„Na végre, egy „normális” orsó!”, sóhajthatnak fel törzsolvasóink, akik a sok veterán szerkezet után már valami napjainkban is hozzáférhető, népszerű darabra vágytak. A bemutatás nem csak a Stradic-tulajdonosokat érintheti, hanem azok számára is hasznos lehet, akik hasonló felépítésű Technium, Twin Power, Ultegra, vagy Biomaster orsóval rendelkeznek. Mivel a pergetők körében elterjedt típusokról van szó, amellett a műcsalis horgászat eléggé karbantartás-igényes műfaj, érdemes lesz betekinteni ezen orsók szerelésének műhelytitkaiba.
Szabó Zalán olvasónk azért küldte be karbantartós pályázatunkra még szinte új orsóját, mert nem volt megelégedve annak teljesítményével. Szerencsére a végén minden jóra fordult, de menjünk csak szépen sorjában. Először olvassuk el a tulajdonos bevezető sorait:
A „Tesztelünk és karbantartunk” cikksorozatra nevezném be Shimano Stradic 2500FB orsómat. Az orsó egy komplett szezont teljesített. Hétvégi horgász vagyok, de e keretek között kapott eleget, pergetésre és pickerbotos horgászatra használtam. Célhalak a kisebb csukák, pontyok, illetve különböző keszegfélék voltak, komoly halat nem fogtam vele. Alapvetően vigyáztam rá, 18-as monofil, illetve 15-ös fonott zsinór volt a legerősebb páros, ami rákerült a két dobra, és nem kapott olyan terhelést, amitől bármi problémája lehetne. A bolti kipróbálás során tökéletesnek tűnt, teljesen sima volt a járása és semmi rendellenességet nem találtam rajta, így nyugodt szívvel vettem meg. Az első bevetés egy 3-4 órás pergetés volt tavaly késő ősszel, és már ezalatt a rövid idő alatt megváltozott a futása, súrlódó hangok jöttek belőle, olyan volt, mintha nem lenne rendesen megzsírozva. Ekkor szétszedtem (nem értek igazán hozzá), de ránézésre volt benne elég kenőanyag. Az orsó állapota a használattal egyenes arányban folyamatosan romlott. Járása most már nem mondható simának, időnként darabos, mintha forgó alkatrészek ütődnének össze bent. A dobcserékkel folyamatosan változik a probléma és közben már odáig fajult a helyzet, hogy a fék sem mindig működik, ilyenkor zsinórlehúzáskor megszűnik a kerregő fékhang (érdekes, a dobot kézzel forgatva megvan) és nagyon gyenge fékerőt mutat. A fék és a dob „állítgatásával” egy idő után elmúlik ez a hatás, de egy későbbi dobcserénél visszajön. Egyértelműen egy gyenge minőségű darabról van szó, egy ilyen árkategóriájú orsótól lényegesen többet várna az ember. Az ok, amiért beneveztem az orsót az az, hogy kíváncsi lennék, hogy egy ilyen gyári hibás orsó otthoni módszerekkel megmenthető-e még, illetve mi okozhatja egy orsó ilyen korai „halálát”. Bár némi „játékkal” még teljesen üzemképes állapotba hozható, de túl sok bizodalmam már nincsen benne, nem megbízható, így nem is használom jelenleg.
Ilyen baljós előjelek mellett érthető kíváncsisággal vártam a Stradic érkezését. A probléma egyik fele szerencsére még azelőtt megoldódott, hogy kezembe került volna az orsó. Gazdája pironkodva mentegetőzött, hogy a fékhangok elmaradásának magyarázatára időközben magától is rájött. A fonott zsinór közvetlenül, monofil alátét nélkül volt feltekerve az orsóra, és megcsúszott, elforgott a dobon. Aki még nem járt így, az nehezen hiszi el, hogy ilyesmi megtörténhet, pedig nagyon is könnyen előfordul, hiszen a rugalmatlan fonott zsinór - a damillal ellentétben - nem feszül rá a csévetestre.
Persze nem könnyen forog el az egész zsinórtömeg a dobon, valóban olyan érzés, mintha a fék ellenében húzná le az ember a zsineget, csak éppen nem ciripel az orsó. A probléma ellenszere nagyon egyszerű. A fonott zsinór alá mindenképpen tekerjünk legalább néhány méter hasonló teherbírású damilt, majd ahhoz kössük hozzá a fonottat. A másik megoldás, hogy a fonott zsinórt az első 8-10 feltekert menet után ragasszuk körül szigetelő szalaggal.
Ami a tulajdonos által leírt másik hibát, a „szellemhangokat” illeti, ezeknek a forrását nekem sem volt könnyű feltárni. A felvétel alatt nem is jelentkeztek a hangok, csak később, a fotózás előtt/közben mutatkozott időnként a hibajelenség. Amikor nagyon finoman, a csattanást kerülve váltottam át, szinte visszakísértem kézzel a felkapókart, utána megtekerve hallottam a „mintha forgó alkatrészek ütődnének össze”-típusú zajokat bentről, a rotor forgásával szinkronban. Innentől már könnyű volt behatárolni a hibaforrást.
A váltó rúd kicsit nehézkes mozgása idézte elő a zavaró hangokat. Lendületből szépen visszament ugyan a helyére, de ha lassan csuktam le a felkapókart, akkor néhány tized milliméterrel az alsó végpont előtt megállt. A rudat vezető bevágás alján egy összepréselődött törmelékdarabkát találtam (esetleg etetőanyag-morzsa?), nyilván ez is akadályozhatta a váltó rúd teljes visszatérését. Miközben kipiszkáltam az odatapadt szemcsét, a bevágás oldalán némi oda nem illő festékre, és egy egészen minimális sorjára lettem figyelmes, amit kicsit lekaparásztam egy szikével. Valószínűleg hamar lekopott volna magától is, ha van ideje bejáródni, mindenesetre ettől a kis „tuningtól” megszűnt a hang, sikerült kiűzni a szellemet! Így utólag már látszik, hogy tulajdonképpen jelentéktelen apróságról volt szó, ami a működést nem befolyásolta. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy tényleg idegesítő, amikor megmagyarázhatatlan hangok jönnek egy orsóból.
A görgős blokk szétszedése csak olyankor válhat szükségessé, ha „szalajt” a visszaforgásgátló. Ez akkor szokott előfordulni, ha túl sok kenőanyagot tartalmaz a szerkezet, a hidegben megdermedő zsírtól letapadnak a görgők, nehezen ébred, nem egyből „harap” a visszaforgásgátló. Ennél az orsónál nem volt ilyen gond, csak a bemutatás kedvéért szedtem szét.
Túl vagyunk hát egy újabb rutinszerű karbantartáson, és sikerült kiküszöbölnünk a nyugtalanító hangokat is. Zalán, ha továbbra sem bízol az orsódban, szívesen átveszem féláron a kis pergetőbotomra ;-)
A jól végzett munka után végre hátradőlhetünk, peregjen a film!
Írta: Benyhe János
Videó: Takács Péter
