Az elmúlt évek enyhe téli időjárása gyakorlatilag 12 hónapossá tette a horgászatot, így a szezonkezdés izgalma, a téli készülődés a mai kor horgászainak talán már ismeretlen fogalom. A horgászeszközök karbantartásán túl a szezonon kívüli időszak azonban nagyon jó alkalom arra, hogy átgondoljuk, értékeljük az elmúlt évet és a horgászatainkból tanulva vágjunk neki az új esztendőnek.
Az alábbi pár gondolatot azoknak szánom, akik hozzám hasonlóan szeretik megérteni a dolgok miértjét, akik nem csupán másolni akarják a sikeres horgászokat, hanem ezt a hobbit saját ízlésükre, vérmérsékletükre formálva akarják űzni, és többre értékelnek egy saját tapasztalat alapján megfogott 40 centis süllőt, mint egy véletlenül a horgukra akadt többkilós pontyot. Természetesen hagyatkozhatunk pusztán az emlékeinkre is, ha sokat horgászunk, akkor ki is alakul egyfajta „ráérzés”, amit néha nem is tudunk megfogalmazni, csak egyszerűen tudjuk majd, hogy hol, mikor és mivel kell horgászni. Abban az esetben azonban, ha a ritka pecákból szeretnénk többet kihozni, objektíven kell szemlélnünk az eseményeket, amit feljegyzések nélkül nem fogjuk tudni megtenni, és a feljegyzéseket rendszerezni ugye legkönnyebben táblázatban tudjuk.
No de mi legyen a táblázatban? Minden, amit fontosnak ítélünk, inkább több információt jegyezzünk, fel, mint kevesebbet. A használat során úgyis ki fog alakulni, mit írunk le szívesen, és mi az, amit mindig elfelejtünk. Egyfajta rendszer azért jó, ha van, vagyis ha adott pontok mentén haladunk. Én alapvetően 2 munkalapot vezetek, régebben kockás füzetben, manapság már Excel táblázatban. Az egyik a horgászatok dokumentálására szolgál, itt az alábbi állandó paramétereket rögzítem:
1. Dátum és időszak
Vagyis nemcsak a nap, hanem a vízparton töltött idő is. Amikor a horgászat során egyértelmű a kapásidőszak, azt is feljegyzem. Ugyanazon vízállásnál, vízhőmérsékletnél és nyilván évszakban szinte percre pontosan megvannak azok a helyek, ahol nagy eséllyel számíthatunk kapásokra. Ha tudjuk ehhez igazítani a horgászatra szánt időnket, akkor szinte biztosra mehetünk.
2. Horgászhely
Ebben az esetben se pusztán az adott tóra vagy folyóra gondolok, a konkrét horgászhely, sőt a meghorgászott táv is fontos.
3. Vízállás, időjárás
Az első jellemző a folyókon elengedhetetlen, nemcsak a konkrét értéket, hanem a 24 óra alatti változást is jegyzem, valamint az épp aktuális trendet. Az állóvizeknél csak azt jegyzem fel, ha az átlagostól nagyban eltér, mondjuk egy tavaszi csapadékosabb időszak miatt jelentősen magasabb a vízszint. Az időjárás esetében is fontos, hogy épp felmelegedő vagy lehűlő időszakban vagyunk, volt-e még esetleg éjszakai fagy, és persze az is említendő, hogy milyen irányú és erősségű szélben horgászunk.
4. Etetőanyag
Külön oszlopot kap, még akkor is, ha néha csak 1 soros megfogalmazás. Az etetőanyag típusán túl a színét és a hozzáadott adalékok, magvak, élő anyag arányát is írom. Vissza-visszaolvasva jól lehet finomhangolni, hogy egy adott horgászatra mi az, ami a legjobban működik. Sarkalatos pont a használt etetőanyagok és csalik kellő ismerete, amit a legnehezebb otthon, a szobában megtanulni. Azt gondolom, sokkal többet ér egy közepes minőségű etetőanyag, amit ismerünk, mint a legdrágább, amelynek használatával nem vagyunk tisztában. Tudnunk kell, mennyi vizet vesz fel, hogyan viselkedik a vízben, mekkora füstöt képez, hogyan oldódik, mennyi maggal, mennyi élő anyaggal terhelhetjük, milyen alapanyagokat tartalmaz. Nem kell megijedni, messze nem szükséges versenyzői szinten tudnunk ezeket az információkat, az egy más világ, hétköznapi horgászként néhány alapismeretre van szükségünk.
