Bármennyit is papoltam a súlyozásról az előző részekben, mese nincs, a súlyozás beállítását csak fürdőkádi veretés próba során tudjuk jól elvégezni, illetve ellenőrizni. Lehet, hogy elsőre rá fogunk érezni, de az is lehet, hogy nem, és akkor faragni, alakítani kell majd a súlyokon. Ez a művelet tehát nem hagyható el egyedi daraboknál, ugyanakkor egyforma darabokból álló széria esetén elegendő egy „mintamodellen” is elvégezni, a későbbiekben - a szükséges adatok birtokában - már nem érhetnek meglepetések akkor sem, ha a többi típusazonos darabnál csak azok végleges elkészülte után végezzük el a lakkozást, illetve a végső beállítást.
A fürdőkádi úsztatáshoz először is vizet kell engednünk a kádba, ez elengedhetetlen része a próbának. Kb. 20 cm-es vízmélység általában már elegendő, csak nagyobb és erősen mélyretörő modelleknél lehet szükség nagyobb vízmélységre. Helyezzük be a lapkát a lapkafészekbe, valamint a huzalozást a hasi bevágásba, és győződjünk meg arról, hogy azok kellőképpen szorulnak, és nem fognak kiesni, elmozdulni a próba során. Ha jól választottuk meg a lapka anyagának vastagságát a lapka tövénél (és nem lakkoztuk teljesen be a lapkafészket), akkor a lapka fog annyira szorulni, amennyire a veretés próbához szükséges. De ha mégsem, akkor a tövénél fogóval hajlíthatunk egy enyhe hullámot a lapka síkjába, így az kellőkképpen be tud feszülni a lapkafészekbe. Ugyanez a helyzet a huzalozással is. Ha túl vékony a huzal a hasi bevágás szélességéhez, akkor kúpos fogóval enyhe S alakú hullámot hajlítunk valahová a huzal egyenes szakaszába, így az be tud feszülni a vágatba. Ha ezek megvannak, helyezzük be a súlyokat is a hasi bevágásba (ólompogácsa esetén a furat(ok)ba). Az ólmoknak is fixen kell állniuk! Ha az ólomsúlyok lazán illeszkednének, akkor a korábban taglaltak szerint fixálhatjuk őket. Következő lépésként a középső és hátsó fülekre csatoljuk fel a szükséges méretű horgokat a megfelelő kulcskarikákkal, majd egy zsinórdarabot fűzzünk át az elülső fülön, és fogjuk össze a végeit. A próbánál ne használjuk karabinert, forgókapcsot, hisz itt az optimális beállításra törekszünk, amit ezek a kiegészítők befolyásolhatnak.
Ha mindez megvan, indulhat a veretés beállítása. A wobblert helyezzük be a kádba és kezdjük el vontatni. A rendelkezésünkre álló kb. 1 m-es aktív veretési úthossz bőven elegendő ahhoz, hogy eldöntsük, jó vagy nem jó a veretés. Először vontassuk lassan a wobblert, majd normál utazósebességgel, végül irdatlan gyorsan. A „jól” verető wobbler - úszó, lebegő és süllyedő típusoktól függetlenül - a következőképp viselkedik:
- Lassú húzásnál is létrejön a veretés, gyorsuló vontatás esetén pedig nő a wobbler veretési frekvenciája, emellett egyre jelentősebb ellenállást fejt ki a zsinórra, amivel vontatjuk.
- Normál sebességű vontatásnál már a kezünkben kell éreznünk a veretés erejét, dinamizmusát.
- Nagyon gyors vontatás során is „akcióban” kell maradnia a wobblernek, azaz nem szabad kifordulnia és ritmust veszítenie.
