Gondolataimban fürkészem a múltbeli és a még frissen bennem élő horgásztúráim eseményszálait… Mindegyiknek megvolt a maga szépsége, varázsa, és nagyon kevés volt közülük olyan, amelyen ne sikerült volna újabb hasznos tapasztalatokat begyűjtenem. Szeretem a kihívásokat, ezért igyekszem a lehetőségekhez képest minél több helyen próbára tenni tudásom. Olykor - természetesen - megesik az is, hogy az ember visszatér a már számára bevált, szimpatikus horgászvizekre, hogy újabb élményekkel gazdagodjon. Azonban a forgatókönyv ekkor nem minden esetben igazodik a bevált metódusokhoz. Cikksorozatom legújabb epizódjában egy tavaly júliusi és a 2012 szeptemberében lebonyolított széki-tavi túrák tapasztalatait fogom összehasonlítani, számos - remélhetőleg - hasznos információ kíséretében…
Sokszor még a mai napig megdöbbentő számomra, hogy egy-egy vízterület lakóinak táplálkozási szokásai mennyit képesek az idő múlásával változni. Elképesztő, mennyi olyan apró, nüánsznyi tényezőn múlik sokszor mindaz, hogy mikor éppen melyik csalit hajlandók kedvenceink felvenni. Ezt mi sem bizonyíthatná jobban, mint azoknak a horgásztúráinknak a tapasztalatai, amelyeket cikksorozatom mostani epizódjában fogok összehasonlítani.
2012. szeptember - Az előzmények…
Ezen időpont alatt fordultam meg második alkalommal Veszprém megye híres víztározóján, a Széki-tavon. A túra során tapasztaltakat már összegeztem a sorozat egy régebbi epizódjának keretében, ezért most csak azokat szeretném ebből kiemelni, amelyek fontosak lesznek számunkra az összehasonlítás szempontjából…
Az előke-kialakítások terén ezen a túrán kitartottam a számomra már oly sok helyen bizonyított zsugorcsöves megoldás mellett, azonban ez a halak akkor aktuális táplálkozási szokásai miatt rengeteg halvesztést okozott. Ezért kénytelen voltam a Muzza Rigre váltani, amely be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, és csaknem 100%-ra emelte a sikerrel záruló fárasztások arányát.
A további fontos tapasztalatok a csalik képében nyilvánultak meg. Látványos volt, ahogy a pH-kioldhatóság szempontjából mekkora különbség mutatkozott az éjjeli és a nappali időszakban egy magas fehérje-, valamint egy magas szénhidráttartalmú bojli esetében. Ezenfelül érdemes szót ejteni a csali méretéről is, hiszen az intenzíven táplálkozó pontyok miatt, illetve a szelektálás sikeressége miatt muszáj volt a csaliméretet egészen 24 mm-ig felemelni. Külön kiemelném, hogy ezt leginkább csak szimplán, kikönnyítést mellőzve díjazták a tó lakói, és ha hóember csalit fűztem fel a horog alá, csak ülhettem a botok mögött és várhattam a csodát. Hiába próbálkoztam többször is, csak egyetlen értelmes halat sikerült így fognom. Több helyi horgásszal konzultálva magam is megbizonyosodhattam arról, hogy a hóember csalizási mód itt tényleg nem a legjobb. Viszont a hidegfront utáni (frontmentes) időszakban olyan aktivitás volt tapasztalható a pontyok részéről, hogy még a 24-es golyó se volt garancia a kisebb testű pontyok elkerülésére. Dióhéjban összegezve a tapasztalatokat: 2012 szeptemberében az 1 szem 24 mm-es bojli működött leginkább a Muzza Rigen felkínálva, nappal fokhagymás (Grainy Garlic), éjszaka pedig Monster Crabos (Terrible Trick) ízesítés mellett.
2013. július - Az újabb széki-tavi túra
Ez az időpont, illetve horgásztúra adja a mostani írás fő témáját. A körülményeiről annyit érdemes első körben tudni, hogy egy 72 órás túrára érkeztünk két csapattársammal, Krisztiánnal és Gáborral. A jól bevált szokásokhoz ragaszkodva ugyanazt a helyet szemeltük ki a letáborozáshoz, amely az előző évben is eredményesnek bizonyult. Azonban erről a helyről mindenképp érdemes megemlítenem a későbbi kellemetlenségek elkerülése érdekében, hogy mivel ez az állás a halőrházzal szemközti oldalon van, itt hivatalosan csak bojlis tagsági lappal rendelkező személy jelenlétében engedélyezett a behordás. Ezt az opciót a tó szabályai az erre kijelölt (számozott) bojlis helyeken teszik lehetővé helyfoglalásos rendszer mellett. Mivel foglalásra az érkezésünk előtt már nem volt lehetőségünk, telefonos konzultációt követően a tógazdától, Varga Andrástól kaptunk külön engedélyt a végszerelék behordási lehetőségére az általunk elfoglalt állásról.
