Pergetéshez nem használhatunk akármilyen orsót, azt is elárulom, hogy miért. Jómagam, évekkel ezelőtt minden szezonban "megettem" egy orsót. Kipróbáltam jó néhány gyár azonos felépítésű, szebbnél szebb, csillogó, designos orsóját, és rá kellett jönnöm, hogy a pergetésből fakadó, állandó, komoly igénybevételt csak azok a szerkezetek bírják, amelyek kifogástalan anyagból készülnek, és jól is vannak összerakva. Ez csupán két alapfeltétel, de egy megbízható pergető orsónak nagyon komoly kritériumoknak kell megfelelnie. Ismerkedjünk meg ezekkel részletesen!
1. Anyagminőség
Ez a szempont legjobban a tányérkerék összetételénél fontos. Ez a hagyományos orsóknál spiaterből (nehézfém ötvözetből) készül. A jobb minőségű orsóknál (esőként a Shimano alkalmazta, és használja mind a mai napig sikerrel) alumínium ötvözetéből készül. A speciális dúralumínium tányérkerék, nagyon könnyű és szinte elnyűhetetlen. De a legtartósabb, szokták is mondani "örök élet meg egy nap", a bronzból készült tányérkerék. A nagyon kemény fémötvözetben kárt tenni szinte nem is lehet, egyetlen hátránya csupán a nagy súly. Az új szuperanyag a magnézium. Ez a Shimano 2003 évi orsó kollekció között felbukkanó extra. Extra könnyű, és extra tartós. Az ára is extra? Ez az egyetlen paramétere, amely talán "átlagosnak" nevezhető.
A nyakban lévő csigatengely sem készülhet holmi "gagyi" anyagból! Ezek az orsó alapjai, melyek állandó mozgásban vannak. Ha ezek nem bírják a terhelést, és rövid idő alatt szétkopnak, akkor csak pénzt dobtunk ki az ablakon. Sajnos ezt, azonban nem látjuk vásárláskor. Ilyenkor segíthet egy cimbora, akinek teszem azt, már volt vagy van a kérdéses orsóból, de ugyanilyen segítség lehet a tapasztalt szervizes véleménye is.
2. Tűgörgő
A tűgörgő a legfontosabb "csapágy", amely nélkülözhetetlen a jó pergető orsóból. Ez a fajta csapágy az orsó csészéjét csak előre engedi forogni (a visszaforgást gátló bekapcsolása után), azonnal blokkol, így hatékonyabb bevágást tesz lehetővé, akasztásnál mintegy megkönnyítve ezzel a pergetőhorgász dolgát. Csak olyan orsó megvásárlása mellett döntök, amely rendelkezik ezzel a technikával. Aki egyszer már kipróbálta, az legközelebb is ilyet választ majd, gyakorlatilag módszertől függetlenül. Ez a megoldás hosszabb életet is nyújt orsónknak, és sima futást biztosít a golyóscsapágyakkal együtt.
3. Csapágyak
A golyóscsapágyak elhelyezése szintén nagyon sarkalatos kérdés. A tűgörgős orsókat nyakban - a tűgörgőn felül! - még egy plusz golyóscsapággyal is ellátják, így biztosítva a jó futást és a hosszú élettartamot. A hajtókar oldalán elhelyezett csapágyak - jó, ha mind a két oldalon van belőlük egy-egy - mind a könnyebb futásban, mind a tányérkerék élettartamának megóvásában nagy szerepet játszanak. Ha valaki szakszerűtlenül fáraszt, és teszem azt orsója nincs csapágyazva a hajtókar felőli oldalon, akkor annak egyrészt az lesz a következménye, hogy egyszerűen lötyögőssé válik, másrészt a tányérkerék fogazása megkopik, és fogak is letörhetnek róla. Bár ehhez tényleg komoly és durva fárasztás kell, mindenesetre már láttam ilyet, sőt régen én is követtem el hasonlót... A minimális csapágyszám orsó típustól is függ. Tulajdonképpen, ha ez előbb említett helyeken már van csapágy, alapvetően alkalmas a célra. Tehát a minimum szám 4 db (3+1 tűgörgővel együtt). Ha több van benne, természetesen nem baj, de bizonyára akadt már az Önök kezébe is olyan modell, amely 8-10 csapággyal sem tekert úgy, mint mondjuk egy alap Shimano 2-vel. Szóval a megfelelő csapágyazottság mellett, legalább olyan fontos az illesztés. Ha nem fontosabb!
4. Az orsók illesztése
Szerencsére manapság, ritkán találunk "lötyögős" orsókat a boltok polcain. Azok csak az olcsóbb szériákra jellemzőek. A jó illesztés helyettesítheti a sok (olykor felesleges) csapágyakat, és növeli az orsó élettartamát.
