Egy régi, de meglepően találó mondás szerint a jó mérnökembernek pontosan kell tudnia, hogy körülbelül mi lesz a végeredmény. Hát nagyjából igaz lehet ez a súlyozásra is, hiszen valamiből ki kell indulnunk. Ugyan pontosan meghatároztuk a lebegősúlyt, de a rengeteg befolyásoló tényező miatt a végleges súlyozásból még bármi lehet. El fog-e férni a szükséges mennyiségű súly a testben, osztott vagy koncentrált súlyt használjunk-e, egyáltalán hogy helyezzük el? Mi történik akkor, ha a pontosan belőtt súly mellett sem tudjuk beállítani a jó veretést? Ezek valóban nem egyszerű kérdések, de nem kell aggódni, ha elsőre nem is jön össze, az összehangolási folyamat végén biztosan azt kapjuk majd, amit az elején is szerettünk volna.
Súlyozási lehetőségek
Én kétfajta súlyozási módszert használok. Az egyik eleve adódik a hasi bevágás 1-1,2 mm-es szélességéből, ebbe a résbe az esetek 90%-ában el tudom helyezni (be tudom szabni) a szükséges mennyiségű ólomlapocskákat. Ha ez mégsem lenne elég, akkor szoktam kiegészítésképp - a nagyméretű, illetve duci modellekhez - ólompogácsás súlyozást alkalmazni. Az ólomlapocskás súlyozás közepesen duci testek esetén kb. 7 cm-es testhosszig jól működik (még süllyedő típusok esetében is), a hosszú, karcsú testű modelleket pedig akár 10-12 cm testhossz esetében is jól be tudjuk súlyozni ezzel a módszerrel.
A súlyozást úgy pozícionálom, hogy az adott méretű ólomlapocskából egyet a középső fül elé, míg egy másikat a fül mögé szabok be. Ehhez a lapocskák alját és egyik oldalát először ollóval egyenesre vágom, majd ezekkel az oldalukkal ütközésig betolom a vágat aljáig, illetve a középső fülig. Ezután körzőheggyel vagy rajztűvel bejelölöm az ólomlapocskák testből kiálló részeit (amennyiben marad kiálló rész). Végezetül kiveszem a lapocskákat a testből, és ollóval levágom ezeket a kiálló részeket. Ha mindez megvan, akkor lehet a lapocskákat végleges méretükre faragni a korábban meghatározott lebegősúly alapján. Ilyenkor mindig a lapocskák egyenes, test felőli végéből faragjunk, mert az íves rész fog illeszkedni a has vonalához, ezért azt ne bántsuk. A súlyt csak addig szabad betolni a testbe, amíg az szintbe nem kerül a has vonalával, így biztosítható az, hogy a test súlypontja kellőképp alacsonyan lesz.
Ha a szükséges súlymennyiség már nem fér el a hasi bevágásban, akkor válik szükségessé a kiegészítő ólompogácsás súlyozás. Ez úgy történik, hogy a test hasi részén (a középső fültől jobbra és balra) lyukasztóval kialakítunk két, kb. 6-8 mm átmérőjű, és ugyanilyen mély furatot, majd a furatokba pálcaólomból levágott ólomdarabokat helyezünk el. A szükséges ólom súlya a pálcaólom teljes súlyából és hosszából, valamint a korában meghatározott lebegősúly alapján kiszámítható. Mivel a test anyaga igen puha, lyukasztóval könnyedén kialakítható benne a kívánt furat. Néhány milliméterre beszúrjuk a lyukasztót, majd az így kialakuló fa-pogácsát körzőheggyel vagy rajztűvel kipiszkáljuk. Ezután addig ismételjük ezt a műveletet, amíg el nem érjük a kívánt mélységet. Ha nincs lyukasztónk, a furatokat speciális vezetőheggyel ellátott, fához használatos csigafúróval is kiképezhetjük. Ilyenkor a testet satuba fixen befogva, nagy fordulatszámon, nagyon lassan és óvatosan végezzük a műveletet, mert a fúró könnyen kiszakíthatja az anyagot, a hasi bevágás mentén. A pogácsa alakú súlyokat kombinált fogóval alakítani tudjuk a furat szélességéhez, mélységéhez.
