A 2014-es év újdonságai közt számtalan bojlis termék is szerepelt. Jómagam még sosem horgásztam ilyen dolgokkal, így Haskó Tomi barátomtól kértem egy kis segítséget, hogy mutassa be ezeket a pontyfogásra specializált termékeket. A teszteléseken elért kimagasló eredmények magukért beszélnek, így kíváncsian vizsgálgattam az újdonságokat, hátha találok valami olyat, ami a feederes pontyhorgászatnál is alkalmazható. Igazából sosincs konkrét elképzelésem, de ha valami olyat látok, amiben van fantázia, akkor nem vagyok rest kipróbálni azt. Amikor Tomi az ólompasztákat mutogatta, azonnal átfutott az agyamon az ötlet, hogy alkalmas-e ez a „gyurma” arra, hogy method kosárba tömjem. Azt hiszem, erre szokták mondani, hogy megtaláltam a választ, csak még azt nem tudtam, hogy mire!
Kicsit továbbgondoltam a dolgot és eszembe jutottak azok a horgászatok, amikor a nagy kiterjedésű kavicsbánya tavakon a távoli dobások, az erős vízmozgás és a nagy mélység miatt olyan tapadós etetőanyagot gyúrtunk a bordás kosárba, ami nehezen oldódott, viszont ott maradt, ahol kellett. Ilyen ragadós keveréket azonban a method kosárba fölösleges belegyúrni, hiszen a hal képtelen lenne kicincálni a horgot a gombócból!
Természetesen megoldható, hogy a method kaják kicsit vizesebbre keverésével olyan állagot alakítsunk ki, ami kibírja a dobást és még a fenéken is tart, de gyors oldódása miatt csak néhány percig bírja, és a viszonylag könnyű szemcséket az erős áramlás hamar kimossa a kosárból. Ilyenkor az a megoldás, hogy sűrűbben dobunk és bízunk a gyors kapás kialakulásában. Mi van viszont akkor, ha a halak nem reagálnak ehhez elég gyorsan? Ilyen esetben alternatív megoldáshoz kell nyúlnunk… és akkor most már érthető, hogy mi villant át az agyamon akkor, mikor Tamás a paszta lassú oldódását ecsetelte.
No de mi is az a paszta, mire való eredetileg? Nem más, mint egy jól tapadó, lassan oldódó, gyurmaszerű csalogatóanyag, ami kis mennyiségben is jelentős aromamennyiséget képes kibocsátani, amivel nagyban megnöveli annak esélyét, hogy a ponty megtalálja a hajszálelőkén felkínált csalit. A pontyhorgászok ún. pasztaólomra nyomva használják. Röviden ennyi!
A tervem a következő volt: a Flat kosár aljára nyomok egy adag pasztát, majd erre helyezem a hajszálelőkére fűzött csalit és a horgot, végül mindezt felülről lezárom egy etetőanyag süveggel. Nem tűnik ez túl nagy ördöngösségnek, ám mint mindent a horgászatban, ezt is csak a gyakorlat alapján lehet életképesnek ítélni.
El is mentem hát arra a kavicsbánya tóra, ahol már sokat horgásztam a bevezetőben említett ragadósabb etetőanyaggal. Biztos voltam benne, hogy nem butaság, amit kitaláltam, már csak arra kellett rájönnöm, hogy az elmélet és a gyakorlat mennyiben tér el egymástól.
A zöld bors ízesítésű Super pontypasztát választottam a kísérletezésem alanyának, mivel a tavaszi időpontot figyelembe véve ez tűnt a legígéretesebbnek. Ez a termék felhasználásra készen kapható, plusz vizet nem igényel, és a visszazárható zacskónak köszönhetően ki sem szárad.
A paszta ízvilágához legjobban passzoló method etetőanyagot, a Maximum Greent gondoltam bekeverni, de hogy javítsak egy picit a tapadásán és beltartalmi értékén, tettem bele némi Total Fish etetőt is.
A csali tekintetében is a bojlizás világába utaztam, onnan hoztam magammal egy doboz Quatro Pop Up bojlit, méghozzá a legkisebb, 8 mm-es méretben. Ezek a kis golyócskák elképesztő felhajtóerővel rendelkeznek és nagyon jól bírjál a hajszálelőkét, nem utolsósorban pedig borzasztó erős aromát bocsátanak ki magukból.
