A modern pontyhorgászat eszközei fénysebességgel fejlődnek. Nem is olyan régen a rezgőspicces horgászatba egy új, addig ismeretlen vendég érkezett Angliából. Nemigen beszélt magyarul, így aztán kevés ismerősre tett szert, legalábbis eleinte. Aztán az Interneten keresztül hírneve elérte a drótos kosárral távdobáló magyar horgászokat is. Minden filmjéből az sugárzott, hogy ezzel az eszközzel a pontyhorgászat új dimenziójába léphetünk. És bumm, mára már nincsen olyan pontyos verseny, ahol ezzel a módszerrel ne találkoznánk. Sőt! Akik megtanulták eredményesen használni a „tömködős method ” kosarakat, bizony majd minden potykás derbin ott vannak az élen. Sisa Józsi már jó barátja ennek a módszernek, így megkértem, hogy avasson be a technika rejtelmeibe.
Egy előző írásom után apróbb vitába keveredtünk páran, hogy mi is az a method módszer, mit helyes annak hívni, és mit nem. A száraz tények azok, amikkel vitatkozni nem lehet, így nézzük, mit mutat a szótár:
method = módszer
feeder = etető
Nos, ebből arra lehet következtetni, hogy az etetőkosaras módszereket mind hívhatjuk nyugodtan method feederezésnek. Ám sajnos ez nem ennyire egyszerű. Legtöbben, mint én is, a töltőszerszámmal működő etetőkosaras, rövid előkés módszert tudom leginkább a method feederezés zászlaja alá képzelni. Persze ettől még sokan a bordás kosaras, rövid előkés technikát is ide sorolják, és biztos vannak olyanok is, akiknek egészen más elképzelésük van a besorolásról.
Engem ez a huzavona leginkább a „slider” úszózás meghonosodásakor keletkezett zavarra emlékeztet. Ugye a „slider” szó jelentése nem más, mint csúszó! Na de akkor miben különbözik az addig általunk ismert csúszó úszós matchbotos technikától? Elég sokban! Viszont mindkettőt szabadon nevezhetjük slider, azaz csúszó úszós módszernek, hiszen a dugó mindkettőn csúszkál! Akkor most mi van? Az, hogy lehet erről sokat vitatkozni, és biztos a cikket elolvasva sokan fognak is, de ettől mi még a feederbotot rezgőspicces botnak nevezzük majd, nem pedig etetőbotnak, ami a jelentése lenne. Senki sem érti félre, mindenki tudja, miről is van szó, ha azt mondom, megyek feederezni, így aztán csak annyit mondtam barátomnak: „Gyere, Józsi, taníts meg engem methodozni!”… Magyaráznom nem kellett, rögtön értette miről beszélek!
Csakhogy akadt egy kis bökkenő! A tervezett peca előtt 4 nappal leesett az első hó, és a hőmérséklet is tartósan fagypont alatt maradt. A hideg nem olyan dolog, ami visszatart minket a vízparttól, ám a jégpáncéllal mi sem tudunk mit kezdeni.
A találkozó napjának reggelén aztán bekövetkezett, amitől tartottunk. Mínusz 5 Celsius-fokot mutattak a hőmérők, ám a vérünk csak nem hagyott nyugodni bennünket, útnak eredtünk. Célpontunkhoz érve egyik szemünk sírt, a másik pedig nevetett. A tó nagy része ugyanis be volt fagyva, de volt egy kis rész, ahol tudtunk pecázni. Ez örömre adott okot, viszont a tavacska legmélyebb része felett a felszínt szépen kisimította az éjszakai zimankó. Ami nekünk maradt, az egy 40 m hosszú és kb. 25 méter széles sáv volt, ahol bedobhattunk.
A nap lényege azonban nem is a horgászat volt, hanem a tömködős method technika bemutatása… leginkább nekem. Ezért aztán mindjárt a közepébe is vágtam és serényen kérdezgettem tanítómat:
Józsi, mikor kezdtél el érdeklődni e technika iránt?
SJ: Tavaly ősszel döntöttem el, hogy mélyebben elmerülök ebben az angolos módszerben. Ennek oka az, hogy pontyos versenyek résztvevőjeként sokszor találkoztam már olyanokkal, akik ezzel a módszerrel nagyon szép sikereket értek el. Vannak, akik már kizárólag ezzel a technikával pecáznak, és már-már mesterei ennek. Nem szívesen emelnék ki senkit, de Kiss Peti vagy Binder Zoli neve ismerős lehet. Sokat beszélgettem velük erről, és sok segítséget, támpontot kaptam tőlük, miként is induljak neki, amit ezúton is szeretnék megköszönni nekik!!!
Nem szégyen bevallani, hogy néha koppintani kell másoktól, ha az eredmény azt kívánja meg. Mégis, mi volt az a dolog, ami elgondolkodtatott a technika kapcsán?
SJ: Nagyon egyszerű! Bizony párszor kitörölték az orromat a fent említett cimborák, így elkezdtem én is ezzel a kosárral és az ebbe való gyári etetőanyagokkal pecázni. Ám az átütő siker elmaradt, és nem tudtam, mit csinálok rosszul. Aztán megpróbáltam a már jól ismert saját kajákat átadoptálni erre a technikára, hiszen ezeket már jól ismertem, tudtam, hogy kell bekeverni, hogy ott és úgy bontson, ahogy azt én akarom. Így már sikerélmények is értek, de azt le kell szögeznem, hogy még én is csak tanulom ezt a „szakmát”.