A tábor elkészült, az állványok a helyükre kerültek, következett a csalizás, etetés, és már kezdődhetett is a horgászat! Miután az időjárás korántsem volt barátságosnak nevezhető a tomboló kánikula miatt, a csaliválasztást nem volt nehéz leszűkítenünk, amit segített az időnként feltámadó déli szél is, amely légnyomásmérés nélkül is gyorsan tudatta velünk, hogy egy melegfront nehezítheti majd a mostani horgászatunkat…
Fire of Hell, Stinky Inky, Calamari Condiment és Grainy Garlic - ezekre a golyókra hagyatkoztunk az aktuális körülményekhez igazodva. Nem apróztuk el az első bevetéseket, a hajszálelőkéken díszelegve várták a sorsukat a céltudatosan feltett szimpla 24-es és dupla 20-as süllyedő bojlik. Eleinte nem igazodtunk semmilyen előre egyeztetett rendszerhez, mindenki azzal csalizott, ami a legszimpatikusabb volt neki. Azonban a túra végére mindenkinek más és más működött leginkább a felsorolt típusokból, de erre még a későbbiek során visszatérek.
Az első kapásokra meglepő módon nem kellett sokat várnunk, csupán az elkövetők termetével nem voltunk még kibékülve. Így hát az agyalás tovább folytatódott…
Tisztában voltunk a helyzet nehézségével, de mi nem akartuk a halfogást erre hivatkozva feladni, hiszen az ilyen körülmények megfejtése a fő profilunk! A nagyméretű csalik eleinte nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, ezért próbálkoztunk finomítással, vagyis 16 mm-es bojlikkal is. Nekem sikerült az első 24 órában két jobb halat is akasztanom, de értetlenül szembesültem azzal a jelenséggel, hogy a tavaly szenzációsan működő Muzza Rigről mindkét nagytestű halam lemaradt. Gábor az éjszaka során az egyik felszerelésére bevállalta a dupla 24-es golyókat azzal az indokkal, hogy ezzel ki fogja ülni a jó halat. Ám másnap reggel csalódva kellett tudomásul vennie, hogy a moháshátúaknak felkínált gigaméretű csalija csupán egy termetes ezüstkárásznak tetszett meg. Ekkor végérvényesen elszakadt nála a cérna, és arra gondolt, hogy tesz egy próbát a hóemberes csalizási móddal. Én megmondom őszintén, nem fűztem volna ehhez nagy reményeket a tavalyi tapasztalatok alapján, de ez volt az egyik olyan apró mozzanat, amely túránk végső sikerességét meghatározta. Ugyanis a hóember csalikat a semmiből egyszer csak hipp-hopp elkezdték úgy vinni a halak, mint a cukrot!
Ügyes húzás volt ez részéről, még most se merek belegondolni, hogyan zártunk volna, ha nem kerül fel a hóember csali…
Kezdett összeállni a kép. Az iszapból felszabaduló mérgező gázok (metán, kén-hidrogén) hatására a halak képtelenek voltak ebben az úgymond élhetetlen, mérgező gázokkal teli közegben tartós időt táplálkozással eltölteni, nemes egyszerűséggel azért, mert akkor feldobták volna a pacskert. Hogy a folyamatok könnyebb elképzeléséhez emberi példát is hozzak: Hiába néz ki nagyon ínycsiklandóan egy svédasztal, senki nem fog bemenni abba a helyiségbe étkezni róla, ahol szén-monoxid mérgezés gyanúja merülne fel!
Bár víz alatti kamerák nélkül mindezt elképzelni elég nehéz, de valószínűsíthető, hogy azok a halak, amelyek ilyenkor kapásra bírhatók, ezt a mérgező gázokkal teli közeget úgy próbálják meg elkerülni, hogy az etetésre, illetve csalikra távolról szívnak rá. És ebből az következik, hogy nekünk a horogelőke hosszával is célszerű idomulnunk ehhez a helyzethez, ha növelni szeretnénk a kapásszámot! Vagyis a megfejtésünk úgy nézett ki elméletben, hogy a mérges gázok miatt a csalinkra távolról rászívó halak miatt hosszabb előkék használatát preferáltuk, és a kikönnyítésnek köszönhetően a horogcsali jutott el leghamarabb az etetéseink környékén tartózkodó/táplálkozó pontyokhoz.
