Sokunkban fölmerült a kérdés, amikor először vettük kézbe a nyelvvel ellátott fa, vagy műanyag halacskákat, hogy lehet-e ezekkel halat fogni egyáltalán? Aki nem adta föl az első, vagy második sikertelen próbálkozás után a dolgot, az megtapasztalhatta a wobblerezés ízét, mással össze nem hasonlítható zamatát, és foghatott - és fogott is - halat ezekkel a "kütyükkel". Meg merem kockáztatni a kijelentést, hogy a wobblerek talán a legeredményesebb műcsalik. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden körülmények között fogunk vele halat, de folyóvízen, és tavasztól őszig gyakorlatilag a wobblerek - egy-két kivételtől eltekintve - verhetetlenek. Rengeteg híres gyár és egyéb cég csak úgy ontja magából a fahalakat, alig tudunk eligazodni köztük, a kezdők számára gyakran nehéz a választás a kétségbeejtően bőséges választék miatt.
Felépítésük a következő: a műcsali teste - amely legtöbbször fából, ritkábban műanyagból készül - úgy van kisúlyozva, még ha nem is süllyedő típusról van szó, hogy az áramvonalas test ne billeghessen "idétlenül", hanem a beragasztott, legtöbbször műanyag nyelvnek köszönhetően húzásra remegéssel, veretéssel válaszoljon. A wobbler testében végig kell, hogy fusson a fémszál, amelybe a műcsali orránál a karabinert, vagy közvetlenül a zsinórt rögzítjük. Léteznek wobblerek, amik csupán egyetlen, míg olyanok, amelyek 3 darab háromágú horoggal vannak szerelve - ezt leginkább a méret határozza meg. (Egy kisebb, 3-4 centis úszó wobbler el sem bírna két hármashorgot, mert nem mozogna szépen, csak kóvályogna)
A wobblereknek a vízhez viszonyított fajsúlyuk szerint három típusa létezik, ezek a következők: úszó, merülő, és a kevéssé elterjedt lebegő fajták. A gyártók más és más fantázianévvel látják el a típusokat, amelyek olykor kísértetiesen hasonlítanak a konkurens termékekre. Az úszó wobblerek húzásra merülnek a víz felszíne alá, nyelvkiképzésüknek megfelelő vízmélységet tartva. Ezekkel általában a felszín közelében, vagy sekély vizeken lehet eredményes a pergető horgász. A süllyedő (merülő) wobblerek legfőbb ismérve, hogy bedobás után, nyugalmi helyzetben gyorsan lesüllyednek a vízfenékre, onnan viszont kis gyakorlattal azonos szinten tudjuk őket húzni. Ideálisak állóvízi horgászathoz, ahol nincsen vízáramlás, amely segítené az úszó wobblereket megfelelő mélységben vezetni. A lebegő típus, amely gyakorlatilag nagyon lassan süllyed, készül nyelv nélküli és nyelvvel ellátott változatban egyaránt. Különleges súlyozásának köszönhetően, megfelelő gyakorlattal nagyon élethűen lehet vezetni. Az úszó wobblerek a "floating", a süllyedők a "sinking", a lebegők a "suspending" feliratot hordozzák dobozaikon.
A nyelv állása határozza meg azt, hogy a műcsali milyen vízmélységben haladjon. A beragasztott műanyag csőr, a vízszinteshez közeli állásával mélyre, míg a függőlegeshez közeli nyelv csak a felszín alá tereli wobblerünket. A nyelv hossza is meghatározza valamelyest a vontatási mélységet. Ne feledkezzünk meg a híres tört csőrről sem: ez gyakorlatilag egy L alakú vezetőlemez, kissé döntve persze, amit mind úszó, mind süllyedő wobblereknél alkalmaznak. A süllyedőknél kevésbé széles kiképzést kap, mint az úszó típusoknál, az úszók ezért nem merülnek túl mélyre, a süllyedőket pedig ezért tudjuk szintet tartóan vezetni.
És lássuk, miként lehet még csoportosítani a fahalakat: vannak egy-, és persze többrészes (két, vagy akár három különböző darabból álló) wobblerek. A többrészesekről általánosságban elmondható, hogy azonos típusú egyrészessel összehasonlítva az általuk leadott rezgésszám nagyobb. Így például egyes típusok bizonyos vizeken nemhogy halcsalogatóak, hanem kifejezetten halriasztóak, zajosak lehetnek. (Egy példa: folyón gyakran használom az erős sodrású részeken az SSR és az Original jelzésű Rapalákat. De: a kétrészes CDJ-k ugyanitt húzva gyönyörűen mozognak, csak túl erősen - a süllők és balinok pedig messzire kerülik őket. Bezzeg állóvízen már egészen más a helyzet, de az egy más történet...)
Egyrészes wobblert univerzálisként használhatunk, például a CDSR sorozatot a Rapalától. Mind álló-, mind folyóvízen eredményes csali, így akik általában - vagy pedig kizárólag - folyókon szeretnének dobálni, ők szerintem egyrészesekből szerezzenek be néhány választott darabot. Azonban még folyón is jó szolgálatot tehet néhány süllyedő, kétrészes wobbler, ha ne adj isten kisvíznél találunk kellően mély visszaforgót, vagy langót. Az állóvízi pergetők a süllyedőket válasszák, s ha tehetik, inkább a kétrészesekből válogassanak.
Elérkeztem egy sarkalatos ponthoz: jó jó, értem most már, hogy általában - ami nem biztos, hogy azért mindig működik... - milyen típusú wobbler kéne nekem, de könyörgöm, milyen színű legyen? A választott színnek a legnagyobb jelentősége a horgász hitében rejlik. Az általánosság azonban leírható - immár ki tudja, hányadszor - itt is: nappal kevésbé rikító, míg éjszaka majd jöhetnek a feltűnő színűek is. A nappali nyerő színek gyakran eredményesek éjjel is, tehát univerzálisnak tekinthető a fekete hátú, ezüst vagy szürke oldalú, hófehér hasú csali. Éjjelre (álló és folyóvízi tapasztalataim, valamint ismerőseimét is ide számítva) a neonzöld hátú, ezüst oldalú, fehér hasú fahal az egyik legjobb. Ugyanez piros háttal is kiváló, de még a barnás árnyalatú, narancsvörös hasú példányok is eredményesen vizsgáztak fogósság tekintetében. Hangsúlyozom, ezek a barátaim és magam tapasztalatai, ezért nem lehet és nem is szabad mindent erre alapozni.
Remélem, valamelyest segítséget nyújtottam azon horgászoknak, akik idén szeretnének wobblerrel halat fogni, hozzászólásaikat, észrevételeiket pedig várom a portál Fórum rovatába. Mindenkinek görbüljön!
