Ha már így a tél közepén járunk, az előző beszámolóhoz hasonlóan maradunk a nyári élményeknél. A mai írást Csató József küldte be, aki a Körös-parton sátorozott barátaival. Az ott eltöltött pár nap emlékeit osztotta meg velünk. Jó szórakozást hozzá…
Sátorozás a Körösön
Elérkezett a nyár, és vele együtt a jó idő is. Én is hazaköltöztem a kollégiumból, és nem is vágytam másra, csakhogy a természetben lehessek. Kollégistaként kevés időt tölthettem tanév közben a vízparton, így hát nem csoda, hogy nagyon vártam e csodaszép évszakot. Nem mellesleg Kunszentmárton városában élek, ahol nagyszerűek a „vízügyi” adottságok is. A település a Hármas-Körös bal partján fekszik. A város bővelkedik holtágakban is, amely télen a helyi korcsolyázók fellegvárává válik. A folyón kívül a Fekete István bányatavakon élhetnek szenvedélyüknek a horgászok.
Barátaimmal már év közben elterveztük, hogy júliusban csapunk egy „nagyszabású” sátorozást. Május környékén már el kellett gondolkoznunk azon, hogy hol is kellene ezt megejteni. Az már régóta biztossá vált, hogy a célpont a folyónk, a Körös lesz. Rövid gondolkodás után választásunk a Péter-szögre esett, annak is a jobb part menti részére. Aki valamennyire is ismeri ezt a helyet, az megérti, miért. Ez városunk legnagyobb halainak kifogási helye, innen ritkán távozik az ember üres kézzel. Az egyik kuttyogató sporttárs szerint a meder közepén egy hatalmas törés van, ahol a vízmélység a 12 métert is eléri. Túl sok mindent én sem tudok elmondani erről a helyről, de az biztos, hogy ígéretesnek tűnt.
Az időpontot július 16-18-ra tűztük ki. A horgászat előtt 5 nappal megkezdtük az etetést. Minden nap 2 óra tájékán szórtuk meg a helyet 1 kiló főtt kukoricával, illetve némi darával. Ez sajnos nem volt ilyen egyszerű, mint ahogy hangzik, mert csónak hiányában kerékpárral tettük meg a napi 5-6 kilométeres távot. A harmadik etetés alkalmával szomorúan könyveltem el, hogy a víz árad és egyre zavarosabb. Mivel a barátaim is elég buzgó természetűek, eszünkbe sem jutott lemondani a sátorozást.
Az utolsó etetés alkalmával annyira elszomorított a helyzet, hogy úgy döntöttem, hogy az indulás előtti nap még gyorsan leugrok keszegezni a Farkas-kanyarba, biztos, ami biztos. :-) Itt az eredmény nem maradt el. 4 darab fél kiló körüli jászt, és nagyjából 2 kiló keszeget sikerült horogra csalnom.
Elérkezett a várva várt nap. A pirkadat már a vízparton ért engem és két barátomat, Csabát és Zolit. Először kialakítottuk lakóhelyünket, mely egy 6 személyes sátor volt.
Tűzifát gyűjtöttünk, bekevertük az etetőanyagokat, összeszereltük a botokat, és el is kezdődött a várva várt horgászat. Az első nap elég eseménytelenül telt. Reggel keszegezni kezdtünk, de csak Csaba fogott halat. Már épp pihenőbe akartam tenni az 5-ös spiccet, amikor az utolsó dobásnál egy 70 deka körüli őn lepett meg. Délutánra a vízszint tovább emelkedett, ezért nem túl sok jónak néztünk elébe.
Esti programnak süllőzést terveztünk. Megkértük Zolit, aki nem áll nagy horgász hírében :-), hogy fogja meg a csalihalat. A csalihalfogás mellett az anyuka szerepét is betöltötte, mert „főzött” is ránk :-). 7 óra körül be is vetettük a 2 botot. Felváltva próbálkoztunk halszelettel és élőhallal. Az első kapás 9 óra körül, a második és egyben utolsó nem sokkal fél tíz után következett be. Mindkét esetben süllő volt a bűnös, egy 1,5, illetve egy 1,20 kilós. Első napra nem is olyan rossz ez az eredmény, főleg a „statisztikáim” után.
