A kétrészes wobblertest hordozók test-feleinek összeillesztésére egy másik, a távtartós összeragasztáshoz képest masszívabb rögzítési módszert is kikísérleteztem. Mindent összevetve a távtartós összeragasztás sem tűnik rossz módszernek (létjogosultságát és tartósságát majd a gyakorlat igazolja, vagy nem), én azonban egy ennél bizonyosan erősebb és megbízhatóbb megoldást akartam. Úgy vélem, ezt sikerült is elérnem a prototípussal, így a jövőbeli wobblertest hordozóim is hasonlóak lesznek.
A módszer lényegét a test-feleken keresztülmenő, úgynevezett összekötő csődarabkák adták, melyek egyben az előfeszítési hosszt is kijelölték. Ezeket a 3 mm külső átmérőjű összekötő csövecskéket egy használaton kívül helyezett dobóólom gubancgátló csövéből vágtam le. Utólag szemlélve a dolgot, választhattam volna vastagabb, mondjuk 5 mm-es összekötő csöveket is (leginkább a jobb szárnyfelfekvés érdekében), de abban a pillanatban jó ötletnek tűnt a 3 mm-es is. Végül is működött a dolog, és ez volt a lényeg.
Nézzük, hogyan is készült a prototípus! A kész, satuba fogott wobblertestet (még a szétválasztása előtt) felülről két helyen - a szükséges előfeszítési távolságban - 3-as fúróval átfúrtam. Az előfeszítési távolságot itt értelemszerűen nem a furatközéppontok, hanem maguk a futatok külső szélei adták. Ezután lombfűrésszel a leendő horony vonala mentén szétválasztottam a test-feleket.
Következő lépésként az alsó test-félbe hosszanti hornyot vágtam (ezúttal fémfűrész lappal) a huzalozásnak, illetve lyukasztóval egy 5 mm-es üreget készítettem az ólompogácsás súlyozás számára.
A fenti képen jól látszik, hogy a huzalozás hornya beleesett az összekötő furatokba, tehát a magának a huzalnak is keresztül kellett mennie az összekötő csöveken. Technológiai szempontból ez azt jelentette, hogy a huzalt először át kellett bújtatnom az összekötő csöveken, és csak utána lehetett meghajtani rá a szemeket. Ez némileg megkomplikálta a szemhajlítást, de fordítva ugye nem igazán működött volna a dolog. A következőképp jártam el: Az összekötő csöveket először körzőheggyel átlyukasztottam, az így képződött lyukakon keresztülbújtattam a még egyenes huzalt, majd legvégül meghajtottam rá a szemeket (füleket).
Az összekötő csöveket, a huzalozást és az ólmozást epokittel ragasztottam be az alsó test-félbe, majd a ragasztó kikeményedése után - amennyire tudtam - síkba csiszoltam a csatlakozó felületét. Aztán a test feleket külön-külön lelakkoztam.
A horonyszélesség beállítására ennél a kivitelnél is a már megszokott, 1 mm-es polikarbonát lemezkét használtam. Ennek szélességét az összekötő csövekkel megegyező méretűre, tehát 3 mm-re választottam, a hosszát pedig a furat-középpontok távolságára, azaz 35 mm-re. A távtartó lemezke végein még homorú bemélyedéseket képeztem ki tűreszelővel úgy, hogy az épp beférjen a távtartó csövek közé. Úgy állt ott, mint a cövek.
Megjegyzés: A prototípusnál egyenes oldalú távtartót használtam, de természetesen lehetett volna a sematikus ábrán látható ívelt oldalút vagy a wobblertest oldalának ívét lekövetőt is. A gyakorlatban ennek nincs igazán jelentősége, hiszen a szárny felfekvése a hordozó csatlakozó ívein jön létre, inkább azokra érdemes koncentrálni. Esetemben az 1,5 mm sugarú csatlakozó ív az alkalmazható szárnyméretek figyelembevételével nem épp optimális, a 2,5-3 mm jobb lenne. De ahogy említettem, ennél a prototípusnál az összekötő csöves megoldás működőképességének ellenőrzése volt a cél.
Legvégül a távtartó lemezke közbeiktatásával összeillesztettem, majd pillanatragasztóval összeragasztottam a két test-felet. Az alsó test-félbe ugye korábban már epokittel beragasztottam a távtartó csöveket és a huzalozást, így ennél a műveletnél az összeillesztés a távtartó lemezke és a felső test-fél szerelvényre történő egylépéses ráragasztását jelentette. Belátható, hogy a szimplán távtartós összeragasztáshoz képest a test-felekben rögzített összekötő csövek azért extra szilárdságot adtak. Igaz, lehettek volna valamivel vastagabbak is, de olyat alkotni még lesz alkalmuk bőven.
Az elkészült wobblertest hordozóról késsel levágtam a kiálló csődarabokat, adtam neki egy kis körömlakkos alapszínt, némi mintázatot, no meg egy csillogó szempárt.
A próbákhoz a már jól bevált szív-szárnyat választottam.
Végül jöhetett a pataki próba és a videózás. Ha már a pataki videóknál tartok, néhány mondat erejéig kitérnék az elkészítésük hátterére - már csak azért is, mert nagyjából a wobblertest prototípus elkészültének idejére datálhatók. Korábban csak fürdőkádas felvételek készítettem.
A műcsali mozgásának bemutatását mindig is fontosnak tartottam, de kezdetben gondolni sem mertem videóra. Egyrészt a relatíve nagy mérete, másrész pedig a fényképezőgépem alacsony frame/sec rátája miatt. Aztán ott volt még ugye a vontatás problematikája, pontosabban a műcsali közeli lekövetésének igénye. Végül csak tettem egy fürdőkádi próbát, és a dolog hellyel-közzel működött. A rövid, néhány másodperces videók alig lettek nagyobbak néhány MB-nál, és a szárnyak mozgását is ki lehetett venni rajtuk. Még a kádvégi fordulókat is le tudtam valahogy követni. Egyedüli problémát az jelentett, hogy a fehér szárnyak beleolvadtak a kád fehér hátterébe, de ezen is tudtam javítani a színezésükkel, mintázásukkal.
Ezután jött a pataki felvételek készítésének ötlete. A patak két dologban is megkönnyítette a dolgomat, egyrészről a kavicsos meder sötét hátteret biztosított, másrészről pedig a sodrásban meg lehetett állítani a műcsalit, így egészen közeli felvételeket is lehetett róla készíteni. Nem kellett mást tennem, mint keresni egy langósabb részt, ahol a felszínt már nem borzolták hullámok, ott leszúrni egy állítható bottartót, arról pedig rövid zsinórral vízbe lógatni a műcsalit. A bottartó szögével és magasságával szépen be tudtam állítani, hogy a vízoszlop mely magasságában (vagy épp a felszínen) tartózkodjon a műcsali.
Volt azért a dolognak egy hátulütője is, csapadékos tél lévén a patakunk gyakran beáradt, bezavarosodott, s a napot is igen ritkán lehetett látni, hogy optimális fényviszonyokat teremtsen. Mindent összevetve a felvételek nem lettek rosszak, a lényeg kitűnik belőlük.
A következő részben a wobblerhordozók egy egészen új értelmezését ismertetem.
Sulyok Sándor
Fotók, ábrák, videók saját forrásból