Tévedés ne essék, a gyári daraboknál is gyakran előforduló egyik irányban történő kitérés vagy „oldalazás” nem ugyanaz, mint ez a kifordulás! Ez ugyanis a lapka, vagy az elülső fül középvonali aszimmetriájából ered, és nagyon könnyen javítható az elülső fül jobbra, illetve balra hajlításával. Ha a wobbler jobbra tér ki, akkor a fület balra kell hajlítanunk, ha balra tér ki, akkor értelemszerűen jobbra kell hajlítanunk. Általában igen csekély mértékű hajlítás is megoldja a problémánkat. Ez a probléma javítható még a lapka oldalirányú, lapkafészekben való igazításával is. Itt az a törvényszerűség, hogy a lapkát a kitérés irányával megegyező irányba kell állítani. Ha megvan a megfelelő irány, a lapka tövét ollóval vágjuk olyanra, hogy az a lapkafészek aljához igazodva biztosítsa a lapka szimmetrikus pozícióját. A két megoldást együttesen is alkalmazhatjuk az oldalazás balanszírozásához. Ha bármilyen formában is létrejön a veretés, a beállítást mindig ezzel a balanszírozási lépéssel kezdjük. De mit tegyünk, ha wobblerünk az első bevontatáskor nyílhalként viselkedik, és egyáltalán nem veret?
Ha a wobbler vontatás hatására nem billen ki, vagy csak igen kis mértékben, akkor a kis pénz, kis foci (újabban: kicsi kamat, kicsi tánc…) elvének megfelelően a veretés is zéró - jobb esetben szerény - lesz. Ennek oka egyrészt lehet túlsúlyozás, de általában a húzóerő hatásvonalának, azaz az elülső fül helyzetének nem megfelelő megválasztása okozza. Ilyenkor az elülső fül bizonyos mértékű, függőleges irányú lehajlításával mozgásra tudjuk bírni a leglustább wobblert is. A kérdés csak az, elegendő mértékű-e lesz ez a mozgás.
Más a helyzet, ha az egyébként jól és szimmetrikusan verető wobbler gyorsabb vontatás hatására kifordul (átfordul a holtponton). Ez a jelenség lehet alulsúlyozás következménye, de a probléma általában itt is orvosolható a húzóerő hatásvonalának változtatásával, ami jelen esetben azt jelenti, hogy bizonyos mértékben feljebb kell hajlítani az elülső fület függőleges irányban.
Aztán van még olyan is, hogy a wobbler szemre ugyan impozáns veretés produkál, nem is fordul ki, de mégis elégtelen mértékű a rezgéskeltése, alig érezzük kezünkben a veretés dinamizmusát. Ez a jelenség egyértelműen alulsúlyozás esetén fordulhat elő, ilyenkor a test saját hossztengelye körül ugyan erősen kibillen, de a farokrész ezt nem követi olyan mértékben, ahogy kellene. Akik sokat horgásznak e műcsalikkal, azok valószínűleg tudják, mire gondolok. Ezt inkább érezni kell, mintsem szavakba önteni lehet. Ilyenkor a merülés mértéke is elégtelen, szinte látszik, hogy a wobbler erőlködik, de nem tud kellő mértékben merülni a nagy felhajtóerő miatt.
Az eddigi problémák főleg a hagyományos alsó állású, valamint a tört lapkával rendelkező modelleknél fordulhatnak elő, viszont létezik még az úgynevezett „túlveretési” probléma, amit kizárólag a hosszú terelőlapkás modelleknél figyeltem meg. Ez a gyakorlatban igen intenzív, szinte ugráló, rángatózó veretésben nyilvánul meg. Mivel a gyári modelleknél ilyet soha nem tapasztaltam, ezt a viselkedést nemkívánatosnak ítéltem, mindemellett nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy egy ilyen típus pont ettől ne lenne fogós. Az biztos, hogy irdatlan rezgést kelt, és igencsak betegesnek kell lennie annak a kishalnak, amit a wobbler ily módon utánoz. Másfelől viszont az ilyen túlveretős darabok gyors, rövid pöccintések hatására, megtévesztésig úgy rángatóznak, mint a haláltusáját vívó kishal. Nem is tudom, lehet, hogy tényleg ki kellene próbálni egy ilyet is?!
