Mi, horgászok, nagyon szeretjük a nyarat! Legyen szó rezdülő spiccekről, csipogó kapásjelzőkről vagy mozduló úszókról, minden nyári pecának megvan a maga varázsa. A legmelegebb évszakkal igazából csak az a baj, hogy nem tart örökké. Ha van rá lehetőségem, mindig szakítok időt egy nyár végi horgászatra. Kedvenc vadvizem, a Zala, igen szép dévérekkel ajándékozott meg a meleg napokon, ezért nem lehetett kérdés, hogy teszek még egy próbát ezen a csodálatos folyón, mielőtt beköszönt az ősz. Vajon ezúttal mit tartogatott számomra ez a vadregényes, de kiszámíthatatlan víz?
Le sem tudnám tagadni, hogy fülig ért a szám, amikor a kezemben tartottam azokat a bronzos, öreg dévéreket, amelyeket a nyáron fogtam. Ez a nyár azonban más volt, mint a korábbiak. Régebbi írásaim bizonyítják, hogy a legtöbb halat a kifejezetten jó illatú, ananászos SpéciCorn csalival fogtam. Idén nyáron viszont a fűszeres, illetve a büdös jellegű csalik működtek igazán. Hogy miért van ez? Nagyon jó kérdés! Ha a halak beszélni tudnának, talán még válaszolnának is erre a kérdésre. Mivel gyakran hagyatkozom a korábbi tapasztalataimra, gondoltam egy merészet és a jól bevált tejsavas ananászos etetőanyagot ezúttal fűszeres aromákkal kevertem be.
Nem is olyan régen egy olyan etetőanyaggal horgásztam, amiben volt ananászos FermentX, de megmaradt egy kevés. Gondoltam jó lesz majd egy későbbi pecához, ezért lefagyasztottam. Elővettem tehát, és miután kiolvadt, adtam hozzá egy száraz anyagokból összeállított mixet. A mixet egy-két marék vérliszt tartalmú pellet őrleményéből, kukoricapogácsa őrleményből, tökmaglisztből és egy evőkanál sóból készítettem el. Kb. fél zacskó maradt a gyári FermentX etetőanyagból, ezzel kevertem össze végül mindent. A keveréket ezúttal is két részre osztottam. Amíg az etetőanyagok álltak, elmentem sétálni a kutyusommal a közeli patakhoz. Mivel a patak a Zala folyóba torkollik, merítettem belőle egy kis vizet és ezt használtam fel a kaják nedvesítéséhez. A két terület vizének pH-értéke nagyjából egyforma, ezért döntöttem így. A TripleX ízesítésű Carp Syrup és a fokhagyma kivonat igazán különleges illatot adott a keverékeknek. Kíváncsian vártam tehát, hogyan fog majd működni ez az összeállítás!
Kőzúzalék, főtt kendermag, csemegekukorica és kétféle pellet került az etetőanyaghoz. A vérliszt tartalmú pellet, amit fentebb is említettem, szelektáló hatással bír. Mivel nagyon szép dévéreket fogtam a korábbi horgászatok során, néhány marék saját készítésű, 18 mm-es, zöldborsos-fokhagymás pellettel is kiegészítettem a kaját.
Nagyon örültem, hogy ismét a kedvenc vizemen próbálhattam szerencsét. Miközben a spicceket figyeltem, boldogon gondoltam vissza a korábbi horgászatokra és a nagy lapát dévérekre! Azért is szívesen látogatok el a Zalára, mert itt minden olyan nyugodt, jólesik néha kiszakadni a hétköznapok forgatagából, főleg a mostani, vírusos időszakban. A Zala folyón nincs járvány, nincsenek gondok, nincsenek visító kapásjelzők, csak a csend, a természet és persze a sikeres napokon a szép fogások! Igazából semmihez sem fogható az itteni horgászatok hangulata.
A képeken látható Power Fighter és Carp Fighter orsók már 2 éve hű társaim. Amilyen egyszerűek, olyan nagyszerűek, és az áruk is kedvező. Az elsőfékes modell dobjára 20-as monofil főzsinórt csévéltem 15-ös fonott dobóelőkével, a nyeletőfékes dobjára pedig 18-ast, 12-es dobóelőkével. A 15 g-os Pellet Feeder kosár a plusz nehezékkel együtt 30 g-ot nyomott, a 35 g-os method kosárba pedig csavarokat szereltem. A csavarokkal szerelt method kosár sokkal stabilabban megáll egy helyben és egy határozottabb zsinórfeszítés után sem mozdul el. Úgy gondolom, hogy e megoldásnak nemcsak folyóvizeken, hanem állóvizeken is van létjogosultsága. A csali a korábban remekül teljesítő, de szerintem még mindig rettentően büdös rokfort sajtos Tornado Wafter volt.
