A hétköznapi feederbotos horgászatban egyre nagyobb népszerűségnek örvend a „method” technika. Ennek több oka is lehet, ám a legfontosabb mindenekelőtt a módszer egyszerűsége. Elképesztő módon megnöveli fogási esélyeinket ez a technika, főleg akkor, ha nem sok időnk van a horgászatra. 2013 tavasza óta a Haldorádó zászlaja alatt is megjelentek a method technikához használandó aprócikkek, etetőanyagok, aromák és csalik. Ezek felhasználásához és a technika eredményes műveléséhez szeretnék egy kis segítséget nyújtani azoknak, akik még csak ismerkednek a csali „eldugásának” rejtelmeivel.
Akik ismernek, tudják, hogy sok szakértővel ellentétben én mindig a lehető legegyszerűbb megoldásra törekszem. Nem szeretem a túlcifrázott dolgokat, agyoncsavart mondatokat, szétvariált szerelékeket. Mindig a legegyszerűbb a legjobb, ez már nagyon sokszor bebizonyosodott!
Ezért is kedveltem meg ezt a nekem is új horgászmódszert. Egyszerű, mint a faék, és mindemellett rendkívül eredményes lehet, ha egy pici odafigyeléssel használjuk! Mint ismeretes, már több éve lehet nyomkodós, tömködős kosarakat kapni. Sokáig nem vettem ezekről tudomást, mert nekem túl bonyolultnak tűnt ahhoz, hogy beleférjen a fent említett egyszerűségbe. De mivel nem szeretem, ha elmennek mellettem a jó dolgok, rápróbáltam, és megtetszett, de a préseléssel nem tudtam megbarátkozni.
Ezért is örültem meg, amikor Döme Gábor megmutatta, milyen kosár és komplett method program fogalmazódott meg a fejében. Idén már mindenkinek elérhetőek ezek a termékek, amikről sok írásomban szó is esik, ám amolyan összefoglaló és minden kérdést „letisztázó” cikk még nem született ebben a témában. Most megpróbálok mindent tisztázni, bár tudom, hogy minden válasz egy újabb kérdésnek ad életet.
A kosár:
A Flat kosarak jelenleg két méretben találhatók meg a kínálatban, mégpedig 30 és 50 grammos változatban. Hogy mikor melyiket érdemes választani? Ez sok mindentől függ. A kosarak befogadóképessége, tömege, dobhatósága, a víz áramlása, szél mind olyan tulajdonságok, amiket figyelembe kell venni. Én a távolságot veszem alapnak. A kis kiterjedésű vizeken, ahol nem kell nagyot dobni, a 30 grammos eszközt veszem elő, míg ha távolságot kell dobni, jöhet a nagyágyú. Az első részben a közelebbi, light method módszerrel kívánok foglalkozni, míg a következő epizód a messzi pecáról fog szólni.
A kosarak azonos méretű vezetőszárral rendelkeznek, ám ennek teljes hosszára nem mindig van szükség. A 15-40 méteres horgászatoknál én mindig leszabok a szárból. Persze nem az egészet vágom le, hiszen akkor még erre a csekély távra sem repülne magabiztosan a kosár, stabilitását elvesztve elkezdene pörögni a levegőben, akkor pedig oda a pontosság.
A szerelék:
Nincs új a nap alatt, hiszen tulajdonképpen ugyanúgy kell elkészíteni a method végszereléket, mint a bordás kosarasat. Amire talán jobban kell figyelni, az a kosár fölött elhelyezkedő gumiütköző, ami az önakasztásban játszik nagy szerepet.
E kis stopper és a kosár szára közötti távolságot egy horgászaton belül akár többször is meg kell változtatni, mert ha kapáskor a horog nem akad meg, akkor annak elsődleges oka az lehet, hogy rosszkor ütközik meg a kosarunk. Ha túl korán érzi meg a hal az akadályt, megpróbálja kifújni a csalit, és a horog nem tud megakadni, vagy ha meg is akad, nem elég mélyen! Ha pedig túl sokat tud szabadon szaladni a hal az előkével, akkor mire „felkötné” magát, már vagy nem lesz a horgunkon csali, vagy egyszerűen csak nem lesz elég erélyes az akadás!
Előke:
Kis távolságra és nem túl nagy halakra én szinte mindig monofil előkével horgászom. Kedvenc méretem a 14-es Visitor, mert ez kellően lágy, ám mégis elég erős! Az előke hossza talán fontosabb, mint annak vastagsága. Ez mindig az adott víztől és fogható halaktól függ. Mivel én most kisebb pontyokra és keszegekre pályázok, a megszokottnál kicsit hosszabb, olyan 14-15 centis horogelőkét kötöttem. Ezt éreztem elég hosszúnak ahhoz, hogy a kisebb halak is elég mélyre tudják szívni a csalit.
Horog:
A light methodozáshoz kis horgokat használok. Ez persze nem szentírás, hiszen vannak olyan tavak, ahol kis távolságban is lehet nagy halakat fogni, ám sajnos én most nem egy ilyen vízre mentem. A horog méretét nemcsak a halak, hanem a csali mérete is döntően befolyásolhatja. A soft pelletekhez bizony már elkél a 10-es horog, ám a csontihoz, pinkihez lemehetünk akár a 16-os méretig is. Egy dologra azonban érdemes még figyelni, mégpedig a horog keménységére. A rövid előke és a kosár relatív nagy tömege okozhatja a kisebb horgok kihajlását. Nem kell nagy hal ahhoz, hogy kinyúljon a vas. Gondoljunk csak bele, az akadás pillanatában a hal megrántja a fejét, a kosár megakad az ütközőnél, és 30 gramm húzza a fenék felé a horgot, majd mi bevágunk és mindjárt három irányból nyúzzuk a horgot. A gyenge kampók ilyenkor picit megnyílnak és a nagy tömegű kosár már ki is verte a hal szájából a horgot.