Az időszakokhoz kapcsolódó hatásokat, körülményeket már látszólag sikerült megfejtenünk, ez idáig pipa. De van még egy fontos szempont, illetve tényező, amely a csalik működőképességének, sikerének a körülményeit befolyásolja. Ez pedig nem más, mint a pH-kioldhatóság. „Az abiotikus környezeti tényezők hatásai a pontyok táplálkozására” című cikksorozatom utolsó epizódjában részletesen is foglalkoztam ezzel a témakörrel, ráadásul a napszakos megközelítéssel is, kimondottan erről a vízterületről szerzett tapasztalatokon alapuló példákkal. Most azonban tennem kell egy fontos kiegészítést. Az algatevékenységet önmagában nemcsak az egyes napszakok, hanem már a nap folyamán fellépő, apró időjárás-változások is képesek befolyásolni. Mivel a fotoszintézishez az algáknak, illetve a vízi növényzetnek fényre van szüksége, egy borult idővel jellemezhető napon jóval gyengébb hatásfokon üzemel a tevékenységük, mint a verőfényes napsütésben. Ennek eredményeként az egyes vízrétegekben teljesen eltérő pH-értékeket mérhetünk mind a napsütéses, mind a borult idővel jellemezhető időszakokban. Az éjszaka során értelemszerűen ilyenkor nem számíthatunk érdemi változásra (ekkor minden esetben csökken a pH), viszont a fotikus (napfény által átvilágított) rétegben látványos különbségeket figyelhetünk meg! Az alábbi két ábrával szemléltetem, hogy hogyan változik az egyes vízrétegek pH-tartományának alakulása az eltérő időjárási körülmények között.
A pH-kioldhatóság folyamatait lehetséges, hogy sokan tévesen képzelik el, ezért most egy egyszerű, hétköznapi példával szemléltem, hogy miként célszerű a jelenséget elképzelni. Ahogy erre a korábbi cikkeimben is tettem utalást, a magas fehérjetartalmú bojlik enyhén savas, a magas szénhidráttartalmú bojlik pedig enyhén lúgos közegben fejtik ki leginkább hatásaikat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a két különböző beltartalmú bojli egy darab kővel egyenlő „csalogatóhatással” bír az ellenkező közegben, ezért szemléltetem egy egyszerű példával, hogy miként érdemes elképzelni a kémhatás befolyásoló hatását egy tetszőleges golyó esetében.
Képzeljünk el egy magas szénhidráttartalmú bojlit úgy, mintha az egy kockacukor lenne. Van két poharunk, az egyikbe hideg, a másikba pedig forró vizet töltünk. Képzeljük el most a példa erejéig, hogy a hideg víz az enyhén savas (pl. pH = 6,8), a forró víz pedig az enyhén lúgos (pl. pH = 8,5) a kémhatású közeget illusztrálja. Melyik vízben is fog először feloldódni a cukor? Hát persze, hogy a forró vízben! Ezt a (főzött) bojlik működőképességére vetítve is oldódásként vagy kioldhatóságként kell elképzelni. Vagyis minél jobban passzol a hajszálelőkére felfűzött golyó az aktuális pH-értékhez, annál hamarabb képes kiadni az értékes összetevőit. Ennek tükrében mindkét esetnek megvan a maga előnye, illetve hátránya is. Ha egy magas fehérjetartalmú bojlit használunk enyhén savas közegben, az várhatóan viszonylag gyorsan fel fogja kelteni a halak érdeklődését a közeghez idomuló, optimális attraktivitásának köszönhetően, viszont ez magában hordozza azt a veszélyt, hogy amiatt, hogy jól/gyorsan dolgozik, felkeltheti a kisebb testű pontyok érdeklődését is. Egy magas szénhidráttartalmú bojli pedig ugyan lassabban fogja kiadni az értékes összetevőit ugyanebben a közegben, viszont elképzelhető, hogy pont emiatt válik majd nagyhalas csalivá, mert abban a közegben nem képes annyira attraktívan viselkedni, hogy felkeltse a kisebb pontyok figyelmét is, ugyanakkor valószínűleg tovább kell várni egy kapásra! De ez ellentétes esetekben oda-vissza is igaz!