Boldogan hajtottuk álomra a fejünket, bár a háromnegyed ötös kelés nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek. „De hajnalban eszik legjobban a keszeg, higgyétek már el”, hajtogatta Csaba, így hát beleegyeztünk.
Reggel - mondanom sem kell - nagyon nehéz volt felkelni. De bevált Csaba ígérete, sikerült sok keszeget fogni, és ami számomra még meglepő volt, hogy több törpeharcsa is horogra akadt. 9 óra körül teljesen leállt a halmozgás, ezért két pontyozó botot küldtünk harcba. Az egyikre gyári Carp Zoom bojli (banános), a másikra sima fűzött kukorica került. E botok egyikére délután 4 óra körül érkezett az egyetlen kapás, aminek eredménye nem lett, mert körülbelül 2 perc fárasztás után a hal lemaradt. Ez természetesen mindnyájunkat lehangolt, de nem adtuk fel.
Elérkezett a második este, ami egyben az utolsó is volt. Csaba egy érdekes döntéssel állt elő, inkább egy esti úsztatást választott. Felszerelte a feederbotját egy nagyméretű pontyozó úszóval, amit 6-7 méter távolságban állított meg a parttól. Ezt azért tudta megcsinálni, mert, mint a műholdas képen is látjátok, egy kanyarban táboroztunk, ahol a víz inkább a túlparton gyorsabb, ezért szó szerint álló vízen horgászhattunk. Csabának ezen az estén is hatalmas szerencséje volt. Alig tíz perc lógatást követően valami könyörtelenül elcsavarta az úszóját. 5 perces ádáz küzdelem után sikerült szákba terelni egy másfél kilós tövest.
Barátom bizakodva folytatta úszós horgászatát, de én ezek után is kitartottam a süllőző módszer mellett. Az eredmény nálam sem maradt el, 20 percen belül két csukát is sikerült fognom. Mindkettő 40 centi körül volt.
Ezzel a második esténk is véget ért, de mindnyájan elégedetten és az utolsó napra készülve húzhattuk magunkra a sátor cipzárját.
A harmadik reggel mindenki arra ébredt, hogy fázik. Az előző éjszakával ellentétben ugyanis a hőmérséklet 15 Celsius-fokra csökkent. 9 órára persze ez megváltozott, de nem volt kellemes a hajnali órákat az előző nap átázott ruhákban átvészelni. 11 óra körül végül is úgy döntöttünk, elkezdünk összepakolni, mert úgy látszott, hogy a hűvös reggel a keszegeket is megviselte, ugyanis összesen vagy 5 darab fanyalodott rá a csontira.
A pakolásról akár külön cikket is írhatnék, mert a 2 nap alatt olyan kuplerájt csináltunk a sátorban, hogy mire azt megszüntettük, már dél is jóval elmúlt. De fogjuk rá, hogy ez a horgászatra való összpontosítás miatt volt :-). A lényeg az, hogy mindent rendbe raktunk, a helyszínen szemetet nem hagytunk, a vizet nem szennyeztük, és nagyszerűen éreztük magunkat a természet lágy ölén.
Ez volt az én kis beszámolóm a sátorozásunkról. Kívánok minden sporttársnak hasonlóan szép élményeket, és bízom abban, hogy sokan elolvassátok, és akár okultok is a beszámolómból.
Írta: Csató József
Gratulálunk Józsinak és a csapat többi tagjának a kitartásért… Eredményes 2009-es túrát kívánunk, valamint hogy ez a mondat mindig így maradjon: „A lényeg az, hogy mindent rendbe raktunk, a helyszínen szemetet nem hagytunk, a vizet nem szennyeztük, és nagyszerűen éreztük magunkat a természet lágy ölén.”
Takács Péter (t_peti)
