Ebben a részben, a matchbotozáshoz szükséges eszközöket fogom bemutatni, néhány általam fontosnak tartott tulajdonság megemlítésével. A bemutató képek egy része saját, használatba fogott kedvenceimet mutatja, de sokuk a portál áruházából lett kikölcsönözve. A konkrét eszközök bemutatásában sokat segíthetnek a fórumozók, hisz sok jó dolgot vitatunk itt meg botokról, orsókról. Ha kérdés merül fel, a matchezők népes táborából biztos lesz, aki válaszol. Így lesz ez a cikk is mindannyiunké.
Ha egy új módszer kerül a horgász látókörébe, rögtön arra gondolunk, hogy "Na megint lehet bevásárolni!" Valljuk be őszintén, mi férfiak is szeretünk vásárolni, főleg, ha a hobbink érdekében áldozhatunk a horgászcikk gyártók oltárán. (Tudom, néha ezt titokban tesszük.) Most sem tehetünk mást, mert a waggleres horgászat igényel néhány nélkülözhetetlen elemet, amit nem tudunk mással kiváltani. Ezt a módszert csak matchbottal űzhetjük. Vannak kísérletek arra, hogy úgynevezett mindenes botot adjanak a kezünkbe, de ehhez a módszerhez a finom matchpálca a megfelelő. Láttam már rezgőspicces bottal is matchezni horgászokat, de szerintem teljesen más a két bot. Ahogyan a matchbottal sem lehet feederezni, úgy igaz ez viszont is. De mitől is más, különleges ez a bot?
A matchbot
A kezdeti lépéseknél máris komoly dilemmába kerül az ember. A választék ma már hatalmas, hiszen a módszeren belül is kategóriák alakultak ki. Az ultra light-tól az erős pontyos botokig, a hármas tagosztástól a teleszkópos rendszerűig, észbontó a kínálat. Aki most ismerkedik a technikával, csak kapkodja a fejét a rengeteg lehetőség között. Akik már régen űzik az ipart, tudják, hogy az első bot kiválasztása döntő tényező lehet, hiszen a legtöbb a boton múlik (a horgász ügyességén túl).
Miről ismerhetjük fel a matchbotot?
Már első ránézésre feltűnik, hogy erre bizony igen sok gyűrűt sikerült felerősíteni. A gyűrűk száma átlagban 14-18 darab, amit a három tagra osztott boton úgy kötöznek fel, hogy a bot spicce felé egyre sűrűbben kövessék egymást. A sok apró gyűrűnek komoly szerepe van. Azon túl, hogy segít a botra ható erők egyenletes elosztásában, segít abban is, hogy a szél, eső következtében a damilunk ne tekeredjen, tapadjon a botra. A sok zsinórvezető gyűrű gondoskodik arról, hogy - ahogy a nevében is szerepel -, vezesse a damilunkat dobás közben. Ennek köszönhető az, hogy a befűzött zsinór párhuzamosan fut a bot ívével, még csak véletlenül sem ér hozzá. Minél kisebb súrlódással fut le a damilunk, annál kisebb erő, és dobósúly kell a távolság eléréséhez.
A sok gyűrű után, ami szembetűnő, hogy igen sudár termetűek ezek a pálcák. A klasszikusnak mondott botok 3,9m, 4,2 m, 4,5m-es hosszban kerülnek piacra.
Rögtön jöhet az első kérdésünk: "Akkor én most milyen hosszút válasszak?"
Ez igen megosztja a matchezők táborát. Ami tény, hogy egy 3,9-es bot, szerintem a legkezesebb pálca. A 4,5 m-es botok már inkább a nagyhalas kategóriában és távdobások során jönnek számításba. A 4,2 m-es hossz, ami kimaradt. Ez az igazi kakukktojás, mert egy régebbi statisztikát olvasva kiderült, hogy ebben a hosszban talál legtöbb bot gazdára. Egy kezdőnek így mindenképp a 3,9-es és a 4,2-as bot közül érdemes választania.
A botok anyaga ma már többnyire karbon, ami rendkívül nagy rugalmasságot és csekély súlyt kölcsönöz botunknak. A hihetetlen könnyű és vékony "light" botokkal már az igen csekély súlyú úszót is nagy távolságra lehet eldobni, míg a kemény nagyhalas botokkal egy 20 grammos úszó is sérülés (bottörés) veszélye nélkül röptethető.
