A horgászat egyik legfelemelőbb pillanata az, mikor a hal a neki szánt csalit felveszi. Sajnos ezt a pillanatot rendszerint nem láthatjuk, hiszen kedvenceinket elrejti a víz, amelyben élnek. A kristálytiszta hegyi patakoktól és bányatavaktól eltekintve halaink csali iránti érdeklődését nem közvetlenül érzékeljük, hanem néhány hasznos apróság segítségével veszünk tudomást kíváncsiskodásukról. Ezeket összefoglaló néven kapásjelzőknek hívjuk. Közülük most ismerkedjünk meg az úszóval!
A kapásjelzőként az úszónak az a feladata, hogy jelezze a várva várt zsákmány megérkezését, valamint azt, hogy csalink a benne rejlő horoggal a hal szájában van, és az elindult vele. A jelzést követően kezdődik meg a horgászat savát-borsát adó fárasztás. Az úszó is egyike a legősibb horgászeszközeinknek. Sokan gyerekkorunkból még emlékezhetünk a parafa dugóból és libatollból kreált első úszókra. A régi „halász-horgász” emberek is használták, hiszen segítségével lehetőség nyílik nem kizárólag a mederfenéken, hanem akár vízközt is felkínálni a csalinkat. Vannak olyan halak, amelyek kizárólag ebben a vízrétegben táplálkoznak, vagy gyakran tartózkodnak a víz felsőbb rétegeiben. E halfajok becserkészésére sok esetben egyedül az úszó használata ad lehetőséget. Az már csak hab a tortán, hogy úszóval tulajdonképpen a víz bármely rétegében felkínálhatjuk a csalinkat, ráadásul a hazánkban előforduló halak mindegyike megfogható az úszós módszerek valamelyikével. Az úszózás érzékenysége sokáig vitathatatlan volt, és mint az egyik legfontosabb érv szólt mellette, de napjainkra a rezgőspiccek megjelenésével ez az előny már nem kizárólagos. A rendkívül finom feeder- és pickerbotok megjelenése a fenekező horgászatban is új távlatokat nyitott.
Vannak azonban mind a mai napig olyan esetek, amikor csak az úszózás vezethet eredményre. A vízinövényekkel sűrűn benőtt területeken, ahol egy aprócska lyukba kell beejteni a szerelékünket vagy az erősen eliszaposodott fenéken még mindig úszós módszerrel tudunk legérzékenyebben horgászni. Az úszós horgászat csak jól kiegyensúlyozott úszóval és a szerelék érzékenységét szavatoló súlyozással lehet eredményes.
Az érzékeny úszónak a zsinór horog felől érkező legapróbb rezdüléseit is jeleznie kell, hogy a horgász ezekre érdemben reagálni tudjon, azaz ha úgy adódik, egy aprócska emelésre is bevághasson. A hagyományos úszók a kapást elmerülésükkel, az antennájuk kiemelkedésével (eldőléssel) vagy oldalirányú mozgásukkal jelzik. (Az oldalirány természetesen relatív, hiszen felénk is vándorolhat az úszó.) Nem véletlen említettem hagyományos úszót. Napjainkra az úszóknak számos specializált formája létezik, de ezekre még kitérek. Kevesen tudják, de hazánk horgászberkekben úszó-nagyhatalomnak számít. Ennek is köszönhetően rendkívül széles a kínálat, egy adott módszerhez többféle modellt találhatunk, könnyen elveszhetünk a részletekben.
Úszó-anatómia:
Az úszó részei a szár, test és az antenna
A test. Nézzük először az alapanyagot, miből készülhet horgászúszó? Ha horgászúszónak keresünk megfelelő alapanyagot, akkor napjainkban a balsafa vagy valamilyen keményhab közül választhatunk. A régi idők parafából, bodzabélből, lúdtollból készített úszói manapság inkább féltve őrzött relikviák. Az úszó teste mindig a kiszemelt célnak megfelelően alakul.
Más formát részesítünk előnyben áramló, és mást állóvízen történő horgászatnál, de az sem mellékes, hogy ragadozó halra vagy békés halra horgászunk. A test kialakításánál a hidrodinamikai szempontok nagyon fontos szerepet játszanak. (Egy régi kísérletben egy szappanon a hossztengelye mentén egy acélrudat fúrtak át, majd motorcsónak mögé kötve húzták a vízben. Idővel a szappan cseppszerű alakot vett fel, amely elöl kissé tompa, hátul pedig elkeskenyedik. Ez az ún. hidrodinamikus forma mind a mai napig sok úszónál visszaköszön, mégsem állítható, hogy minden helyzetre ez a forma lenne az ideális.)
Az úszó szárának, antennájának kialakítását is számos dolog befolyásolhatja. Anyagát tekintve acél, üveg, műanyag, karbon, bambusz és tonkin szálakat használnak, formáját nézve pedig a tű vékonyságútól a vastag, akár az úszó testével megegyező átmérővel is találkozhatunk. Az úszók sokféleségét lehetetlen egy rövid cikk keretein belül bemutatni, így most csak a horgászvizsga szempontjából fontosabb formákat és típusokat vegyük sorra, hogy legyen egy átfogó alapismeret, amiből lehet idővel tovább építkezni.
Folyóvízi úszók:
Lapos úszók kifejezetten folyóvízi horgászathoz:
Bolognai úszók:
Folyóvízen használatos „stick” úszók:
Álló és lassan áramló vízre alkalmas úszók:
Állóvízre alkalmas úszók:
Apróhalak fogására alkalmas úszók:
Önsúlyos waggler úszók:
Pontyozó úszók:
Ragadozó halak horgászatához használatos úszók:
Ha úszót választunk, akkor a következő szempontokat érdemes szem előtt tartani:
- milyen halra horgászunk,
- mekkora távolságra,
- milyen vízmélységben,
- milyen csalival.
Lehet persze ezt tovább finomítani, de ha már ezekre a kérdésekre meg tudjuk adni a választ, könnyebb dolgunk lehet. Soha ne akarjunk nagy távolságra könnyű úszót dobni, mert nem fog sikerülni. Az erőből történő suhogtatásnak a botunk fogja kárát látni. Minden úszós módszernek megvannak a trükkjei. Más törvényszerűség igaz a rakós botos keszegezésre, és más a rakós botos pontyozásra. A távoli matchezésnek is megvannak a praktikái, akárcsak az úszós harcsázásnak. Ne akarjunk mindenben egyszerre jártasságot szerezni, fokozatosan, lépésről lépésre haladjunk! Ha az alapok megvannak, akkor lesz mire építkezni!
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Illusztrációk: Polyák Csaba (csabio)
Fotó: Futó Márton
Felhasznált szakirodalom, források: Lányi Gábor - Lányi György: Magyar Horgász Enciklopédia, Antos Zoltán: Keszeghorgászat-versenyhorgászat, www.exner.hu, www.cralusso.com, www.drennantackle.com