Szóval, azt mondod, hogy az etetőanyag a kulcskérdés ebben a technikában is?
SJ: Igen, meggyőződésem, hogy megfelelő kaja nélkül ez a tömködős kosár sem ér semmit!
Tehát jó etetőanyaggal szerinted ez eredményesebb, mint a már jól ismert bordás kosaras, rövid előkés pontyozó módszer?
SJ: Inkább úgy mondanám, hogy vannak olyan szituációk, amikor a method technika verhetetlen. Akkor azonban, amikor a hal szinte zabál és igényli a nagy mennyiségű eledelt, ezek a kis kosárkák nem vehetik fel a versenyt a nagy űrtartalmú bordás kosarakkal, amivel lényegesen több kaját lehet bejuttatni. Tehát mindent a helyén kell tudni kezelni, mert aki azt hiszi, hogy elég csupán bedobni a method kosarat és övé a világ, az nagyot fog koppanni… én már csak tudom!
Melyek azok a szituációk?
SJ: Az én tapasztalataim, hogy a nagy halsűrűségű, „versenysokk” alatt lévő tavakon igen jól használható a method technika. Ekkor ugyanis a halak bepánikolnak és nem úgy táplálkoznak, mint „békeidőben”. Csak kicsiket szívnak oda a kosárnak, nagyon óvatosan táplálkoznak és így a normál végszerelékek horgát messze elkerüli a pikkelyesek szája. A talpas kosaraknál viszont a csali és vele a horog a kajakupac kellős közepén van, így ha csak egy kicsikét is odahörpint a hal, máris bent van a szájában a vas! Hasonló helyzet áll fenn hideg vízben is, ahol a már meglassult halak csak mérsékelten esznek, de hát erről Te is tudnál mesélni.
(Igen, pár hete volt egy verseny, ahol csak azok értek el helyezést, akik tömködős kosárral pecáztak. Hiába volt sok kapásom és jelezte a hal, hogy a horgom közelében van, képtelen voltam megfogni őket. Éppen emiatt határoztam el magam, hogy jobban utánanézek ennek a dolognak és elkezdem használni ezt a technikát is.)
Első ránézésre egészen egyszerűnek tűnik ez a dolog, na de milyen csalit érdemes a kosárba tömködni?
SJ: Szerintem bármilyen csalit lehet használni, bár a nagyobb méretű pelletek már akadályozzák a préselési műveletet. A legtöbben puha pelletekkel és/vagy élő csalival használják. Az igazi specialisták egészen kicsi horgokkal és apró csalivariációkkal is használják a hatásosabb felszippantás érdekében.
Jut eszembe, milyen előkét és horgokat használsz ehhez a kosárhoz?
SJ: A horogelőke tekintetében ebben az esetben is körültekintőnek kell lenni. Csakúgy, mint a bordás kosaras szereléknél, itt is váltogatom a monofil és fonott zsinórokat. Ezeknek a hosszával is alkalmazkodni kell az adott helyzethez, de én mindig a 6-15 centi közti intervallumban keresem az optimálist.
Szóval, a kosár megtöltése és az etetőanyag állagán kívül nincs más különbség a már megszokott bordás kosaras feederes módszerhez képest?
SJ: Valószínűleg nagyon sok lehetőséget rejt még magában ez a módszer, ám az én pillanatnyi ismereteim azok, amiket megosztottam veled. Még rengeteget kell ezzel horgászni ahhoz, hogy a „talpas” kosár új oldalait is megismerjem. A múltkori versenyt például már csak ezzel a technikával pecáztam végig, mivel kizárólag messzi keresőhorgászattal lehetett halat fogni, és ez a technika erre alkalmasabbnak tűnik!
Amennyi idő alatt ezt a pár sort végigolvastátok, annyi időm volt nekem is ellesni a method technika működését. Józsi bedobta a saját végszerelékét, majd nekiláttunk az enyém beélesítésének. Az igazat megvallva az első 10 dobást kb. húsz perc alatt le is tudtam, mivel a töltőszerszámot próbálgattam. Amilyen kicsi a kosár, olyan sokféleképpen lehet a horgot és az előkét belerejteni.
A bemutatóval már elment a délelőtt nagy része, és időközben egészen megszoktuk a hideget. A nap szépen sütött, de a fagy csak nem akart enyhülni. Reggel abban reménykedtünk, hogy a kinézett mély részek fölött lévő jég elolvad, és át tudunk oda pakolászni. Ott nagyobb eséllyel számíthattunk volna pontyra, de ez most nem adatott meg nekünk.
Na de -2 Celsius-fokban az, hogy pecázunk, éppen elég a jóból. Ha ponty nem is jött, kapásunk azért akadt, néhány szép dévér és kárász megörvendeztetett bennünket. Nem utolsósorban én is megfogtam első tömködős kosaras halaimat… :)
Egy szó, mint száz, csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy próbálja ki ezt a módszert is. Azt már most megígérem, hogy tavasszal még visszatérünk erre és tovább boncolgatjuk ezt a technikát. Miközben azzal sem árulok el nagy titkot, hogy a Haldorádó termékpalettáján is helyet követelnek 2013-tól a Top Method Feeder család tagjai. Ezekről azonban részletesen elsőként mentorunk, Döme Gábor filmjéből tudhatnak meg mindet a kedves érdeklődők, legelőbb 2012. december 26-án! Addig is kitartás, hiszen minden nappal közelebb jutunk a tavaszhoz. Talán már csak 79-et kell aludni, és itt a tavasz… :)!
Írta: Sipos Gábor