Jön az újabb kérdés: "Akkor most light, vagy keményebb botot vegyek?"
Mint mindenütt, itt is létezik egy arany középút. Mikor első botomat vettem, nem sok fogalmam volt a módszerről. Egy 4,5 méteres botot vettem. (Igaz, nem is lehetett mást kapni a boltban.) Próbálkozásaim során a bevásárolt 4-6 grammos úszókat sehogy sem tudtam normálisan eldobni. Utólag tudom, hogy a botom ehhez túl kemény volt. Annyi haszna azonban volt a dolognak, hogy legalább dobni megtanultam, hiszen legalább négyszer kellett próbálkoznom, mire egyszer célt értem.
Első botnak ma már egy olyan botot választanék, aminek a dobósúlya 5-25 gramm közé esik. A legkönnyebben egy 10-12 grammos úszóval tudunk kényelmesen horgászni, (ideális körülmények között) és ezeket egy ilyen bottal már könnyedén eldobhatjuk. Ha pedig már megvan a gyakorlat, a súlyosabb wagglereket is bírni fogják. (A finom, test nélküli pávatollúszókhoz már egy ultra light, light bot kell, az extra testes úszókhoz, pedig egy lényegesen erősebb telematch vagy háromtagú matchbot illik.
Mivel mi most kezdjük, éppen elég egy botról meggyőzni a kedvesünket / szüleinket. Ezért is jobb az, ha ez az egy bot széles tartományban használható. Lényeges a bot spiccének csillapítása. Egy hirtelen suhintásra legyen rendkívül rugalmas, dolgozzon az egész bottest, de a dobás végét követően hamar találja meg a nyugalmat. Azt szokták mondani, hogy legyen gyors a csillapítása.
A matchorsó
A bot persze mit sem ér orsó nélkül. Itt is széles a paletta. Szerencsére ma már készülnek speciálisan ehhez a módszerhez is igen jó kurblik. Ezek nagy áttétellel (6,2:1, 7:1) és olyan dobbal kerülnek forgalomba, amelyre 100 méter 0,18-as damil tekerhető, így a vékonyabb damiloknál sem kell sokat alátölteni. Ha egy kicsit szeretnénk itt spórolni, akkor egy hagyományos orsó is megteszi, legfeljebb ekkor alátöltünk a dobon. (Kezdetben én is egy Dam Quik-et gyötörtem.) Arra azonban ügyeljünk, hogy minimum az 5,6:1-es áttételt azért tudja az orsó, és a fék legyen valóban precíz, megbízható. Mivel a damilunk vékony, a legkisebb letapadás is bosszantó tud lenni. A spéci matchorsók a nagy áttétel mellett ebben igazán jók. Vannak úgynevezett harcifékes orsók is, ahol a beállított fékerő egy mozdulattal lazítható, vagy keményíthető úgy, hogy egy pillanat alatt vissza tudunk állni az eredetileg beállított tartományra.
Az igazán profi matchorsókon pedig fék sincs, mert itt a horgász ujjával fékezi az orsó dobját. (Erről már folyt komoly vita a fórumunkon, de valóban működik a dolog, csak nagyon biztos kéz, és komoly gyakorlat kell hozzá.) Fontos még az orsó tömege is, hisz a könnyű bothoz egy könnyű orsó illik, ami segít a jó súlyelosztásban is. Ha lehetőségünk van rá, mindenképp érdemes a kiszemelt orsót rápróbálni a botunkra, és suhintani vele néhányat. Érezni fogjuk, mi az a súly, ami ideális a bothoz. Mindenki pénztárcájától, és márkaszimpátiájától vezérelve vásárolhat, hisz minden neves orsógyártó piacra dobott már ehhez a módszerhez alkalmas modellt. (Sokan úgy, hogy a matchdob mellé pótdobnak egy hagyományos dobot adnak, amit feederezésnél használhatunk.)
Ha megvan a bot, és az orsó, a nehezén már túl vagyunk. Most már jöhetnek a "kellemes kis apróságok."
Erről a következő részben olvashattok részletesen
Polyák Csaba (Csabio)
