Hideg reggelek, ködös hajnalok, rövidülő nappalok… ez bizony már az ősz! Újra elő kell venni a meleg ruhákat és a többi koloncot, ami komfortosabbá teheti a szabadban eltöltött időt. A kényelem azonban semmit sem ér, ha nem fogunk halat. A hűlő, vagy felmelegedő vizekben ez már nem olyan egyszerű feladat, na de mikor az? Tavasszal az a bajunk, hogy még nem elég meleg a víz, nyáron meg túl meleg, ősszel erősen hűl, télen meg már nagyon hideg! Igazából ezek nem is bajok, csak más-más módszert, praktikát kívánnak meg a változó körülmények. Ebben az írásomban a hűlő, illetve a felmelegedő tavakon alkalmazott egyik kedvenc módszeremet mutatom be, ami a konyhai pecán túl versenyeken is képes meglepetést okozni! A bemutató horgászatra ősszel került sor, de a márciusi, áprilisi, még lassan melegedő vizekben is jól működik ez a technika.
A következő technika elsősorban nagyobb kiterjedésű állóvizeken lehet indokolt és eredményes. Ott, ahol a halakat nehéz kicsalogatni partközelbe. Nem kell máris megijedni, nem akarok 100 méter fölötti dobásokkal sokkolni senkit! Az általam preferált távolság (persze ez minden víznél más lehet) mindössze 60 méter. Ezt már picker vagy light, rövid feederbotokkal képtelenség megdobni. Kicsit erősebb, hosszabb, de semmiképpen nem durung feederekre van szükségünk. Én 3,90-es medium vagy medium/heavy botokat használok az ilyen pecákra.
Azt már minden általános iskolás horgász tudja, hogy a hosszú, vékony monofil előkével könnyebb horogra csalni a kényesen kapó halakat. Ám a megnövelt távolságot 50-60-70 centis előkével, oldalt eltartott kosárral gubanc nélkül és pontosan meghorgászni nagyon nehéz, ha pedig a szél is fúj, akkor lehetetlen!
Éppen ezért ehhez a módszerhez mindössze 12-14 centis horogelőkét tanácsos használni a lehető legvékonyabb méretben. Esetemben ez 14-es, míg a horog 14 és 12 számozású. A kosár pedig nem más, mint a Pellet Feeder (a 25 g-os elég!). Ez a kosár elsősorban a ragasztott pellet hatékony bejuttatására szolgál, de ugyanúgy alkalmas etetőanyag behajigálásához is. Most azonban egy új előnyét szeretném bemutatni. Aki horgászott már földes szúnyoggal, tudja, hogy milyen nehéz bordás kosárba úgy belenyomni azt, hogy ne hulljon ki dobásnál, és a lárvák se pusztuljanak bele abba, hogy tiszta erőből gyúrjuk a sűrű bordák közé. Ezeknek a kiküszöbölésére először a ritka és nagy befogadóképességű bordák közé helyezem a lazán összenyomott szúnyogos földet, majd ezt körbefedem etetőanyaggal. Ezzel szinte „bepáncélozom” az értékes csemegét. A technika előnye még, hogy a becsobbanáskor nem csattan szét a föld, hanem az etetőanyag-pajzsnak köszönhetően leér fenékre, ahol remélhetőleg a halak tartózkodnak, és ahol egész biztosan a horgunk van, maximum pár centire a csalogató nyüzsgéstől, amit a lárvácskák csinálnak!
Tudom, hogy sokaknak nem áll rendelkezésükre szúnyoglárva, ami nem is könnyen beszerezhető. Nekem is csak azért volt, mert maradt egy versenyről, és sikerült életben tartanom őket. De a fenti módszer sikeresen alkalmazható ragasztott csontival is, ami már egyszerűbben beszerezhető és elkészíthető!
A technika létjogosultságát bemutató pecát Törökbálintra terveztük, ahol ilyenkor már a benti horgászattal nem lehet nagy bakot lőni. Etetőanyag keveréssel sem kellett sokat bajlódnom, mert a már említett derbiről maradt jócskán, ami a fagyasztóban frissen maradt egy hétig. Ám volt már pár látogatásom itt, amikor a nagyobb testű pontyokat a „Nagy Ponty” etetőanyaggal tudtam horogra csalni, így kevertem egy kilónyit ebből is, hátha okoz majd egy kis meglepetést nekem.