Hagyományos alsó állású és tört lapkás modellek veretésének beállítása
A hagyományos, illetve a tört lapkás modellek esetében - ha a korábbi tervezési lépéseket körültekintően végeztük el - az elülső fül föl-le hajlításával (veretés erőssége), illetve oldalirányú hajlításával (balanszírozás) az esetek 95%-ában be tudjuk lőni a legjobb veretést. Hosszú lapkás modelleknél egy kicsivel bonyolultabb a képlet, de egyelőre maradjunk a címben szereplő típusoknál. A balanszírozást korábban már említettem, a veretés erősségének beállítási technikája pedig a következő. Ha lefelé hajlítjuk a fület, az növeli a kibillenés mértékét, ezáltal a veretést is, miközben a veretés frekvenciája csökken; ha felfelé hajlítjuk, akkor ezzel pont az ellenkező hatást érhetjük el. Ennek oka igen egyszerű: ha a húzóerő hatásvonala közelebb kerül a test súlypontjához, akkor az könnyebben kibillen, és ugyanez fordítva is igaz. Viszont ne tőből, éles szögben hajlítsunk, hanem ívben, a test közepéből kiindulva (lásd lenti ábra). Itt arra kell csupán vigyázni, hogy nagyon gyors vontatás esetén se billenjen túl a test a holtponton, tehát ne veszítse el a ritmust. Tört lapkás modelleknél, ha a fül lejjebb hajlítása szükséges, akkor a lapkában lévő hornyot mélyítsük hozzá a kívánt mértékű lehajlításhoz, hisz a fül itt a lapkában van. Szélsőséges esetben, ha igencsak mélyre kellene hajlítani a fület, akkor inkább vágjunk egy új lapkát a tört lapka a1 méretének ugyanilyen mértékű megnövelésével (lásd tört lapka geometriája részt).
A függőleges irányú föl-le hajlítgatásnak nyilván vannak fizikai határai, pl. erőteljes lehajlításnál a fül már túl közel kerülhet a lapkához, és ez sem jó. De ha körültekintően végeztük el a korábbi tervezési lépéseket, akkor a fül állíthatósági mértéke bőven elegendő a veretés beállításához.
Ha ígéretesnek tűnő mintawobblerünk mégis a maradék 5%-os kisebbség részét képezné, és a fülhajlítgatással nem tudjuk számunkra optimális mozgásra bírni, akkor jön a B terv, azaz machinálás a lapkával. Sajnos a hagyományos és a tört lapkák méretének, alakjának változtatásával csak kismértékű hatást tudunk gyakorolni a veretésre, de elképzelhető, hogy pont ez a kicsi behatás hiányzik a tökéletességhez. Itt elsősorban a lapkák hosszát, szélességét, másodsorban alakját tudjuk változtatni, például próbálkozhatunk tőben keskeny, vagy éppen kiszélesedő lapkákkal. Némi eredményt elérhetünk még a lapkaszög változtatásával is, ami a lapka tőben történő meghajlítását jelenti (miközben az benne van a lapkafészekben). Ha növeljük a lapkaszöget, az növelheti a veretés erősségét, és fordítva - főleg az alsó állású lapkáknál működhet ez a módszer.
Ha a lapka változtatása se hozza meg a kívánt veretési eredményt, akkor jön a C terv. Első körben a súlypont áthelyezésével próbálkozzunk, ami nyilván csak abban nyilvánulhat meg, hogy a meglévő súlyokat beljebb toljuk a testben (feltéve, ha maradt még hely). Ezután az áthelyezett súlyponthoz próbáljuk meg hozzáállítani az elülső fül helyzetét a veretés próbálgatásával.
