Ahogy beköszöntenek a hideg napok, kedvenceinket egyre nehezebben találjuk meg a korábbi nyerő helyeken. A parttól egyre távolabb, a mélyebb részeket keresik fel, ahol nem egyszerű utolérni őket. Egészen más a helyzet azonban a Budapest környéki mély vizű bányatavakon. A nagy mélység miatt ezek a vizek később fagynak be, és akkor is számíthatunk szép fogásokra, amikor másutt már erre nincsen sok esély. Természetesen itt sem adják ingyen a sikert, azért meg kell dolgozni. Van a matchbotos horgászatnak egy válfaja, amit ilyenkor remekül tudunk alkalmazni: a csúszó úszós wagglerezés, a „sliderezés” ideális pályája a mély bányató. Egy közös horgászat során ismertettem meg a módszerrel egy barátomat, és úgy gondolom, nem haszontalan, ha ennek kapcsán felelevenítjük a módszerrel kapcsolatos tudnivalókat.
A „slider” Scotthorne legutóbbi VB címének megszerzését követően lett nagyon felkapott módszer. Réges-régi technikáról van szó, de hiába, mindenhez kell egy kis marketing, amihez az angolok kiválóságánál pedig keresve sem lehetett volna jobbat találni. Természetesen, mint minden módszernek, ennek is megvannak az alkalmazási területei. Scotthorne sem véletlenül választotta akkor és ott pont a slider úszós technikát. A versenyen két napot töltöttem el mögötte, figyelve minden mozdulatát. Később hazánkban vendégeskedve, egy szervezett bemutató keretein belül rendkívül nyíltan és őszintén osztotta meg az érdeklődőkkel tapasztalatait, azt, hogy Ő hogyan csinálja.
Nem tartozom a túlzottan titkolózók táborába, ha valaki kérdez, akkor szívesen válaszolok, ha pedig van rá lehetőség, horgászat közben is segítek. Én sem tudok mindent, így én is jó szívvel veszem, ha valaki megoszt velem olyan praktikákat, amelyekre csak sok horgászat után jöhetnék rá. Így volt ez Segal barátommal is, aki egyszer még régen megkért, hogy ha sliderezni megyek, szóljak, mert nem járatos még a módszerben, de szeretné megtanulni. Bevallom, elég sokat kellett várni a közös pecára, már jócskán beleszaladtunk a nyárutóba, mikor végre egyeztetni tudtunk egy szabad hétvégét. Mivel a sliderezés elsősorban a mély vizek esetében hatásos fegyver, egy mindkettőnk számára közeli bányatónál beszéltünk meg találkozót. Az átlag vízmélység a tavon 4-5 méter körüli, és ha fúj a szél, elég takaros áramlás is kialakul. Ideális terep, ráadásul halban is rendkívül gazdag.
Mielőtt azonban nekikezdenénk a horgászatnak, egy aprócska kitérővel nézzük át, melyek azok az apró, de lényeges momentumok, amelyeket felszerelésünk összeállításánál „hardver” oldalról érdemes figyelembe venni.
A bot
Sokan a módszer hatékony gyakorlásának egyik alapkövét a botban látják lefektetve. Vannak, akik a merevebb, keményebb 420-as botokra esküsznek, míg mások az ennél is hosszabb, 450-es pálcák mellett érvelnek. Alapvetően én a bot hosszának nem tulajdonítok akkora jelentőséget, egy 390-es matchbottal éppúgy elhorgászok, mint egy 420-as pálcával. Abban azonban egyetértek, hogy a slider úszós technikánál a túlságosan lágy, „keszeges” botoknak nincs keresnivalójuk. A dobás kivitelezésénél egy merevebb, karakteres botnak több hasznát vesszük. Ha valaki kimondottan a sliderezéshez szeretne botot vásárolni, akkor érdemes a carp (pontyos), vagy medium jelöléssel ellátott matchek között szétnézni még akkor is, ha sokszor nem kimondottan a ponty lesz a célhalunk. Napjainkban már a pontyos matchek között is találhatunk olyan botot, amely még a keszegeknél sem lesz túl durva.
A hossz tekintetében az nem kérdés, hogy a 420-as mérettel könnyedebben kivitelezhető a dobás, de ha valakinek van egy kellően merev 390-es match a botzsákjában, emiatt ne verje költségekbe magát! A teljesség igénye nélkül nézzünk pár botot, ami a sliderezésre alkalmas. Ezek egy részét jómagam is használtam már, illetve használom jelenleg is, ha sliderezni kell. A következő felsorolást csupán összehasonlításhoz szánom - tényleg a teljesség igénye nélkül -, hogy ha valaki most töri a fejét újabb matchbot beszerzésén, az alábbi botokat megnézve legyen kiindulási alap a keresgéléshez.
