Kukucskálnak már ránk az ünnepek. A fenyők szépítkeznek, lombjaikat teregetik, a pulykák és a kismalacok ijedeznek, mi viszont ismerősök körében egyre többet gyülekezünk, barátkozunk, a sűrűn vízre járó társak elbeszélő költeményeit élvezzük.
- Ekkorát fogtam, meg matchbot, meg páternoszter, meg rod-pod, meg kapásjelző, meg előke, így kell etetni, meg aroma, meg bojli... Percről percre jobban és jobban széttárják karjaikat. Egyre nagyobb halakat fognak.
A többiek, akikben még nem tört felszínre, csak lappang a horgászösztön, kitágult pupillával hallgatnak, orruk lassan lekonyul, arcuk láthatóan elsárgul, sóhajtoznak, - mikor lesznek ők igazi horgászok?
Ez az írás nem más, mint Mikulás ajándék, fölcsillanó fény, amely bevilágítja a nagy kollégák titkát, rámutat a legrövidebb útra, amely a vérbeli horgásztitulusról álmodozókat célba vezeti.
Jön a recept
December van, megvan a folyó, benne csakis télen a sürgős esetek miatt ügyel a menyhal. (Minden horgász jó és nemes lelkű ember, így én sem vagyok rosszmájú, habár be kell vallanom, hogy célhalunknak jobb a mája.)
Ahogy kitanulja a szöveget, AZONNAL VÍZRE KELL MENNI.
Van-e előfeltétele a beavatásnak?
Minden bizonnyal egy ilyennemű kiruccanáson előnyt jelent a gyakorlat, valamint felszereléssel rendelkezés és a horogkötési alaptudás. Az elszántabbakra mindez nem vonatkozik, ők azonnal belevághatnak az elevenbe, nekik elegendő, ha a lobbizó, már vérbeli horgászvezető kíséretében kivonulnak a vízpartra, hisz a partnernek tartalék felszerelése is van és a tetthelyen mindennemű apró-cseprő munkálatokat szükség szerint, részükre elvégez.
Pontosabban mikor kell indulni?
Ki kell várni a pillanatot, amikor reggelenként a szomszéd Józsi bácsi a háza előtt parkoló gépkocsija ablaküvegéről kapirgálni kezdi a jeget. Ez a biztos jele annak, hogy eljött a pillanat, készülődjünk és a nap alkonyata előtt, vízpartra induljunk. Közben élvezhetjük, ahogyan a hőmérő higanyszála beleszalad a mínuszba, a barázdákból kifagynak az ekék, ahogyan a süvöltő fagyos szél jó erősen kopogtatja a lombtalan fakoronák ágait, csörgeti a bozótokra aszalódott barna leveleket.
Legjobb arról megfeledkezni, hogy a száraz jeges decemberben legtöbben csak a legszükségesebb dolgaik elintézésére hagyják el a meleg szobát. Azoknak úgyis hátborzongatónak tűnik a gondolat, hogy ilyen időben 8-10 órát valahol valaki a hideg vízparton menyhalkapásra várva, ácsorogjon. De nem is lesz belőlük soha vérbeli horgász.
Tehát a fagyosszentek megbuktak, jobb, ha nem is olvassák tovább. Mert ez az írás csak a vérbeli horgászokhoz szól. Mert az igazi horgásznak az ilyen idő csak egy kihívással több, és egy újabb lehetőség a természet kiismerésére. Mi pedig pont ezek vagyunk. Tudjuk, hogy élményből, friss levegőből egy ilyen horgászaton lesz bőven.
Szóval eldöntöttük, hogy a meleg szoba helyett inkább a jeges vízpartot választjuk. És megbékéltünk azzal is, hogy az irigy ismerőseink olyan meghatározásokkal illetnek bennünket, mint például fanatikus bolondok, őrültek, elment az eszük stb. És azzal is, hogy az illemtan szabályait mélyen tiszteletben tartva, higgadtan, röpkén visszaválaszoljunk: -De ilyenkor nincs szúnyog!