Ha valamilyen ármány következtében wobblerünk még mindig makacskodna, akkor hozzá kell nyúlni a súlymérethez, legyen ez a D terv. Az alulsúlyozás velejárója lehet a túlzott kibillenés, esetleg kifordulás, elégtelen mértékű merülés (mélyretörés), illetve a gyenge rezgéskeltés, a túlsúlyozás pedig elégtelen mértékű kibillenést okozhat, ezért ennek megfelelően próbáljuk változtatni a súlyozáson. Ezek a problémák egyébként akkor jelentkeznek, ha már egyszerűen nem tudjuk feljebb, vagy lejjebb hajlítani az elülső fület, tehát a szükségesnek tűnő hajlítási mérték már kívül esik az állíthatóság tartományán. A súly megváltoztatása viszont magában hordozza az úszási, illetve süllyedési tulajdonság elvesztésének lehetőségét, erre ügyeljünk. A látszatra jó mozgású, de gyenge rezgéskeltésű darabok esetében viszont először mindig a súly növelésével próbálkozzunk - még akkor is, ha úszó wobblerünk esetleg süllyedővé válik - és ehhez igazítsuk hozzá az elülső fül helyzetét.
És legvégül, ha fenti erőfeszítéseink egyike se hozná meg a kívánt eredményt - ami szinte már lehetetlen - akkor jön a titkos fegyver, azaz az E terv. Ekkor megpróbálunk vágni egy új lapkafészket a testbe. Drasztikus beavatkozás - nekem csak a kezdetekben kellett idáig „süllyednem” -, de ha kell, hát kell! Itt jegyezném meg, hogy házi wobblert még sosem kellett azért kidobnom, mert nem tudtam optimálisan beállítani a veretését. Szóval, ha tényleg nincs más megoldás, akkor a lapkafészket tört lapkás modellek esetében próbáljuk lejjebb, hagyományos lapkák esetében pedig hátrébb bevágni a testben. A régi lapkafészekhez képest tartsunk legalább annyi távolságot, hogy a közöttes rész ne szakadjon át. Ezután az új lapkafészekkel próbálgassuk végig a korábbi lehetőségeket, kezdve az elülső fül hajlítgatásával.
Hosszú terelőlapkás modellek veretésének beállítása
Érdekes módon a hosszú terelőlapkás modellek esetében a gyenge veretés igen ritka jelenség, itt inkább a túlveretés mérséklését kell megoldani. A drasztikus túlveretés egyébként kibillenéssel, ritmusvesztéssel is jár - ez már tényleg nem jó - viszont a túlveretés erőteljes rezgéskeltéssel jár együtt, így mindenki eldöntheti saját maga, hogy szerinte mi az optimális, és ehhez képest állíthatja be azt az alábbiakban taglaltak szerint.
A súlyozással általában nem szokott gond lenni, egyedül akkor lehet baj, ha annyira kevés súlyt rakunk a testbe, hogy a nagy felhajtóerő miatt a wobbler nem tud kellőképp mélyre törni, és valljuk be, egy hosszú terelőlapkás modelltől épp ezt várnánk el. Ennél a típusnál egyébként én sohasem használok süllyedő kivitelűt, a kemény mélyretörés ugyanis segít elérni a szükséges mélységet, és inkább a vontatás sebességével, irányával tartom a kívánt mélységet.
A hosszú terelőlapkás modelleknél tehát a veretés erősségének, és a mélyretörés mértékének beállítására kell törekedni, illetve a már korábban is említett balanszírozásra. Itt viszont ne a balanszírozással kezdjünk, mert a mindenféle lapka-machinálás úgyis elállítaná az egyensúlyt, és azt utólag korrigálni kellene.
A mélyretörés mértékét és a veretés erősségét együttesen befolyásoló tényezők a fenti ábrán jelölt a, a1, a2 és alfa méretek, illetve a lapka formája. Ezek bármelyikének változtatása hatással lehet mind a veretésre, mind a mélyretörésre, ezért inkább e kettő összehangolására törekedjünk. Általánosságban igaz, hogy a hosszabb lapka erősebb mélyretörtést eredményez, de ezt nagyban befolyásolja az elülső fül a2-vel jelölt, lapkán belüli kiállásának mértéke, illetve a lapkaszög is. Mivel az a2 méret - a wobblerkészítés jelen stádiumában - már adott, azt csak a huzal újrahajlításával tudjuk változtatni, szükség esetén először a lapka geometriájának változtatásával kezdjünk. Tapasztalatom az, hogy lényegesen egyszerűbb akár egy új lapkát is vágni a testbe, mintsem új huzalozást hajlítani.