5. Fékrendszer
Itt sem lehet kompromisszumot kötnünk! Hosszú utas, megbízható fék kell, különben elmehet a hal és törhet a bot is. A tavalyi évben kénytelen voltam megválni egy minden igénynek megfelelő - könnyűpergetésre szánt - új orsómtól, ugyanis az első használat közben kiderült, hogy letapad a fékje. Első vagy hátsó fékes orsót válasszunk? A kifejezetten pergetésre szánt orsók mindegyike elsőfékes. Az USA-ban, ahol kizárólag pergetve horgásznak tízből kilencen, nem is ismerik a hátsó fékes orsókat. Ez főként az európai piacra készül. A féklamellák mérete az elsőfékes orsóknál lényegesen nagyobb, amely nehezebben deformálódik, nagyobb felületen fog és nehezebben koszolódik. Tehát megbízhatóbbak. Bár ne igyon bort ugye az, aki vizet prédikál! Én évek óta egy Shimano Stradic orsó büszke tulajdonosa vagyok, amely hátsó fékes, harcifékkel kombinálva. Ez a gyors fékállítást biztosító rendszer sokszor megfizethetetlen!
6. Zsinórcsévélés
A pergetés abból áll, hogy kidobjuk a csalit és bevontatjuk, kidobjuk és bevontatjuk, amíg halat nem fogunk, vagy amíg meg nem unjuk. Ha az orsó nem szedi szépen, jól a zsinórt, akkor főleg fonott zsinór használata esetén gubancunk lehet. Mondjuk egy éjjeli dobálás közben, ami nem kifejezetten előnyös. Tehát elvárás az, hogy zsinórcsévélésnél a menetek ne szorosan egymás mellé tekeredjenek, hanem nagy (minimum 5 milliméteres) közzel vagy keresztbe csévélje a zsinórszálat az orsó. Erre találta ki annak idején a Mitchell gyár a kétsebességes dobemeléses technikát, amelyet a Shimano tökéletesített. Ennek lényege, hogy a dob eltérő sebességgel jár azonos tekerési sebesség mellett föl s alá, így a zsinórt nem szorosan egymás mellé, hanem nagy közökkel és szépen, a holtpontokat kitöltve rakja fel. Az eredmény a tökéletes - és gubancolódás mentes! - zsinórkontúr.
7. Az áttétel
Az orsó használati értékét befolyásolja, hogy egy hajtókar fordulatra, a szálvezető mennyit fordul. Pergetéshez általában 5:1 és 6:1 közötti áttételű orsókat alkalmazunk. A gyors orsók rendszerint feleslegesek. Gyorsabb orsó ott kell, ahol a műcsalit a víz sodrásával megegyezően, vagy még attól is gyorsabban kell vontatni. (pl.: kövezéseken, duzzasztóműveknél, kifolyóknál balinra). Többekkel szemben én azt vallom, hogy a nagyobb áttétel egyáltalán nem hátrány, sőt! Nagyobb áttétellel is megfelelően lassan lehet vezetni a műcsalit, bár ehhez némi gyakorlat is kell.
8. A megfelelő méret
A pergető orsók ideális mérete a 40-es. Ez a leggyakrabban választott, megfelelő zsinórkapacitással rendelkező méret. A kisebb orsók előnye a kisebb súly, de dobátmérőjük már annyira megtörheti a zsinórt, amely súlyos méterekkel csökkentheti a dobótávolságot. Nagyobb orsóra már csak harcsapergetésnél vagy extrém körülmények között lehet szükség.
9. A megbízhatóság
Orsónk élettartama és megbízhatósága csupán a használat során derül ki. Kifejezetten dühítő lehet, ha teszem azt, egy pár hónapos orsó bemondja az unalmast. Tehát nagyobb megbízhatóságot jelent például a jegyzett márkáknál a garanciajegy, vagy pedig, ha ismerőseink által már kellően "behorgászott" orsót választunk. Főleg ha nagyobb összeget akarunk rákölteni, és hosszú távú befektetésnek tekintjük. Ekkor különösen legyünk körültekintőek!
10. Nélkülözhetetlen apróságok
a./ A hajtókar fogantyúja legyen könnyen tisztítható, és forogjon könnyedén.
b./ Előnyt jelent, ha orsónk nagyméretű zsinórvezető görgővel rendelkezik, és az akár csapágyazva is van.
c./ A dob anyaga legyen fém. Ezt nem roppantja össze a feszesen feltekert fonott zsinór sem. Kisebb a fém dobperem súrlódása is, amely pár méter dobástávolság növekedést jelent.
d./ Az orsó súlya annyiban fontos, hogy egyensúlyban kell tartsa a választott pergetőbotot, illetve ne legyen nehéz, hogy a felszereléssel akár egész nap dobálhassunk.
Ha a fent említett szempontokat figyelembe véve próbálják kiválasztani pergetőbotjuk ideális társát, a megfelelő orsót, biztos hogy nem fognak csalódni. A botokhoz hasonlóan, két konkrét orsótípust is bemutatok a következő részben, a könnyebb eligazodás érdekében.