Shimano Catana CX FA 390-420
Shimano Aerocast match 390-420
SPRO Seria Walter Silver Carp Float 390-420
Top Mix Isis New Asterix Medium 390-420
Az orsó
Orsó tekintetében nincsen különösebb kívánalom. Legyen precíz a fékrendszere, és legyen megbízható. Hogy ez kinek milyen márkában testesül meg, illetve elöl vagy hátul szereti a féket, ízlés dolga. Az sokkal inkább fontos, hogy mi kerül az orsónk dobjára.
A zsinór
A sliderezésnél a túlzottan vékony damilok felejthetők. Én 0,20 mm-es méret alatt nem használok madzagot, ha slider kerül a zsinórra. Az sem gond, ha a zsinórunk „sprődebb”, az ultra lágy damilokkal sokkal több bosszúságunk lesz. Nagy általánosságban elmondható, hogy a 20-as damilok már eléggé merevek, ennek ellenére van, aki összesodorja az úszó alatti szakaszt, ezáltal is „gubancgátlóbbá” téve a szereléket. Én is kipróbáltam már, de végül - maradva az egyszerűségnél - elhagytam ezt.
Az úszó
A módszer lényegét tulajdonképpen az úszóban kell keresni. A slider esetében egy nagyon csekély önsúllyal rendelkező csúszó úszóról beszélünk. Az önsúly nem variálható (a klasszikus slider esetében legalábbis) - egy réz tüskéről van szó. Az úszót egy slider adapterbe kell illeszteni, másképp nem tudjuk a zsinórunkra fűzni. Szerencsére a hazai gyártók is szép számmal foglalkoznak slider úszók készítésével, így szinte mindenki kínálatában megtalálhatjuk ezeket a wagglereket. Általában 8-10-12-14-16-18-20 grammos méretben készülnek. Szintén csak felsorolásszerűen néhány általam kedvelt típus: Dínó Slider, Perfect Slider, Exner Ultimate Vario Slider, Timár Slider. Ezek a klasszikus sliderek közé sorolhatóak, de érdemes tudni, hogy lehet már kapni olyan adaptereket, amelyek segítségével egy „hagyományos” waggler is átalakítható csúszó úszóvá, nem beszélve a Cralusso Zero Slideréről, amely egészen más megközelítésbe helyezi a módszert.
Az ólmok
Ennél a módszernél az ólmokkal szemben én egyetlen követelményt támasztok, mégpedig azt, hogy a zsinórunkról legyenek könnyen eltávolíthatók. Mind a nagyobb gömbólmokat, mind a söréteket úgy választom ki, hogy azokat könnyedén leszedhessem, illetve egyszerűen fel tudjam helyezni a zsinórra. A nagyobb méretű gömbólmokat az Exner Magic Globe vagy a Cralusso gömbólmai közül, míg a söréteket az angol Dinsmores vagy Anchor lágy sörétjei közül választom.
Az alapvető felszerelésigényt átfutva irány a vízpart, és barátommal együtt nézzük át az alapokat!
A kiszemelt horgászhelyünket kisebb alapozó edzés után sikerült birtokba vennünk. Rajtunk kívül is elég sokan próbálkoztak, de szinte kivétel nélkül fenekező botokat láttunk bedobva. A ládákat gyorsan belőttük, majd mindketten bekevertük a halaknak szánt csemegét. Zoli egy hallisztes, kimondottan finom szemcsézetű keveréket dobott össze, míg én egy darabosabb és édes etetőanyagot kevertem. Miután a halaknak szánt kalóriák elkészültek, kezdődhetett a slideres gyorstalpaló, azaz hogyan csinálom én?
A mélységmérés
Én mindig a mélységméréssel indítok, így slideres szerelékem kicsit rendhagyó módon kezdődik. Első lépésben egy damilütközőt kötök fel, majd az úszót fűzöm a zsinórra. A főzsinór végére egy forgót kötök, majd az úszót ettől a forgótól kb. másfél úszóhossznyi távolságra 2 db No. 6-os söréttel megütköztetem. Ezek szolgálnak később jelzőólomként. A forgó fölé egy, a slider teherbírásánál nagyobb tömegű mélységmérőt csíptetek (magyarul, ha a slider 10 grammos, a mélységmérőm 12-15 gramm).