Önmagában felfűzve biztos, hogy a teljes előkét elemeli a fenéktől, így nem árt valamivel kicsit visszafogni. Én a lehető legegyszerűbb megoldásként tűztem vagy 4 szem csontit a horogra, aminek eredményeként egy balanszírozott aromás fehérjecsomót kaptam. Ha ezt megtalálja a hal, biztos, hogy addig túrja a kosarat, míg meg nem kaparintja a finom falatot.
És ha mindez nem lenne elég, vittem magammal még egy nagyhalas terméket, amit Tamás barátom ajánlott. A Green Pepper ízesítésű zöld, és mellesleg enyhén fluoreszkáló dip tovább fokozza a csalogató hatást és tartós vonzerővel bír a vízben.
Egy borongós, szeles áprilisi napon került sor a technika kipróbálására. Örültem a szélnek, mert olyan áramlatokat indított be a vízben, ami miatt végül is kitaláltam ezt a kis okosságot. Úgy voltam vele, „ha ma működik, akkor mindig működik”! A közérzetemnek már nem tett ilyen jót a huzat, mert még a windstopper kabátomban is éreztem a csontig hatoló hűvös szelet. Szerencsére csak a reggel volt zimankós, a délelőtt folyamán már kellemes tavaszi melegnek örülhettem. Nem véletlenül mondja a népnyelv szeszélyesnek ezt a hónapot.
Mindenféle etetés nélkül kezdtem el a horgászatot, bízván abban, hogy a pontyok már a horgászhelyem közelében tartózkodnak. MH botommal 60 méterre keresgéltem, míg a távdobó pecával akkorát suhintottam, amekkorát csak tudtam. Ez a keresztbe fújó szél miatt erősen elmaradt az átlagostól, de 90-100 méterre azért sikerült bejuttatnom az 50 grammos Flat kosarat.
Az első próbálkozásokat amolyan kísérletezésnek szántam, mert kíváncsi voltam, hogy meddig marad a paszta a kosárban, és hogy tud a rányomott csali kiszabadulni a töltetből. Csábítónak tűnt a horgot belegyömöszölni a pasztába, mert úgy kényelmesebbé vált a csalizás. Ezzel csak az volt a baj, hogy a ragacs nem engedte el a vasat még 5 perc ázás után sem, és „letapasztott” horoggal viszonylag nehéz halat akasztani.
A paszta egyébként jól tartott a kosárban, és ha nem is az egész, azért a töltet fele mindig megtalálható volt a kitekerés után. Ez azt jelezte, hogy a csali, kiszabadulván a könnyen oldódó method kajából, ott hevert az aromát magából ontó zöld aljzaton.
A visszajelzésre sem kellett sokat várni. A pontyok sokkal jobban reagáltak a trükkömre, mint azt én gondoltam. Volt néhány álkapás is, mielőtt rájöttem, hogy csak a folyamatos húzásra szabad bevágni, a rángatásra, pöcögtetésre nem. Ekkor ugyanis a hal a kosarat szipákolta, ami fantomkapáshoz vezetett. Néhány ilyen odaütés után viszont a csalit is beszívta, és már repült is a bot az ágasról.
Mikor a behordott aromamennyiség hatására népes „halsereg” gyűlt a meghorgászott hely közelébe, kivitelezhetetlenné vált a kétbotos horgászat. Másodpercre pontosan jött minden akció. Becsobbanás után néhány perc alatt feloldódott a kosár felületi tartalma, és a csali megszabadult a terhétől. A lebegő csalikombinációk ilyenkor utat törnek maguknak felfelé, és a hal már szívja is fel, a horoggal együtt.
Végül is ötösre vizsgázott ez a taktika, és úgy gondolom, van még ebben fantázia. Annak ellenére, hogy a feederezésben mindig az etetőanyag gyors oldódását tartjuk szem előtt, működhet a „kosárba gyógyulós” massza is, csak jókor, jó helyen és persze jó formában kell azt használni.
Írta: Sipos Gábor
Kép: Sipos Gábor, Haldorádó