Indulás előtti összevetések
Akár a meleg thermoruhába bújunk, akár a leghidegebb téli alkalmakra megőrzött vastag gúnyát húzzuk magunkra, (megfelel az ükapánktól örökölt kifordított bunda is,) akkor is szépek és elegánsak leszünk a folyóparton. Jó lenne, ha az öltözék legfelsőbb rétege vízhatlan lenne, hisz egy ilyen ruha a szelet se be, se ki nem ereszti. Ajánlatos tűzifát is csomagolni, annál inkább, ha a kiszemelt horgászhely közelében nincsenek gallyak, fák. Mert ez a horgászat könnyen hasonlítható alaszkai horgászatra. Ott, pedig a TV-én láttuk, milyen szép a természet. A tüzet sokféle módon tudjuk felhasználni. Példák rá: szalonnát sütni, lángjában megfigyelni az odatolakodó, fogásunk nagyságára és mennyiségére kíváncsi, szomszéd horgász összefagyott, eltorzult arcát, az elülső részünket vagy fenekünket sütögetni stb.
Tudnunk kell, hogy a sötétség beállta előtt vízparton kell lenni. Csak ott bizonyosodhatunk be arról, hogy hozzánk hasonló tulajdonságú horgászból bőven akad. Ha sikerül helyet foglalni, célszerű a horgászhelyet megvilágítani. Ezért még itthon el kell készíteni az akkumulátorra szerelhető égőt, kábelt, esetleg viharlámpát, vagy a gyertyát és a leütött aljú fehér pálinkásüveget. Ja erről jut eszembe, egy-két deci pálinka, mint elsősegély okvetlen kerüljön bele a horgász kosarába. Mert ugye a menyhal nem fél semmi nemű lámpástól.
Horgászhely?
Nos elindultunk. A kocsiból, a precízen berakott cucc közé ékelődve, ha nem mi vezetünk. Ellenkező esetben, egy precízen és szakszerűen erre a célra megvigyázott résen kikandikálva, vizuálisan is élvezhetjük az út örömét.
Tudjuk, hogy a mennyhal is rendelkezik meleget kedvelő halak tulajdonságával, és szívesen tanyázik kövesben, alámosott partszakaszokon, elsüllyedt roncsok körül, tuskósban, szóval akadályokkal teli vízmederben. A nappalokat menedékhelyén lapulva tölti, hogy az éjszaka beálltával fölbátorodva, kiváló szaglószervére alapozva minden ehető falatot felfaljon.
Ezért nagy vizeket válasszunk, sőt, ha minél messzebbre megyünk, annál nagyobb az esélye a gazdag zsákmányolásnak. Személyes titkom, hogy legszívesebben az otthonomtól 44 km-nyire fekvő újbecsei zsilipnél a Tiszát, a 38 km-re levő tomaseváci zsilipnél a Temest, vagy az 52 km távolságból csalogató Dunát választom. Igaz, hogy akadósak ezeken a helyeken a horgászhelyek, a horog törik, a zsinór szakad, de mindez a horgászat megszokott rendjéhez tartozik. A 2-8 °C-os vízben a kiszemelt halunkat viszont egyáltalán nem érdekli, hogy a víz apad vagy árad, hogy tiszta-e vagy zavaros. Amikor eljön az ideje, harap. És mi erre számítunk is.
És a sárra is, amely a partra lötykölődő hullámoktól, ha kell, ha nem, a ruhánkon is bőven megterem.
Ne adj úristen, arra is számítsunk, hogy el kell jutnunk, ha a folyóparton pillanatnyilag nincs szabad horgászhely, megfelelő menedékhelyre, azaz a legközelebbi kocsmába. Ha ide kerülünk, benne már a puszta megjelenésünkkel elnyerjük a törzsvendégek elismerését. Azon kívül a kockás asztalra könyökölve, agyonüthetjük az időt, és civilizáltan kivárhatjuk, míg egy-két, nem igazi horgászösztönnek örülő, vízre tévedt atyámfi kiborul, és nekünk helyet csinálva, lógó orral otthagyja a vonzó örvényeket.
Mivel kínáljuk meg a mennyhalat?