5. Felszerelés/taktika
Nagyon hasznos, ha megismerjük felszerelésünk korlátait, és ebben segít, ha objektíven tudjuk szemlélni a dolgokat. Nekem is vannak kedvenc botjaim, de be kellett látnom, hogy van olyan eset, amikor bizony kevesek, hiszen a folyón kell a nagy űrtartalmú kosár ahhoz, hogy kellő mennyiségű etetőanyag bekerüljön, azt meg már nem bírják el. A másik véglet is előfordult már, amikor a decemberi pontyok kapása csak a sokkal finomabb spiccű felszereléssel vált egyértelművé. A horgászat taktikája sokak számára misztikus és túlgondolt dolognak tűnik, ám javaslom, menjenek el egy horgászversenyre, és egyből érteni fogják, mire is akarok kilyukadni. Ennek jelentőségét én is itt, ráadásul már nem versenyzőként, hanem segítőként, háttéremberként tanultam meg és azóta a hétköznapi horgászataimban is figyelek erre. Dióhéjban azt jegyezzük fel, hogy milyen végszerelékkel, milyen dobási időkkel, milyen alapelképzeléssel ülünk a parton.
6. Eredmény
A fogott halak mellé az eredményes csali is fontos, akár halanként, de ha jól húzzuk őket, akkor elég lehet az is, ha a legjobbat írjuk fel. Javaslom, hogy a méret, ízesítés, szín minimum legyen meg, nyilván akkor, ha a manapság divatos method csalikat használjuk, egy giliszta esetében nem sok mindent lehet variálni, bár azért ott is vannak trükkök.
7. Egyéb
Minden más, ami nem fért az előző oszlopokba, akár egy összefoglalás is lehet, vagy csak az, hogy halmozgást hol láttunk, vagy a közelünkben horgászó sporttársaink mivel, hogyan horgásztak.
A horgásznapló másik lapja „csak” jegyzet, ám ez amilyen széles körű, annyira személyes és annyira értékes is. Ide jön minden apró és nagyobb információ, amelyet egy-egy adott időszakban fontosnak vélek. Ez lehet egy vízállás információ, például hogy a csónakkikötőben a sólyapálya milyen víznél használható, vagy az, hogy mikor gázolható a Sebes-Körös adott szakasza, de ide kerül az is, hogy egy adott 5 cm-es woblerre mekkora horgot kell vásárolnom. Egyszóval ez egy ömlesztett adathalmaz, aminek kialakítása tényleg személyre szabott, és ahogy fejlődik a horgász, úgy fejlődik ez az adathalmaz is.
Az alapok tekintetében muszáj még néhány gondolatot kifejtenem. A horgászhely pontos megjelölése az egyik sarkalatos információ, amit nagyon hasznosnak találtam az évek során. A feljegyzett vízállás és vízhőmérséklet adatokkal, valamint ezek tendenciájának ismeretében nagy pontossággal meghatározható, hol is kell horgásznunk. Az alapokat azonban le kell tenni, vagyis meg kell ismernünk a horgászvizet, ahova járunk. Erre a téli időszak kiváló alkalom, hiszen kevés horgász van kint ilyenkor, és ez jó nekünk. Januárban már elérhetőek a területi horgászengedélyek, így az adott vízre érvényes szabályok is ismertek, nulladik lépésként ezt érdemes áttanulmányoznunk, hogy ennek fényében is gondolkozzunk, amikor a horgászatot tervezzük. Ilyenkor van idő és hely arra is, hogy körbejárjuk a tavat, megtaláljuk, felfedezzük az egyes horgászhelyek közötti különbségeket. Első lépésként nyilván csak azt, ami mutatja magát, ám mivel ilyenkor több horgásztó vízszintje alacsonyabb a szezonbéli állapotnál, felfedezhetünk olyan mederalakulatokat, akadókat, amelyek magasabb vízállásnál rejtve vannak a kíváncsi tekintetek elől. Amikor megvannak a forró pontok, érdemes időt szánni arra is, hogy a vízmélység alakulását és a mederfenék jellemzőit is megismerjük. Azon ritka helyeken, ahol a téli időszakban engedélyezett használatuk, a parti, dobós halradarok jó segítségünkre lehetnek, ám ennek tiltása esetén – vagy ha nem rendelkezünk ilyen eszközzel –, a markerúszós megoldás is megfelelő lesz számunkra. Mivel én jellemzően feederbotokkal horgászom, e feladatra is egy érzékenyebb spiccel ellátott feedert használok 50-60 grammos markerólommal, fonott zsinórral, speciális úszó helyett egy zömökebb csukázó úszóval.
Mit is keresek ilyenkor? Különbségeket az egyes helyek között. Sokszor előfordul, hogy látunk egy eredményes horgászt, és halfogását a technikájának, etetőanyagának, szupertitkos csalijának tulajdonítjuk, pedig sokszor, nagyon sokszor, főleg a 10 fok alatti vizekben a horgászhely sokkal fontosabb. Szóval, különbségeket keresek: kemény aljzatot, akadót, medertörést, és természetesen megjegyzem, feljegyzem a vízmélységeket is. Az aljzat megismerésében sokat segít a fonott zsinór és a feederspicc, a botot oldalra tartva óvatos 10-20 centis húzásokkal gyönyörűen érezhető, hogy mennyire tapad az ólom. Ha markánsan megáll a spicc, érdemes ránéznünk a vízmélységre is, hiszen lehet, épp egy törésre akarjuk felhúzni a súlyt, azért is jön nehezen. Amikor, mondjuk, egy túlparti mederesést vizsgálunk, pont az ellenkezője fog történni, kis húzásra is megindul az ólom, nagyon meredek törésnél akár meg is csúszhat felénk, amit a spicc belazulása jól jelez. Ezen a partszélen a majdani horgászatok során gondolnunk kell arra, hogy az etetőkosarunk se fog stabilan megállni, így ha e hely meghorgászása mellett döntünk, felszerelésünket úgy kell összeállítani, hogy az megfeleljen a feladatnak.