Bot:
Mi köze a botnak ehhez? Több mint gondolnánk! Ennek a technikának van egy alapszabálya. Ahol beesett a kosár, ott is kell maradnia. Ezért kell figyelni a botválasztásnál. Ha túl kemény a botspicc, akkor a zsinór dobáskor keletkezett „hasának” betekerésekor elhúzhatjuk a kosarat onnan, ahová már kioldódott a kosár tartalmának egy része. Ezért is kell a kosárnak is az átlagosnál nehezebbnek lennie, hogy ahová az bemegy, ott is maradjon!
Csali:
A horognál már belekezdtem a csalik felsorolásába, ám olyan széles a repertoár, hogy teljesen kivesézni szinte lehetetlen. A light methodozásnál én élő csali párti vagyok. A kicsi horog ezt bírja el a legjobban. Mondjuk a Puha pontypellet dobozában található legapróbb méretű csalik tökéletesen alkalmasak a csonti kikönnyítésére anélkül, hogy drasztikusan megnövelnék a csali méretét. Itt jöhet még szóba a lebegő csonti, és a technopufi is mint lebegtető csali. A soft pelletekről majd a következő részben ejtek néhány szót!
Hogy mi kerülhet a kosárba, íme, néhány ötlet:
Etetőanyag:
A top method etetőanyag család háromféle keverékből áll. Mindhárom használható önállóan, de keverve is igen hatásosak. Mindenki ízlésének megfelelően használhatja őket, ám az elkészítésnél alaposnak kell lenni.
Az etetőanyagok mellett kaphatóak még különböző folyékony adalékok is, melyek fokozhatják az amúgy is vonzó etetőanyag hatásfokát. A keverés legfontosabb mozzanata a nedvesítés. Nem szabad túl vizesre keverni, mert akkor a csalink sosem fog kiszabadulni, ha meg szárazra hagyjuk, akkor a becsobbanáskor elhagyjuk a kajánkat. A rostálás mindenképpen segít, de a megfelelő állagot ki kell tapasztalnunk, mert ezt megtanulni csak gyakorlattal lehet. Ráadásul a melegben ezek a kaják is hamar kiszáradnak és utánnedvesítésre szorulnak.
Az összegzésként néhány jó tanács:
A fent leírt dolgok mind beszerezhetőek a horgászboltban, ám a sikerhez ez kevés! Mint minden horgászmódszert, ezt is ki kell ismerni. Sokat kell próbálkozni, mire minden a helyére kerül, és már nem érezzük idegennek a lapos kosaras módszert.
Az egyik leggyakoribb kérdés, hogy van-e értelme alapozó etetésen methodozni. A válasz egyszerű: persze, de nem ez a fő csapásirány ennél a módszernél. Az ehhez használandó etetőanyagok arra lettek kifejlesztve, hogy kis mennyiségben is hatásosak legyenek, miközben a hal tulajdonképpen semmi darabos falatot nem talál benne!
A gyakorlati alkalmazás közben sokat lehet tapasztalni. A csalizás és a horog belegyúrása a kosárba nagyon fontos mozzanat. Sok olyan kérdést kapok, hogy nem sérül-e meg a csali, vagy nem esik-e le a soft pellet, mikor összepréselem azt. A válaszokat nem én, hanem azok a halak adják, melyeket már sikerült így horogra csalnom.
A következő fontos lépés, hogy a kosár vízbe érése után már ne mozdítsuk el azt onnan, ahová beesett. Még a zsinór süllyesztését sem javaslom, mert az is képes akár fél métert is elrántani a végszereléket. Sokkal tanácsosabb szép lassan, a spicc folyamatos feszítésével, apránként visszanyerni a zsinór hasát.
A kapás érzékelése is újdonsággal bír. A kapások intenzitása leginkább a fölső ütköző kosártól számított távolságától függ. Ha egészen lefixáljuk a kosarat, akkor biztos, hogy botvivős kapásokat fogunk megélni. Ha hagyunk egy kis „pórázt” a halnak, akkor szép lassan induló húzást láthatunk, majd ha megtörténik az akadás, hirtelen begyorsul a húzás.
Egy azonban bizonyos: a kis kapásokra, birizgálásokra nem szabad bevágni. Ahogy egyik tanult kollégám mondta, nem szabad gyorsabbnak lenni, mint a kapás. Ráadásul a kosár tartalmának szívogatása közben sokszor produkálnak testkapásokat a halak, amelyekre bevágni butaság lenne.
A végére hagytam a dolog legkényesebb részét, ami nem más, mint az anyagiak. A method technikához szükséges cuccok minden cég kínálatában a legdrágábbak, ám nem kell belőlük sok, hiszen 3 -4 órát simán végig lehet pecázni egy kiló etetőanyaggal és egy marék csontival. Hogy hatásosabb-e, mint a normál kosaras módszer? Ezt mindenki döntse el maga!
Folytatás következik, és akkor megnézzük a távoli methodozás előnyeit!
