A 80-as évek vége felé - még a Shimano Aero típusok egyeduralma előtt - az élvonalbeli versenyhorgászok matchbotjain gyakran lehetett látni ilyen és ehhez hasonló Daiwa orsókat. Én is megleptem magam akkoriban egy aranyszínű dobos változattal, ami sajnos csak egészen rövid ideig volt a birtokomban - egy pickerbottal együtt a Tisza fenekén végezte. Pár lépés távolságra voltam csupán a bottól, amikor valami elszánt potyka úgy berántotta a vízbe, hogy még a csobbanását se vettem észre. Meg is fürödtem érte, de hiába. Utána még évekig megkeseredett a szám íze, valahányszor csak ilyen orsóval találkoztam. De borítsunk fátylat a múltra, és lépjünk a tettek mezejére!
A Daiwa gazdája, Szaniszló Zoltán olvasónk igazán kitűnő bemutatást kerekített gyerekkori orsója mellé, melyet remélhetőleg méltó módon tetéznek a szerelésről készült képek és a kisfilm is.
| Az orsó műszaki adatai: | |
| Ház és dob anyaga: | grafitos műanyag |
| Pótdob: | nincs |
| Áttétel: | kb. 5,1 : 1 |
| Fékrendszer: | hátsó fék |
| Tömeg: | kb. 270 g |
| Zsinórtároló kapacitás: | 0,40 mm / 110 m |
| Gyártási idő: | 1988 környéke |
| Származási ország: | Taiwan |
Az 1980-as évek végén egy rövid időszakban lehetett márkás horgászfelszereléseket is vásárolni a helyi áruházban. Ebben az időszakban érkezett az országba jelentősebb mennyiségű Daiwa orsó, köztük az AG1650CT és a kistestvére, az AG1635CT. Mint az a mellékelt képen is látszik, az orsó külalakja elég egyszerű, robusztus, mely illeszkedik a beltartalomhoz. Ez még „Az Első Nagy Csapágyszámháború” előtt készült, azonban az egy szem csapágy mellé soha nem éreztem, hogy kellene több. Az is igaz, hogy akkoriban még nem fogyasztási cikknek számítottak a horgászeszközök. Ez az orsócsalád, néhány frissítéssel elég sokáig volt gyártásban, utolsó fecskeként az 1657DM orsót a mai napig gyártják.
Az orsót újonnan vásároltam 1988 környékén, 1650 Ft-os vételára elvitte a kisiskolásként egész tanévben gyűjtögetett OTP Takarékbélyegeim teljes értékét, kamatostól. Lehet, hogy manapság furcsán hangzik, de leginkább amiatt döntöttem mellette, mert a boltban akkor ez volt az egyetlen olyan orsótípus, melynek néma volt a visszaforgásgátlója. Első szűk tíz évében egyedüli orsóként szolgált, utána is még sokáig elsőszámúként. Mivel gyerekhorgászként került hozzám, ezért nem a kapitális halak, hanem inkább én jelentettem rá komoly veszélyt. Gyerekként szinte minden nap horgásztam tavasszal és ősszel iskola után, nyáron és hétvégén pedig amikor csak tehettem.
Tizenöt évnyi intenzív használat alatt esett kőre, vízbe, fürdött sárban, homokban. Karbantartás és meghibásodás: nulla. Leggyakrabban úszós/fenekező módszerekkel kergettem vele a halakat, csak monofil zsinórral, 16-ostól 45-ösig. A fékkel nem volt bajom, lehetett vele 16-os főzsinórral matchezni (vékonyabbat az első matchbotom karakterisztikája miatt nem lehetett használni), ill. ha kellett, akkor a 40-es damilt szakításig lehetett terhelni nádi pecánál. Igazán nagy halakat nem fogtam vele, talán egy nyolcas amur volt a legnagyobb. Viszont kisebb halakkal és szép emlékekkel is bőven megajándékozott. A kezdeti „gondoskodás” és az intenzív használat mértékét jól illusztrálja az egykori harcostársának, egy Silstar teleszkópos botnak az állapota.
Pár éve ajánlottak egy „mestert”, aki majd szépen megszervizeli az orsót. Elvittem hozzá, hiba volt. Nem tudom, hogy milyen kenőanyagot használt, de azután a visszaforgásgátló megbízhatatlan lett és kerepelt, mint egy közepes méretű tüntetés egy Gyurcsány-beszéd alatt.
A másfél évtizeden keresztül letapadásmentesen dolgozó fék elkezdett kicsit tapadni, a hajtómű pedig kicsit „morgós” lett, akárcsak én. Többszöri újra-szétszedés és tisztítás, újrakenés, összerakás után sem sikerült megtalálni az ideális kenőanyag-állagot.
A nyáron egy túl lelkes ismerős túltekerte a fékerő-állítót, amely eltört. Nálam meg a mécses tört el majdnem. Orsó be egy doboz aljába, aztán annyi.
Mikor megjelent a Haldón a felhívás, előszedtem az elrejtett kincset, és leméreteztem a törött alkatrészt. Sajnos csak mostanra sikerült találnom egy céget, akik hajlandóak legyártani. Úgyhogy a jövő hét elejére kész lesz az alkatrész. De mostanra belelkesültem, mint konyhapecás a telepítés utáni tilalom feloldásától. Bízom benne, hogy jó pár szép élményben társam lesz még ez az orsó!
Azt hiszem, hogy most sikerült a szokásosnál is alaposabban kivesézni ezt az orsót, ám a film még erre is rátesz egy lapáttal. Akinek módja van rá, mindenképpen nézze meg!
Írta: Benyhe János
Videó: Takács Péter
