A Cralusso márka jól cseng az úszós horgászat kedvelői fülében, számtalan elégedett vásárlóval találkoztunk a horgászkiállításokon, ahol azonban nemcsak az elismeréseket és biztatásokat gyűjtöttük be, hanem beszélgettünk a horgászokkal arról is, hogy mi okozza nekik a legnagyobb gondot a vízparton. A legtöbben a különböző végszerelékek elkészítését említették: hogyan kell eltérő víztípusra, áramlásra, mélységre jól működő matchbotos szereléket készíteni? Elgondolkodtatóak voltak a problémák, és arra az elhatározásra jutottunk Karcsival, hogy elérkezett az ideje annak, hogy egy olyan sorozatot indítsunk útjára, ahol különböző, konkrét víztípusokon jól működő végszerelékek elkészítésének lépéseit osztjuk meg a horgászokkal, szem előtt tartva azt, hogy ezek ne legyenek nagyon bonyolultak, és még kevés gyakorlattal is könnyen összeállíthatóak legyenek.
Az első közös horgászatunkon rögtön a mély vízbe ugrottunk. Ezt akár szó szerint is lehet érteni, hiszen a Bugyi határában található Aranypikkely Horgásztóra látogattunk el. Ez a víz kedvelt tesztpályája több ismert horgásznak, hiszen halbősége alkalmassá teszi arra, hogy különféle etetőket, csalikat lehessen benne kipróbálni. Nekünk most azonban nem igazán halakra volt szükségünk, hanem a víz mélységére. (No, jó, természetesen halakat is szerettünk volna fogni, ha már horgászunk.) Két különböző technikát, a klasszikus csúszó waggleres horgászatot, és a slideres technikát vetettük be az Aranypikkely uszonyosai ellen. A két módszer között sokan nem tudnak különbséget tenni, mondván, ez is csúszó szerelék, és az is csúszó szerelék. Ebben tökéletesen igazuk van. A legfontosabb különbség, hogy míg a slidernél a zsinórra tehető ólmozás egy 12 grammos úszó esetében közel 12 gramm, addig egy csúszóra szerelt 14 grammos wagglernél ez a zsinórólmozás maximum 8 grammban határozható meg. Egyszóval a legfontosabb különbség az a két technika között, hogy a slidernél sokkal nagyobb terhelést tudunk a zsinórunkra átcsoportosítani.
A csúszó úszós szereléket Karcsi szerelte egy Cralusso Wolfram wagglerrel, míg én egy 12 grammos PRO Slidert avattam fel, de ez az epizód most a csúszó úszós szerelékről fog szólni.
Kezdődjék a szerelés!
A meghorgászandó víz/horgászhely jellegzetessége: bányató. A vízmélység előttünk 4,5-5 méteres, és számítani lehet feltámadó szélre, ami rendszerint bemozgatja az ilyen jellegű állóvizeket és jelentős alsó áramlatokat generál. Ha a halak a fenéken táplálkoznak, akkor olyan szereléket kell készítenünk, amivel itt elérjük őket, és számukra stabil csali-felkínálást tudunk bemutatni. Ezekben a vizekben a halállomány nagy része ponty, és ez a hal nem szereti, ha sodródik a táplálék a meder alján. A most bemutatásra kerülő szerelék stabil, áramlásnak ellenálló és látványosan jelzi a kapásokat.
,"s","75%","k"]Megjegyzés
- Napsütéses időben gyakran előfordul, hogy a halak a vízoszlop felsőbb rétegeiben mozognak, és szinte csak itt foghatóak meg. Éppen ezért, ha tehetjük, mindig készítsünk egy fix, minimális zsinórólmozást tartalmazó vízközti szereléket is!
Step by step:
Az itt bemutatott ütköző csomók közül a belső szálas ütközőcsomót használom.
Mivel egy 2,5 grammos gömbólom van a jelzőólom fölött, a szerelék még áramlásban is stabilan megtartja az úszót, ugyanakkor látványosan jelzi a kapásokat is. Az ereszték beállítása is egyszerű, hiszen az úszó feletti ütközőt addig kell egyre feljebb húzni a főzsinóron, amíg az alsó gömbólom el nem éri a meder alját. Ekkor az úszónk látványosan kiemelkedik a vízből. Ha ez megvan, akkor 5 cm-es igazítással kell az eresztékünket egyre visszább venni, míg az úszónk nem áll rendesen. Ekkor tudjuk, hogy az előkénk a fenéken fekszik, míg a főólom a meder fölött helyezkedik el.
Elkészült a szerelék, meghatároztuk a horgászat helyét, ami hála a Cralusso Navigátor match zsinórnak, méterre pontosan behatárolható és megtalálható akár zsinórjelölés nélkül is. Kezdődhetett a horgászat! Először némi elemózsiát adtunk a halaknak, amit csúzlival juttattunk be. A Nash cég dobott piacra egy olyan gombócnyomó szerkezetet, aminek segítségével könnyedén tudunk egyforma, esetünkben 40 mm-es gombócokat formázni. Hasznos segítség a pontos, koncentrált etetéshez.
Az alapozó etetést követően 30 perc sem telt el, mikor Karcsi szerelékét csúnyán elragadta valaki a mélyben. A finomra hangolt felszerelést alaposan próbára tette a tó védjegyének is számító tok, ami igazán elemében volt. A Navigátor zsinór újabb előnyét csillogtatta meg: a hal heves kirohanását követően pontosan meghatározható volt, hogy túlszaladt a 70 méteren is, mivel eltűnt a jelölés az orsó dobjáról. Később, ahogy sikerült visszalopni a távolságot, az orsóra nézve tudtuk, hogy milyen messzire jár még a hal. Nem gondoltuk, hogy a Navigátor zsinórnak - amiről nem győzzük hangsúlyozni, hogy méretpontos, és azt tudja, ami rá van írva! - még ilyen előnyei is lehetnek. :-)
Az elkészített csúszó szerelék tökéletesen működött! Később, a feltámadó szélben is stabilan a horgászhelyen maradt, nem vándorolt el. Az igazsághoz hozzátartozik persze az is, hogy ahogy a Nap egyre magasabbra hágott, úgy emelkedtek a halak is a víz felsőbb rétegeibe, ahol már egy könnyű, fix szerelékkel lehetett őket megfogni, de ez már egy következő lecke anyaga lesz.
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók, ábra: Polyák Csaba (csabio)