Szükség esetén - mind az ólomlapocskás, mind az ólompogácsás súlyozásnál - a fül előtt és után lévő tőkesúlyok egymáshoz viszonyított arányával tudjuk szabályozni a wobbler kiegyensúlyozását. Ez azt jelenti, hogy ha nem jó ez az arány, akkor a test orra bukhat, vagy a fej felfelé állhat. Pl. egy duci fejrészű, de vékony farkú modell esetében lehet ennek jelentősége, hiszen ebben az esetben több súlyt kell az orr-részre koncentrálni ahhoz, hogy a test nyugalmi helyzetben vízszintesen álljon. Ezenkívül a középső fül helyzete is meghatározó lehet a két súly arányára nézve. A súlyokat tehát úgy kell elhelyezni, és egymáshoz képest úgy kell méretezni, hogy a test súlypontja hosszirányban valahol a test középső részén legyen, ez biztosítja a test kiegyensúlyozását. Ugyanakkor legyen minél alacsonyabban is, ez fogja biztosítani a szükséges keljfeljancsi-hatást.
A veretés próbánál, de a beragasztásnál is nagyon fontos, hogy a súlyok a helyükön is maradjanak, ezért ólomlapocskák esetében - ha azok nem szorulnának kellőképp a testben -szabadkézzel lágy hullámot kell bevinni a lap síkjába, ettől azok befeszülnek a vágatba, és biztosan nem mozdulnak el. Ólompogácsák esetében pedig fogóval tudjuk őket duzzasztani (hordósítani).
Az úsztatási próba során a test vízbemerülésének mértékéből egyértelműen látszani fog, hogy eltaláltuk-e a súlyozást, illetve az is látszik, hogy kellőképpen kiegyensúlyozott-e a test, tehát nem bukik orra, illetve nem áll felfelé az orra. Az általánosan használt úszó típusoknál akkor jó a súlyozás, ha a wobbler kb. 8/10-ed része víz alatt van, és csak a hát egy kis része látszik ki a vízből, süllyedő típusoknál pedig akkor, ha a süllyedés határozott, de nem kőként hullik alá a wobblertest. Ha úgy érezzük, hogy mégsem találtuk el a súly nagyságát, akkor próbálkozhatunk szükség szerint kisebb vagy nagyobb súlyokkal, ahogy jónak látjuk.
A lebegősúly, illetve közvetlenül az úszó és süllyedő súlyok nagyságának meghatározását gyakorlatilag a fürdőkádi úsztatási próba során is elvégezhetjük, így a bonyolultnak tűnő súlymeghatározó eljárás is szükségtelen. Való igaz, de én mégis ajánlom a súly előzetes „belövését”, mert így az esetek többségében már nem szükséges a súly nagyságán machinálni, és a veretés beállítására koncentrálhatunk.
Ahogy az előző (a súlyozás elméletéről szóló) részben utaltam rá, a veretésre hatással bíró tényezők egyike a megfelelő súlybeállítás, illetve a súlyozás összehangolása a többi befolyásoló tényezővel, tehát a lapka és az elülső fül helyzetével. A gyakorlatban ez a következők szerint valósulhat meg:
- Súly nagyságának megválasztása attól függően, hogy süllyedő, úszó, netán lebegő típust szeretnénk.
- Súly helyének megtervezése és beszabása a testbe.
- Elülső fül helyzetének beállítása fürdőkádi veretés próbával, ahol a cél a legjobb veretés elérése. Az esetek nagy részében ez elegendő, és csak ritkán szükségesek a további lépések.
- Ha az elülső fül állításával nem érjük el a kívánt veretést, akkor próbálkozhatunk a lapka méretének, alakjának változtatásával. Ilyenkor használhatjuk akár a lapkasablonokat is, arra tökéletesen alkalmasak, hogy megtaláljuk a legjobb formát, méretet.
- Ha a lapkaváltoztatás sem hozza meg a megfelelő mozgást, akkor kell csak hozzányúlni a súlyozáshoz, illetve a súlyozás elhelyezkedésének változatásához, és csak legvégső esetben lehet szükség a lapka helyének megváltoztatására, azaz új lapkafészek kialakítására.
De legyen ez már egy következő rész témája…
Sulyok Sándor
Fotók, ábrák: saját forrásból