Az így elkészített mélységmérő szereléken tehát csak az úszó, egyetlen damilütköző, egy forgó, 2 apró sörét található. A mélységmérőnek köszönhetően az úszó túl van súlyozva. Ezzel az összeállítással kezdek a meder feltérképezéséhez. A dobást követően nyitott felkapókarral hagyom a damilt leperegni az orsóról, így a mélységmérő minden esetben meredeken az úszó alatt zuhan a meder aljáig. Az ütközőt addig húzom egyre feljebb, amíg úszóm antennája a fenéken lévő mélységmérő esetén is kilátszik. (Mivel az mélységmérő tömege meghaladja az úszó teherbírását, ha nem érem el a meder álját, az úszóm elmerül. Ha elérem a meder alját, de az eresztékem túl hosszú, akkor az úszó egyszerűen elfekszik.) Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy miért van szükség erre a túlsúlyozott úszós mélységmérésre? Nem elegendő a kész szerelékkel, a jelzőólmot segítségül hívva feltérképezni a meder alakulatait? Azt tapasztaltam, hogy a nagyobb méretű mélységmérő békával sokkal pontosabb képet kapok. A mélységmérő ugyanis meredeken, az úszó és a közte lévő zsinórszakaszt feszesen tartva mutatja a pontos mélységet. Többszöri eresztékállítással rendkívül precízen ki lehet így mérni a meder egyenetlenségeit, és medertöréseket, gödröket keresve pontosan fel tudjuk térképezni az előttünk lévő horgászhelyet. Ha megtalálom az ideálisnak vélt pontot, a távolságot zsinórjelölő filccel megjelölöm és keresek magammal szemben egy fix viszonyítási pontot, aminek segítségével hajszálpontosan visszatalálhatok a kiválasztott helyre.
A végszerelék
A mélységmérést követően felkötök egy újabb damilütközőt, (a mélységet a korábban felkötött és most felhúzott damilütközőm jelzi), majd elkészítem a szereléket. A főólmozást 4-5 csökkenő méretű ólomból alakítom ki, a jelzőólmokat a már korábban felhelyezett két darab 6-os sörét adja. A lágy sörétek jelentősége abban áll, hogy könnyen levehetők, illetve felhelyezhetők a zsinór megsértése nélkül.
A forgó fölé jön az első No. 6-os sörét, ettől egy arasznyi távolságra a következő, majd egy úszóhossznyi + 10 cm távolságra jönnek a főólmok, amelyre ráengedem a slidert. (Mindezt leírni sokkal bonyolultabb, Zolinak elmagyarázni kb. 5 perc volt.) Mivel pontyozni készültünk, a horgot is ennek megfelelően választottuk meg. Diaboló formájú, öblös horgot kötöttünk.
A dobás
A következő fontos momentum a dobás kivitelezése. Általában ezt a legnehezebb elsajátítani, de barátom nagyon hamar ráérzett az ízére. A slider dobása lassú, nem kapkodó, hosszabb zászlóval történő, széles íven hátravezetett mozdulatsorral indul, ami egy nem kapkodó, de határozott lendítéssel fejeződik be. A becsapódó szereléket én szabadon engedem lehullani, nem fékezem meg, azonban a vízre érés után egy kicsit meghúzom a cuccot, majd rögtön átváltom a felkapókart, hagyom a szereléket beállni. Ha minden simán ment, a nagyméretű ólmok maguk után húzzák a szereléket, amit az orsóról lepergő damil is jelez.
Ha az orsónkról nem szalad le a zsinór, akkor valószínűleg felcsavarodott a szerelék, lehet kitekerni, bogozni, majd újra próbálkozni. Valójában csak gyakorlás kérdése az egész, sokat kell dobni, kitekerni, előbb-utóbb ráérzünk az ízére.
A horgászat
Mivel Zoli nagyon ügyesen elsajátította a dobás technikáját, kevés gubancot dobott, kezdődhetett a horgászat. Azonos távolságra horgásztunk, ezt soroztuk meg csúzlival. A horgászat döcögősen indult, eleinte csak néhány kárász tette tiszteletét, de tökéletes segítők voltak a kapások észlelésének gyakorlásához. Apró kis húzásokat vagy szívet melengető emeléseket produkáltak. Már hajlamosak voltunk azt hinni, nincsen ponty a vízben, de Zsolti cimboránk, aki tőlünk jobbra feederbottal üldözte a halakat, alaposan rácáfolt erre. Finom montázzsal szerelt feederekkel és kevés, de minőségi alapokból összeállított keverékével sorra fogta a szebbnél szebb pontyokat.
Zolival összenéztünk. Van itt ponty, csak valamin változtatni kell. Mindketten ragasztott csontit kezdtünk apró kis adagokban csúzlizni. Barátom kevés mikropelletet is kevert a ragasztott csontihoz, aminek meg is lett jótékony hatása. A slider végre teljesen kiemelkedett a vízből, amit barátom egy gyors bevágással honorált, és lám, ponty küzdött a horgon! Egész szépen beindultak a halak a végére, felváltva fárasztottunk. A csalikat variálni kellett, hol pelletet, hol csonticsokrot kellett felkínálni a halaknak, de a végső elszámolásnál a csonti került ki győztesen a csalik repertoárjából.
A nap végére mindketten kellemesen elfáradtunk, és jólesett a kávé a büfénél. Én örültem, hogy segíthettem Zolinak közelebbi ismeretséget kötni egy általam nagyon kedvelt módszerrel, barátom pedig örült, hogy mindezt igen gyorsan meg tudta tanulni. Az ő példája is mutatja, nincsen semmi ördöngösség ebben a módszerben. Ha betartjuk az alapvető szabályokat és szorgalmasan gyakorolunk, az eredmény sem fog elmaradni.
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: a szerző