Alapozó etetéssel nem sokat bajlódtam, talán 8-9 normál méretű gombócot dobtam egy helyre. Mivel nem egy pörgős horgászatra készültem, két bottal szerettem volna horgászni. Az egyik pecát a szúnyogos horgászatnak szenteltem aznapra, míg a másikat pontyoknak szántam. Erre Puha pontypelletet tűztem némi csontival körítve.
E törökbálinti-tó semmiben sem különbözik a többi egyesületi víztől. Van benne ponty… ha tesznek bele! Ha nem, akkor lehet keresgélni a keszegeket, kárászokat és azt a pár pontyot, ami még nem végezte tepsiben. Most az utóbbira készültem, ám az első kapás után már tudtam, hogy tévedtem. A vékony előke és kis horog ellenére egész simán meg tudtam szűrni a talán épp méretes pontyocskát.
Alig rendeztem soraimat, a másik boton is gyengécske húzás jelentkezett, de a bevágás ült, és az előző ponty testvérkéje pár perccel később már úszhatott is tovább a dolgára.
Nagyjából ekkor jött az egyik halőr, aki szóba elegyedett velünk és közölte - amire már magunktól is rájöttünk -, hogy az elmúlt napokban nagy mennyiségű pontyot telepítettek a tóba. Ez előrevetítette, hogy örömpecában lesz részünk!
Na de akkor okafogyottá vált a finomkodás? Ha szigorúan vesszük, akkor a válasz igen. Ám ha nem félóránként akarunk kapásig eljutni, mint a hagyományos technikával dolgozó horgászok, hanem 5 percenként, akkor a válasz NEM!
A peca elején nagy meglepetésemre több kapást tudtam elérni a nagyobb horoggal és a pellettel + csontival, mint a szúnyoggal. Elkezdtem gondolkodni, miért is lehet ez… A válaszra akkor jöttem rá, mikor feltűztem a szúnyog mellé a pici horogra egy apró méretű puha pelletet. Ezt ugyanolyan gyorsan elhúzta a ponty, mint nagyobb társát. A magyarázat az, hogy a kicsi pellet simán megemelte a csalit a fenékről.
Éppen ezért ha már lebegtetni kell, miért ne csináljam rendesen? Előszedtem a lebegő csontit, ami a szúnyogcsokrot nem csak kikönnyíti, hanem az egész előkét fel is emeli. Ezt bedobván semmivel sem lett előbb kapásom, mint az előbb. Ám most nem voltak pici húzogatások, szöszmötölések… kapáskor egész egyszerűen repült a bot.
Ezzel a csalival egymás után fogtam 4 pontyot, amiknek nem a szájában volt a picinyke horog, hanem a száj környékén, ahol kitűnően tudott akadni. Ez mindenképpen arra utalt, hogy a halak apró szívogatásokkal próbálták magukévá tenni a kaját. Nem mohó nagy szippantásokkal, akkor ugyanis minden horog mélyen a torkukban kötött volna ki, ám a horogszabadítót aznap nem kellett használnom.
Nem számoltam, mennyi potykát fogtunk, de biztos meghaladta a fejenkénti 25 darabot. Természetesen, aki ott volt, mindenki fogott halat bőven, de napi 5-6 pontynál többet senki nem tudott szákba terelni. Mi azonban nem a napi kvótáért jöttünk, hanem azért, hogy egy jót pecázzunk, aminek eredményét a vége felé már a karomban is éreztem.
Szerencsénk volt az időjárással is, hiszen szokatlan meleg volt ezen a hétvégén. Az időjósok azonban ígérték a markáns lehűlést, és mire Ti ezt olvassátok, már bőven benne leszünk a télben, és talán be is lesznek már fagyva a tavak. De ha az évadnyitó horgászatot tervezgetitek majd, jusson eszetekbe ez a pár ötlet, amit „papírra” vetettem, hátha hasznát veszitek!
Írta: Sipos Gábor ifj.
