Sisa Józsi barátomat, csapattársamat nem kell bemutatnom a Haldorádó olvasóinak. Sok versenyen, kiállításon és nyílt napon találkozhattatok már vele. Sokszor, sok mindenről beszél, ám egyetlen mondat mindig visszatér, ha arról kérdezik, hogy mikor, milyen etetőanyaggal horgászik pontyra. Ez pedig nem más, mint az „Én január 1-től december 31-ig halas kajával pecázok pontyra”. Jómagam sokáig ezt csak az Ő perverziójának tartottam, ám mostanában egyre gyakrabban kell belátnom, hogy a hallisztes etetőanyagok tényleg négy évszakosak. Most egy november végi verseny felkészülésére kísértem el Józsit, hogy ellessek egy-két téli pontyfogó trükköt tőle.
Kezdjük mindjárt a legelején! Mikor anno megismertem Józsit, Ő már akkor is a modern, pelletes pontyhorgászati irányzatot képviselte. Eredményei azóta is a feederbotos pontyfogás élvonalában tartják, legyen szó víztározóról, mesterséges kockatóról vagy kavicsbánya tóról. Most az utóbbin csillogtathatja meg tudását, aminek egy szeletét nektek is bemutatjuk.
Mint a bevezetőben írtam, barátom szinte kizárólag magas halliszt-tartalmú keverékeket használ pontyozáshoz. Ezért aztán nem is kell csodálkozni, hogy a Haldorádó palettáról leggyakrabban a Pelletes Feketét választja, annyi módosítással, hogy az egész pelletszemeket kirostálja és azokat a ragasztott pellethez keveri. Végül a keveréket Tenger Kincse CSL aromával nedvesíti be, és a legkisebb lyukú rostán áttöri. Egyszerűnek hangzik, de nagy figyelmet kell szentelni az etetőanyag nedvesítésének, ugyanis ha túlvizezzük, vagy ha szárazon hagyjuk a kaját, nem fogjuk tudni megfelelően használni!
Sokan gondolják úgy, hogy hideg vízben már nem érdemes etetni, főleg nem nagy mennyiségű alapozó etetést bejuttatni. Ez az esetek nagy részében így is van, azonban versenyen az alapozást Józsi sosem hagyná ki. Tudja ugyanis, hogy ha az etetésre odaáll a hal, akkor rövid idő alatt is sokat lehet fogni belőlük. Ezért aztán e jeles nap is gombócolással kezdődött. Egy kilónyi - már előző este bekevert - Fekete Gyémánt Pellet Packot hajigált be barátom kiakasztott zsinórral 70 méteres távolságra.
Egy biztos, hideg vízben a hal lassabban reagál az etetésre, mint melegben. Ezért aztán Sisa mester a peca első 1-2 órájában etetését messze túldobva horgászik. Ez az Ő igazi terepe, hiszen ha nagyot kell dobni, nem kíméli sem a felszerelését, sem magát. Macskafej méretű gombócait játszi könnyedséggel hajigálja 90-100 méteres távolságokba.
Hogy mennyire helytálló Jóska eszmefuttatása, amivel a bedobás után megismertetett, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a távolra bevetett készség spiccét pár perc múlva karikába hajtotta az első jelentkező. Jól húzott, bár a távdobó boton azonnal látszódott, hogy nem lesz kapitális darab. Hála a nagy dobátmérőjű gyors orsónak, a hal hamar megtalálta a partra vezető utat. Rutinszerű merítés után pár gyors fotó, és folytatódhat a tesztelés.
Habár kora reggel még ködös, szomorkás időre ébredtünk - még azon is elgondolkodtam, hogy thermo ruhát húzzak -, kora délelőtt már sütött a nap és igazán kellemes hőmérsékletű lett a levegő. Szél nem fújt, ami még jobbá tette a közérzetünket. Egyikünk sem számított arra, hogy az ősz utolsó pár napján még lehet jó idő, és most egy szál pulóverben diskurálunk a csalizási praktikákról.