Ha idejekorán meggyőztük a feleségünket, hogy a nejlonzsákban ízesebb, egészségesebb és praktikusabb a káposzta savanyítása, most a káposztáshordóból kihalászhatjuk az erre a célra előzetesen, még a kora ősszel begyűjtött apró kárász csemetéket. Ha ez a lehetőség objektív vagy szubjektív okokból mégis elmaradt, (pl. tájékozatlanok voltunk, a feleségünkkel nem sikerült felvenni a diplomáciai kapcsolatot, stb.) akkor is van megoldás. Mint például, csöndben, a köznyugalmat tiszteletben tartva, észrevétlenül, fokozott óvatossággal előszedhetjük a feleségünk által beszerzett és mélyhűtőbe fagyasztott halszeleteket.
Ha ez sem jön be, de gálánsak vagyunk, bugyellárisunkkal és a közeli horgászüzlettel szövetkezve, pillanatnyi rögtönzéssel boldog kishalcsali tulajdonosokká válhatunk. Mert tudjuk, hogy a felsoroltak a menyhal kedvenc tápláléka. Van, aki zöldgilisztára is fog menyhalat, de kevesebbet, apróbbat és az a horgász, több mint valószínű, hogy pacér. Turbókot is szeretne a menyhal, persze, ha valaki megvigyázná télre.
A felszerelés
Lehet saját, de ugyanolyanok a fogási lehetőségek kecsegtetnek a kísérőnktől a helyszínen, vagy pedig a szomszédtól még előzetesen kölcsönzött felszereléssel. A 30-50 g dobóerejű nyél nehezebben törik, az orsóra meg úgyis 30-as zsinór van tekerve. A horog jó, ha egy kicsit hosszabb nyakú, mert a szürkés feketeségben könnyebb kitapogatni. És pont ez az a kombináció, amire menyhalat lehet fogni. Nem okvetlen kell összehasonlítgatni semmivel, de egy arasznyi méretű mennyhalnak akkora a szája..., hogy gond nélkül elnyel egy 1-es számú süllőhorgot.
Amikor már elindultunk nem kell gyorsan vezetni.
Menyhalra horgászhatunk novembertől február végéig. Ami azt jelenti, hogy pótvizsga is van. Karácsony és Újév körül mégis ajánlatos egy kis szünetet hagynunk, hisz ilyenkor ívnak a célhalaink, szerelmi mámorukban szinte érdektelenek a táplálék iránt, azon kívül mi belátó horgászok vagyunk, áldott jó lelkünknek köszönhetve megkíméljük, békén hagyjuk a menyhalakat és az ünnepekre koncentrálva, otthoni örömet szerzünk családtagjainknak.
A horgászat
Élmény dús. Ha kiszúrtuk a falkát, halunk apró, határozott nyélvég rángatózással jelzi, hogy már rárágta magát a horgunkra. Néha nekiront, nagy lendülettel rázza a spiccet, hogy az nem győz bólogatni. Ha akasztunk is a kapást, nem lehet elvéteni. Röpke idő alatt a menyhal lenyeli a horgot. Szerencsések vagyunk, ha a szájszélébe akad a horog, hisz gémberedett ujjainkkal csak különböző összetett, bűvészek cirkuszmutatványaihoz egyáltalán nem hasonló módon, hangos szójátékok közepette tudjuk kiműteni a horgot a fagyos ficánkoló zsákmányból.
Előnynek számít, hogy halunk hála istennek nem nő nagyra, úgyhogy másnap untig elegendő a kifogott példányok nagyságához pár grammot hozzáadnunk, hogy a hozzáértők szájtátva hüledezzenek.
Éjjel sötét van, de mi világítunk, hideg van, de mi tüzelünk, fúj a szél, de véd bennünket öltözékünk.
Epilógus
Hajnalhasadtakor, akinek még van rá kedve, teli tüdővel szívhatja magába a friss levegőt.
Pont ettől a pillanattól kezdve legyünk öntudatában annak, hogy a legrövidebb úton kiérdemeltük a vérbeli horgásztitulust, a megtiszteltetést, hogy a vérbeli horgászokkal egyenrangúan vitatkozhassunk.
Hát ez nem fantasztikus?
Döntésüket támogatván jó és sikeres horgászatot kívánok.
Éljen a menyhal, éljen a Mikulás!
Ha netán tán otthon valaki a szobájában didereg, gondoljon csak ránk, vérbeli horgászokra és melege lesz.
