapnak nagy zajt, de a tapasztalat az, hogy az alapozás után rögtön nem lehet kapásra számítani. Felcsalizom a horgomat és bedobok. A botot az ölembe fektetem és rendezkedek magam mellett.
Közben felpillantok: úszóm sehol. Nofene! Mégis rosszul mértem ki valamit? A biztonság kedvéért azért bevágok. A zsinór vad vágtában szántja a vizet. Hoppá! Itt kérem, a kivétel most erősíti a szabályt! Érzem, hogy jobb hallal akadtam össze, ezért egy leheletnyit lazítok a féken. Ahogy várható volt, a hideg víz ellenére remekül dolgozik a hal, de ugyanilyen jól teljesít a szerelékem is, így hamarosan a merítőben piheg az első pontyom. Óvatosan a matracra fektetem az 5 kg körüli tükröst. Mivel egyedül vagyok, a fotózás kicsit körülményes, de azért összehozom valahogy.
A horog a szája sarkában ül, de hála a szakáll hiányának, könnyen kiszabadítható. Megsimogatom a halat, mikor visszaengedem. Ilyenkor már minden halnak örülni kell. Elégedett vagyok, hiszen az alapozást követő 5. percben már halam van. Egy csonti gombócot lövök az úszom mellé, bátorításnak. Az úszó apró rezdüléseiből érzem, halak keresgélnek az etetésemen. Néha eltűnik az aprócska bóbita, de pillanatok múlva újra eredeti helyzetébe áll. A beleúszás egyértelmű jele. Ezek szerint a halak az etetésen szedegetnek, és testükkel el-elhúzzák a könnyű montázst. Vissza kell fognom magam, nem szabad minden apró süllyedésre bevágnom, hacsak nem akarok testbe akadt halakkal küzdeni. Inkább rávárok a merülésre és rászámolok. Mintha csak tesztelni szeretnének a halak, lebukik az úszóm. Rászámolok. 1-2-3-4-5… na, most!
A bevágást követően, halam nekiiramodik. Konokul a mederhez tapadva húzza le a métereket az orsómról. A matchbotot oldalra tartva igyekszem megfordítani. Halam meglassul, majd engedelmesen irányt vált. Méterről méterre nyerem vissza a távolságot, míg egészen magam előtt nem folytathatom a küzdelmet. Egy felszíni fordulásnál karcsú test villan fel előttem. Tok. Erős, konok ellenfél.
Mivel a tok hajlamos magára tekerni a szereléket, a botot magasra tartva folytatom a fárasztást. A horog szabályosan a szájába akadt, kisebb az esélye annak, hogy a vértjeivel elmetssze a damilom. A szákolásnál akadnak még gondok, lévén halam hossza nem a merítőmhöz mért, de végül kiflibe hajolva csak belecsusszan. Szép, 5-6 kiló körüli lénai tok. Ha ennyire bátrak, biztosítanom kell a táplálék utánpótlást. Ezt egy pelletgombóc és két csontigombóc formájában meg is teszem. Újabb tok a következő jelentkező. Úgy tűnik, a tokok különösen aktívak. Szerencsére ez a halam is szabályosan szájba akadt, nem úgy, mint az őt követő. Ő ugyanis szabályosan a farkára tekerte a cuccot, nem kis ramazurit okozva az etetésen. A fárasztása, szákolása is kalandosra sikerül.
A szerelékemet rendesen leamortizálja, mire sikerül kiszabadítani. Rálövök a helyemre egy kis emlékeztetőt, majd a rakóst veszem kézbe. Amíg a matchbotot használható állapotba hozom, legalább rápróbálok. Néhány töltet csontit rálövök az úszómra, majd a botra ülve a matchbotot szerelem át. A művelet szűk 10 percet vesz igénybe, de ez idő alatt nincsen érdeklődés a rakóson kínált csali iránt. Ha a matchbot adja a halat, akkor azt kell kihasználnom, így váltok. Magamban még nem teszek le a rakósról, de talán több idő kell, hogy a halak kimerészkedjenek a part közelébe.
Ennek érdekében a csészével beteszek még 2 gombóc pelletet és ugyanennyi csontit, majd alaposan körbe is lövöm csontival az etetés helyét. A matchbotos etetésem szépen adja a halat, tokok, pontyok felváltva jelentkeznek. Időközben a nap is ráerősít, lekerül rólam a súlyos termo kabát. Felszabadultan, nagy élvezettel horgászom. A halak mellett az én étvágyam is megjött, nagyot korgó gyomrom jelzi, nekem is szükségem van etetésre. Kiballagok egy gyors ebédre, majd összefutok pár ismerőssel is, így kicsit hosszúra nyúlik a rövidke ebédszünet. Visszafelé megállok a tőlem jobbra horgászó srácoknál, akik elújságolják, hogy ahogy elmentem, a vadkacsák rávetették magukat az etetésemre, és olyan fürdést csaptak, hogy szerintük ott hal nem maradt. Sebaj! Legalább a rakós botnak is juthat feladat. (Még szerencse, hogy két etetést csináltam.)
Visszaülök a ládámra és kézbe veszem a rakóst. Három szem csontit tűzök a horogra, és betolom a rudat. A csontilövő csúzlit a kezem ügyébe helyezem, és folyamatosan, 4-5 szemenként kezdem potyogtatni a csontikat. A boton aprókat emelve néha belibbentem a csalit, hogy az a csúzlizott csontikkal egyszerre hulljon alá. Egy ilyen manővert követően aprócska úszóm hirtelen elmerül. A térdemmel emelek rá, amit heves kirohanás követ. A gyengének nem nevezhető szereléket jó 10 méterre húzza ki a menekülő hal. Lám csak, mégis lehet még rakóson halat fogni! Óvatosan tolom hátra a botot, hogy top szettre bontva fejezhessem be a fárasztást. Hibátlan pikkelyes ponty simul a merítőmbe. Örömöm határtalan, hiszen erre a napra minden összeállt. A halat megszabadítom a horogtól, majd gyors fotózást követően szabadon engedem. A rakóst újra betolom és mindent ugyanúgy folytatok, ahogyan az előbb elkezdtem. Egy csésze pelletet tolok be először, majd újból apró adagokban potyogtatom a csontit. A következő elhúzós kapásnak szinte beemelni sem tudok, mert azonnal messzire szalad a halam. Kiélvezem a fárasztás minden pillanatát. Az előző pontyom ikertestvére fekszik most a matracon. Az ősz színeihez remekül passzoló vöröses-arany farokúszóval integet, ahogy elúszik.
A délutáni rövid rakózást végül három ponttyal zárom. Elégedetten szedem szét a tagokat. Az összepakolás valamiért mindig lassabban megy, mint a kipakolás, de ezt egy cseppet sem bánom. Szép, hamisítatlan őszi napsütésben horgászhattam, és remek halakkal hozott össze a horgászszerencsém. A kapott Haldorádó Pellet Pack is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, nyugodt szívvel merem ajánlani mindenkinek ezt a 2011-es újdonságot. Gyanítom, hogy a 2011-es évben még alaposabb ismeretséget fogunk kötni, és sok pontyos vízen fogom bevetni matchboton és rakóson is. A tapasztalatokról, ígérem, beszámolok akkor is!
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: csabio (így elnézést kérek, hogy nem a megszokott minőséget prezentálom :-))
