Bár még van bőven nyári élménybeszámolókkal kapcsolatos írás, de a változatosság kedvéért következzen egy mű Jung Ádámtól, aki egy késő őszi pontyozásról küldte el beszámolóját… A sikeres horgásznapon match-, illetve feederbottal vették üldözőbe a halakat édesapjával, és a botok kavalkádjával nem is eredménytelenül! Jó szórakozást hozzá…
Késő őszi pontyozás
Apukámmal és egy barátunkkal egy Veszprém közeli tavon próbáltunk szerencsét. Az idő a horgászat elején szép volt, a víz tükörsima. Mikor odaértünk a horgászhelyre, nagyon örültem, hogy mindjárt horgászhatok, és már nagyon izgatott voltam, hogy mit is fogunk ma. Reméltem, hogy a halak a hideg ellenére nem hagynak minket cserben. Elsődlegesen a pontyokat vettük üldözőbe. Kedvenc módszeremmel, a matchezéssel kezdtem horgászni, apukám pedig feederezett.
A víz elég mély volt, ezért csúszó úszós szerelékkel horgásztam. Az etetőanyag csemegekukorica, pellet és folyékony aroma volt. Etetés után körülbelül egy óra után jelentkezett az első ponty.
A kapás nagyon vehemens volt, mert arra figyeltem fel, hogy lassan csúszik a víz felé a botom, ekkor bevágtam. A hal könnyen megadta magát, alig volt méretes, de én nagyon örültem neki.
Egyre csak jöttek a halak, és mi egyre jobban örültünk. Azon kezdtem gondolkodni, hogy elképzelhető, hogy ez lesz az év utolsó pontyozása. Reméltem, fogunk még néhány nagy pontyot…
Apukám sem maradt le tőlem, fotózott és fogta a pontyokat, a barátunk sem volt rest, ő is bőszen szákolta a halait. Néha kisebb csobbanásokat hallottunk a háttérből: gondoltuk, a ragadozóhalak is elkezdek enni.
A következő hal már kicsit jobban húzott, és ez a méretében is megmutatkozott. Apukám fényképezett és nem ért oda a botjához, ezért én fárasztottam ki a halacskát. A hal végig a mélybe tört, de a végén könnyen megadta magát.
Sajnos az idő egyre rosszabb lett, de mi még kitartottunk, hátha lesz még valami esemény. Szerencsére maradtunk, és apukámnak lett is egy nagy kapása: mikor bevágott, egyből mondta, hogy ez nagy hal lesz. Hát igaza lett! 10 percnyi fárasztás után a halat még nem is láttuk, sőt egyre mélyebb vizekbe menekült és egyszer csak - nagy bánatunkra - elszakította a szereléket. „Legalább láttuk volna meg!”, gondoltuk… de hát ilyen a horgászat, kétesélyes: hal kontra horgász.
Az utolsó halak kifogása sikeredett a legélvezetesebbé és legizgalmasabbá. Ez úgy történt, hogy bedobtam a botomat és közben néhány dolgot elpakoltam, mert azt beszéltük, hogy ha nem lesz már kapás, elindulunk haza. Arra lettem figyelmes, hogy az úszóm szép lassan elindult és süllyed. Mikor bevágtam, akkor a hal nagyon megugrott, és elindult apukám szereléke felé.
Közben jelzett a feeder spicce, hogy kapás van - gondoltam, csak én vagyok… de nem! A botok keresztben voltak, de mikor már láttuk, hogy melyik hal merre van, sikerült helyet cserélnünk.
Az én halam nagyon szépen dolgozott, és a mérete sem volt rossz. Amikor partközelbe sikerült húznom és megláttam, már akkor nagyon örültem. Látszott, hogy egy szép, egészséges ponty dolgozik a boton.
A szákolás sikeres volt, ekkor örömöm nagyon nagy volt. A késő őszi pontyozás számomra nagyon jól sikerült. A halak persze fényképezés után visszanyerték szabadságukat.
Írta: Jung Ádám
Gratulálunk Ádámnak a szép fogásokhoz és 2009-re is hasonlóan jó horgászatokat kívánunk! Egy apró megjegyzés, az egyébként igen jól elkészített fényképek mellé: ha teheted, szerezz be egy kis pontymatracot a halak kíméletes horogszabadításához…
Takács Péter (t_peti)