No de itt álljunk meg egy kicsit és vegyük végig a markerezés gyakorlatát – helyesebben az általam használt gyakorlatát – lépésről lépésre, hiszen biztos van köztetek olyan, aki ezzel nincs tökéletesen tisztában. Én olyan 50-60 méterig tudom az általam használt végszereléket eljuttatni, ám horgászni is ritkán szoktam ennél távolabb, jellemzően 30-40 méter az, amit meghorgászandó távolságként kijelölök magamnak, itt keresek valami haltartó helyet.
I.
Első lépésként dobjunk be a végszerelékkel, ugye az ólom csúszik a főzsinóron, az úszót rögzítjük a zsinór végére. Bedobás után feszítsük meg a zsinórt addig, amíg érezzük, hogy az úszót lehúztuk az ólomig. A fonott zsinór miatt ez egyértelmű koppanásként jól felismerhető, de monofil zsinórral is gyorsan rá lehet érezni.
II. Vízmélység mérése
Ezután jön a vízmélység mérése a következőképp. Az orsó zsinórvezető görgőjénél fogjuk meg a zsinórt, és tetszőleges, de ugyanakkora húzásokkal fejtsük vissza a zsinórt a dobról mindaddig, amíg az úszónk meg nem érkezik a vízfelszínre. Nekem az 50 cm esik kezemre, ráadásul az egyik botomnál az orsó zsinórvezető görgője és az első keverőgyűrű között pont ekkora távolság van, így most már minden alkalommal ezt a távot jelölöm fel más botra is, ha markerezek. Szóval fejtjük a zsinórt, előjön az úszó és fel is fekszik, ekkor visszahúzok annyi zsinórt, hogy pozícióba kerüljön és ezt a visszahúzást levonom – ezzel meg is van a vízmélységünk.
III. Távolság mérése
Amint megvan a vízmélységem, visszahúzom az úszót az ólomig és beakasztom az orsó klipszébe a zsinórt. Nem tekerem ki, hanem lassú, 0,5 vagy maximum 1 méteres húzásokkal közelítek magam felé, a bottal húzom az ólmot, így jól látom a spiccen, hogy mi történik. Amennyiben találok valami említésre méltót, akkor ott megállok, vízmélységet mérek, visszatekerem az úszót az ólomig, beakasztom a klipszbe a zsinórt és kitekerem a végszereléket. Ha nem botlunk semmi érdekesbe, akkor is célszerű első körben 10 méterenként mélységet mérni és klipszelni. Egy bevontatásnál 2 távot rögzítek, egyszerűen a távolságmérő rudak segítségével mérem, hogy milyen távolságban mértem az adott vízmélységet. Az értékeket felírom minden bevontatásnál. Kipróbálhatjátok e nélkül is, de úgyis elfelejtitek.
IV. Pontosítás
A következő dobást a mellé pozícionálom, ahonnan az előző bevontatását indítottam. Arra ügyeljetek, hogy ha klipszelitek a távot, akkor hagyjatok rá egy kicsit, hiszen a vízmélységet vissza kell fejtenetek. Célszerű meghatározni az előttetek lévő terület átlagos mélységét, annak ismeretében fogjátok tudni értelmezni a sekélyebb, mélyebb területeket. Amennyiben a mélységben nincs érdemi különbség, akkor a meder keménysége, akadóssága legyen a mérvadó, amikor a horgászat távolságát kiválasztjátok. Egy jó tanács: ne pár centiméteres eltéréseket keressetek, azt kellő pontossággal úgyse tudjátok meghorgászni. Ami feltűnő eltérés, ami kiabál – no, az tartja a halat is.
Kisebb, 2-3 hektáros tavakon akár az összes parti horgászhelyet feltérképezhetjük, de a nagyobb vizeken csak arra a néhányra lesz időnk, amit a parton sétálva érdemesnek ítélünk erre. Sokat érnek ezek az ismeretek, sokkal többet, mint akármelyik szuper etetőanyag.
Zárszóként azért egy plusz gondolat. Sokat segít, ha rendszerezitek az információkat, ám ne az eredményesség legyen egy-egy horgásznap egyetlen és kizárólagos célja, addig írjátok a naplót, amíg az jólesik és nem nyűg, kötelesség. Ne felejtsétek el, a horgászat nem munka, hanem szórakozás.
Kiss Gábor