Kedves Horgásztársak, e képletek széleskörű átlátásával válhattok igazán eredményes pontyhorgásszá! Az időszakok, a kioldhatóság, a halak aktuális táplálkozási szokásai, tartózkodási helyei, a csali attraktivitása, a mikor, hogyan, melyiket és miért - ha mindezen összefüggéseket sikerül megfejtenetek és megértenetek, akkor gyakorlatilag NINCS OLYAN SZITUÁCIÓ, AMELYRE NE LENNÉTEK KÉPESEK MEGOLDÁST TALÁLNI!
Visszatérek a korábban említett csaliválasztások kérdésére. Az már egyértelművé vált, hogy mindnyájunknak ki kell tartani a hóember felkínálási módozat mellett, viszont érdekes, hogy a nyerő csalik tekintetében különböző végeredmények születtek.
Krisztián a Stinky Inky (tintahal-máj) nevű golyó mellett tette le a voksát, és ugyan próbálgatta a többi típust is, amelyek Gábornak és nekem működtek, de neki azok valamiért nem igazán adták a halat. Viszont a Stinky-vel nagyon belenyúlt a tutiba! Az első komolyabb kapása eredményeként egy igazán látványos, akciódús csónakos fárasztás végén az új egyéni pontyrekordját fektethette matracra! Ráadásul egyedül neki sikerült az éjszakai órákban nagytestű halakat horogra csalnia, amely feltehetően annak volt köszönhető, hogy az általa kiválasztott/használt bojlitípus rendelkezik a legmagasabb fehérjetartalommal.
Gábornak a két büdös-fűszeres, erősen csípős háttérízzel megáldott bojlink, a Calamari Condiment (tintahal-chili-fokhagyma) és a Fire of Hell (máj-vér-paprika-fokhagyma) működött leginkább. Ezekről a bojlikról azt érdemes tudni, hogy speciális összetevőiknek köszönhetően gyakorlatilag bármely napszakban, bármilyen közegben egyforma eséllyel használhatjuk őket egy nyári, melegfrontos időszakokban. Az összetevőik között szereplő szentjánoskenyér liszt (ez az egyik legmagasabb szénhidráttartalmú liszttípus!) és az extra magas fűszertartalom egy olyan szénhidrát-bevitelt kölcsönöz az alapesetben magas fehérjetartalmú bojliknak, amely mind az enyhén savas, mind pedig az enyhén lúgos kémhatású közegben eredményessé teszi őket.
Nekem - Kriszhez hasonlóan - egyetlen típus aratott mindent elsöprő sikert ezen a túrán, mégpedig a Grainy Garlic (fokhagymás) hóemberes formátumban felkínált változata. Ezzel a bojlival nekem csak a nappali időszakban sikerült érdemi fogásokat elkönyvelnem, viszont akkor nagyon jól működött! A magas szénhidráttartalom mellett ennél a bojlinál a darabos összetevőket vélem még a siker egyik lehetséges kulcsának, hiszen e komponensek segítségével e bojli könnyebben képes kiadni az olajtartalmát, ami ebben a rapszodikus időszakban a vízközt tartózkodó halak miatt kulcsfontosságú szempont!
A hóemberes csalizáshoz használt lebegő bojlik tekintetében a Fluro Pop-Up típusokat erőltettük elsősorban nagy felhajtóerejük miatt, de a figyelemfelkeltés is fontos szempont lehetett a csalikra távolról rászívó pontyok esetében. Folyamatos igyekezetünket pedig a halak se hagyták válasz nélkül…
Rengeteg tanulsággal szolgált számunkra ez a horgásztúra (is), hiszen a csapatmunka közös eredményeként ismét sikerült olyan összefüggéseket megfejtenünk, amelyek remélhetőleg számos horgásztársunk számára hasznosak lehetnek, ha hasonló szituációba kerülnek. Sajnos ez a 72 óra is gyorsan elszállt, főleg miután felpörögtek az események. Viszont úgy gondoljuk, hogy sikeresen megfejtettük/áthidaltuk itt is a helyzet adta nehézségeket, melynek eredményeként szép halakat sikerült szákba terelnünk. Ezek közül néhány szebb fogásról készült képpel zárom cikkem élménybeszámoló részét.
Kívánunk minden Kedves Sporttársunknak hasonló, szép halakat!
Részlet a cikksorozat nyolcadik (utolsó) részének, a „Csalizási tippek a kánikulai időszakokra” tartalmából:
Írta: Jávorka Dániel (Abiotic Carp Baits Team)
Fotók: Ö. Kovács Krisztián és Szabó Gábor (A.C.B. Team), Dani
Videó: Krisz, Gabesz, Dani
A videót összeollózta: Dani