Barátom az esetek nagy részében különböző pelletekkel fogdossa a pontyokat. Hogy éppen melyikkel, az sok tesztelés és tapasztalat után derül csak ki, de azt elárulhatom, hogy a büdös, fűszeres fajtákat preferálja. Az íz, illat, aroma változhat, az viszont állandó, hogy az oldódó - lebegő - fluo termékek foglalják el a felső sort barátom csalis táskájában. Ezekkel a komplett csalikkal már szinte minden körülmények között eredményesek lehetünk. „Nem kell több tonna pelletet magával cipelnie annak, aki egyszerűen szeretné megoldani a horgászatot. Ezek a „világító” termékek optimalizálják a rendelkezésre álló lehetőségeket, és egy komplett, már-már tökéletes rendszer testesedik meg minden szemben.”, állítja Sisa mester kedvenc csalijairól, amelyek fogósságát megkérdőjelezni felesleges is lenne.
A csalizás számtalan apró, mégis nagy jelentőségű mozzanatból áll össze. Ezek mind egy nagy kirakós darabjai, melyek csak együtt mutatják meg a valós képet. Józsi először mindig megfarigcsálja a pelletet, hogy az hamarabb kezdjen el oldódni, és hogy mérséklődjön a felhajtóereje, nehogy elemelje a horgot a fenéktől. Ezután egy vékony fűzőtű segítségével felhúzza a csalit a hajszálelőkére. Ha ez megvan, mehet a csali a vízbe, ám egyelőre csak egy tálka vízbe, ugyanis onnan azonnal átkerül egy pordipes dobozkába. Majd ez a folyamat megismétlődik, egészen addig, míg egy szép, gyúrható réteg ki nem alakul a pellet körül. A pordip réteg nem csak az aroma miatt fontos. A dip a vízben felázva nyálkás, csúszós lesz, ami megkönnyíti a csali - és ezzel a horog - belibbenését a hal szájába.
A csali már kész van, már csak a kosarat kell megtölteni. A gombóc végül kap egy kis CSL köntöst, és készen is áll a bevetésre. Ez az utolsó művelet látszólag fölöslegesnek tűnik, hiszen a kaja már amúgy is tartalmaz aromát. A szerelék, etetőanyag és a csali víz alatti működését demonstráló fotók egyikén azonban megmutatkozik a likőr jelentősége. Szinte elkülönül a kajától és önálló életre kelve indul „megkeresni” a közelben portyázó halakat. Látványos!
A teljes történethez hozzátartozik még valami. Mivel versenyre készültünk, én is beültem horgászni, és hogy teljes legyen a kép, készítettem egy édes keveréket. Két órán keresztül próbálgattam, és még kapásig sem jutottam el, miközben Józsi sorba húzgálta a halakat. Ez így elég drasztikusan és túlzóan hangzik, pedig igaz. Én sem értem, miért nem működött az egyébként itt rendszerint jól szereplő epres etetőanyag, de az tény, hogy ezzel és a hozzá tartozó édes aromájú pelletekkel ezúttal nem tudtam semmit sem fogni. Így kénytelen voltam én is változtatni: kevertem egy Fokhagymás Hal etetőanyagot, amit jól meglocsoltam büdös-halas aromával. Miután ezzel kezdtem el egy helyre pecázni, szép lassan odaállt a hal, és a kevés vízbe került etetőanyag ellenére is ott maradt.
Jellemzően nem fogtunk nagy halakat, de változatosságuk és mohóságuk kárpótolt minket. Egy szó, mint száz, nagyon kellemes horgásznapot tudhatunk magunkénak annak ellenére, hogy már lassan beköszön a tél. Aki nem fél egy kis hidegtől, annak jó szívvel ajánlom, hogy addig menjen horgászni, amíg be nem fagynak a vizek, mert attól kezdve már csak a tervezgetés marad, hogy mi is lesz jövőre!
Írta: Sipos Gábor ifj.