A gyenge veretés és az elégtelen mértékű mélyretörés - bár ez utóbbi igen szubjektív dolog és nehéz megítélni - orvoslása általában új, hosszabb lapkát igényel. Némi eredmény elérhető a lapkaszög növelésével is, de ekkor fülestől-lapkástól lejjebb kell hajlítani a komplett szerelvényt, és ez eléggé drasztikus beavatkozás a várható eredményhez képest. A túl hosszúra vágott új lapka viszont túlveretést okozhat, és ez növelheti a kifordulás veszélyét, illetve a wobbler orra is bukhat vontatás közben. Ez utóbbi akkor jelentkezik, ha az adott testhez már eleve kicsi fül kiállást terveztünk, tehát az a1 / a2 viszony túlságosan nagy lesz az a1 méret javára. Ilyenkor ráadásul mélyretörés tekintetében is pont az ellentétes hatást érjük el. De nincs baj, mert a hosszú lapkából már egyszerűbb vágni, mint a rövidhez hozzátoldani. Ha a veretés egyébként jó, akkor a mélyretörés mértékét javíthatjuk még a meglévő lapka tövének keskenyítésével, elvékonyításával is.
Túlveretés, kifordulás esetén legegyszerűbben a lapka végének lefaragásával érhetünk el eredményt, ez a gyakorlatban az a1 méret csökkentését jelenti. A lapka végéből úgy vágjunk, hogy annak íve, lekerekítése azért megmaradjon. A rövidítés során ügyeljünk arra, hogy a veretés és a mélyretörés összhangja megmaradjon. A túlveretés csökkenthető még úgy is, ha a lapka hosszának meghagyása mellett a lapka elülső részét elkeskenyítjük, ilyenkor a mélyretörés funkció is kevésbé sérül. Egy harmadik módszerrel a lapka tövéből vágunk, és a lapka hornyának ugyanilyen mértékű mélyítésével, gyakorlatilag beljebb süllyesztjük a lapkát a testben. Ha a fenti módszerek egyike sem vezetne eredményre, akkor megpróbálhatjuk még azt, hogy az elülső fület feljebb hajlítjuk, azaz kihozzuk a lapka síkjából, ez minden esetben csökkenteni fogja a veretés erősségét, de nem túl praktikus megoldás, mert oldalirányú terhelés hatására a hosszan kiálló fül deformálódhat. Legvégső esetben új huzalozás és ehhez méretezett új lapka kialakításával próbálkozzunk.
Végezetül, ha meg vagyunk elégedve a veretéssel és a mélyretöréssel is, akkor jöhet a balanszírozás. Ez a balanszírozás viszont a hagyományos és a tört lapkás modellekkel ellentétben egy kicsivel komplikáltabb, mivel az elülső fül benne van a lapkában, így a korábban ismertetett és bevált jobbra-balra hajtogatás (ha a fül lapkából kinyúló felső részének oldalra fordítása nem elegendő a jó mozgás eléréséhez) csak a lapkával együtt lehetséges. Sajnos a lapka és az elülső fül egy irányba történő hajlítása ellentétes hatást fejt ki, ezek szinte kioltják egymást. Két megoldás lehetséges. Az egyszerűbbik esetben a lapka hornyát kb. 1 mm-rel kiszélesítjük a wobbler kitérésével ellentétes irányban, így a fület ugyanilyen mértékben el tudjuk hajlítani a lapkán belül. Ez általában elég szokott lenni. A bonyolultabb módszert alkalmazva - ha bántja a szemünket a széles horony - vágjunk egy új lapkát, megfelelő irányban és mértékkel eltolt új horonnyal.
Most, hogy az egyik legfontosabb dolgon, a hibátlan veretés beállításán túl vagyunk, egy kicsit a külcsínnel is tudunk foglalkozni, ezért a következő részekben szépen felöltöztetjük a még csupasz wobblerünket.
Sulyok Sándor
Fotók, ábrák: saját forrásból
