Bizonyára nem én vagyok az egyedüli a pergető sporik között, aki egy-egy alkalmankénti táskaszárítás, -kipakolás alkalmával fedezi fel, milyen rég nem látott csalik is rejtőznek készleteiben.
Ezek közé tartoznak a kisméretű, márka nélküli körforgó és támolygó villantók. Be kell látnom, a tempósan fejlődő wobbler és plasztik kínálat egyre jobban elnyomja nálam a fém csalik használatát. Ez viszont nem azt jelenti, hogy ezek ne lennének még ma is ugyanolyan hatékonyak, mint gyerekkorunkban. Visszaemlékezve…
20 évvel ezelőtt, amikor még bicóval tekertünk ki a közelebbi-távolabbi csatornák partjára egy támolygó és egy körforgó villantóval, szinte arattuk a csukeszokat. Akkoriban azt hittük, megfogtuk az „összest”.
Konkrétan volt olyan alkalom, amikor jól felkészült ifi horgászként egy szál üvegszálas bottal, egyetlen egy egész csapággyal rendelkező orsóval, egy flakon vízzel és egy szem támolygó villantóval indultam útnak a 10 km-re található Nyugati-főcsatornára pergetni. Az utóbbi – hogy csak egy támolygó villantó van nálam – persze későn, már a vízparton tudatosult bennem, mikor észrevettem, a műcsalis dobozkám nem raktam a zsebembe. Nem mintha akkor olyan óriási csali arzenállal rendelkeztem volna, hisz 3 támolygó és egy körforgó villantón kívül pár plasztik (ami mostani szemmel úgy nézett ki, mint valami jól megrágott gömbrágó) kimerítette a készletem. Mégis ezen az ominózus napon stégről stégre, helyről helyre járva sorba fogtam a kisebb-nagyobb csukeszokat azzal az egy rozsdás támolygó villantóval…
Ezen elven és emlékeken töprengve, szortírozás közben előkerül egy-egy rozsdás, törött, kopott darab, amelyeket korábban rendre kidobtam.
Viszont a közelmúltban megjelent blinkeres, offset horgos, plasztik csalis megoldás házilag is elkészíthető ezekből a kidobásra szánt villantókból.
Fotókat készítette: Molnár Zoltán és Szebenyi Péter
Szöveg: Szebenyi Péter
EnergoTeam