„Zala folyó, vajon most mit tartogatsz számomra?” Párszor felmerült bennem ez a kérdés, hiszen eltelt már legalább egy óra kapás nélkül. Nem ritka, hogy a süllyedő magvak és a pelletek ingerlik kapásra a halakat, ezért belőttem csúzlival egy kevés szemes anyagot. Sajnos nem változott a helyzet. Kitekertem hát a végszerelékeket, hogy ellenőrizzem a csalikat. Rák okozta nyomokat kerestem, de nem találtam. Ez mindenképpen jó jel volt, ugyanis a rákokat zavarja, ha az etetésen halak tartózkodnak. Megtöltöttem a kosarakat és újra bedobtam a rokfort sajtos csalikat. Tudtam, hogy türelmesnek kell lennem, mert itt, a Zala folyón a türelem olykor halat terem! Nagyjából fél óra telt el a bedobás óta, majd rezdült a bal oldali botom spicce. Néhány húzás után a spicc kiegyenesedett. Már korábban is tapasztaltam hasonlót, az ilyen kapás a nagytestű dévérekre volt jellemző, általában akkor, amikor finnyásan táplálkoztak. Igaz, hogy a kapás nem szólaltatta meg az orsót, fárasztás közben viszont éreztem, hogy valóban egy termetes keszeg akadt horogra! Húzta a zsinórt rendesen!
A közös fotó elkészítése előtt gyorsan lemértem a halat, nagyon kíváncsi voltam, vajon mekkora lehet? 46 cm hosszú volt és 2055 g! Korábban a Zala már megajándékozott közel 2 kg-os példányokkal, ám most, ha nem is sokkal, de sikerült átlépni a 2 kg-os határt! Hatalmas öröm volt kézbe venni ezt a gyönyörű, öreg dévért! Vadvízen teljesen más horgászni, mint a telepített tavakon. Lehet, hogy a Zala folyón nem akad horogra annyi hal, de kétségkívül értékesebb egy ilyen vad keszeg, mint egy hasonló méretű telepített ponty. Horog ütötte sebnek nyomát sem láttam, valószínűleg én voltam az első horgász, akivel találkozott ez a gyönyörű dévér. A száján lévő barnás foltok pedig azt bizonyítják, hogy rákokon, kagylókon, csigákon, rovarlárvákon és más gerinctelen állatokon nevelkedett. A fárasztása pedig? Hatalmas élmény volt!
Volt még nálam pár jó csali, de annyira meggyőzött ez a narancssárga újdonság, hogy úgy döntöttem, csak ezzel fogok horgászni a nap hátralévő részében. Vitathatatlan, hogy a rokfort sajtos Tornado Wafter egy nagyszerű termék! Ha megdicsérek valamit, annak mindig oka van. Egy olyan csali, ami a szeszélyes a Zala folyón ilyen szép halakat ad, valóban dicséretet érdemel!
Éppen egy fotót szerettem volna elkészíteni, amikor a Pro Method Feeder botom spicce megmozdult. Valami meghúzta a csalit, majd elengedte. Ezután már könnyen le tudtam vonni a következtetéseket: bizony, nem a legjobb napot fogtam ki! Meg kell hagyni, hogy a megemelkedett vízszint és az esők utáni zavaros folyó valóban nem volt ideális, de hát vadvíz nincs kihívások nélkül!
Az időjárás viszont nagyon kegyes volt hozzám, nem volt olyan forróság, mint korábban. A nagyszüleim is megmondták anno, hogy a „régi öregek” szerint augusztus 20-a után már nem lesz olyan nagy meleg. Van benne valami! A kellemes idő azonban egyelőre nem hozta meg a várva várt halakat. 11 óra körül volt egy gyengébb kapásom, de nem sokkal az akasztás után elment a halam, valószínűleg egy újabb dévér lehetett. Volt még nálam némi szemes anyag, amit ezután belőttem csúzlival, majd feltűztem a csalitüskére két új rokfort sajtos csalit, végül bedobtam a szerelékeket. Nemsokára a Pro Method Feeder botom görbülő spicce jelezte, hogy ideje elkezdeni a fárasztást! Ismét egy szép dévér akadt horogra. Már szákolni készültem, amikor valami meghúzta a másik botom spiccét! Gyorsan kellett cselekednem, nehogy elveszítsem a halakat. Szerencsére minden összejött, végül két szép, kiló feletti keszeg pihent a matracon.
Amilyen gyorsan kapott ez a két hal, olyan gyorsan csendesedett el ismét a folyó. A Zala már csak ilyen! Többször is újradobtam, de csak egy rontott kapásig jutottam el. Úgy döntöttem, hogy kint maradok még egy keveset, hátha javul a helyzet. Időközben körülnéztem és egy furcsa dolgot vettem észre az egyik fán.
Természetesen összeszedtem ezt a zsinórkupacot, és amikor hazaértem kidobtam a kukába. Bárki is hagyta hátra, szégyellheti magát! Való igaz, hogy a horgászat néha gubancokkal jár, és emiatt le kell vágni a zsinórból, de úgy gondolom, hogy egyáltalán nem megerőltető hazavinni a szemetet! A vízparton hagyott zsinór egyébként nem csak a környezetre, hanem az állatokra is veszélyes, főleg a madarakra! Könnyen előfordulhat, hogy egy szerencsétlenül járt madár annyira belegabalyodik a zsinórba, hogy az a pusztulását okozza! Megkérném tehát a lusta „horgászokat”, hogy vegyék a fáradtságot és szedjék össze a szemetet maguk után!
A fák csak úgy roskadoztak az élénkzöld levelektől, egy kicsit azért sajnáltam, hogy ez volt az utolsó nyári horgászatom. Lesznek azonban még meleg napok jövőre is! Nagyszerű horgászatokban volt részem ezen a nyáron itt, a Zalán, régen fogtam már ennyi öreg dévért! Az egyik kedvenc halam, ezért egy cseppet sem bántam, hogy a szabadidőm egy részét a folyó partján töltöttem. A nagy nosztalgiázás közben azonban elfelejtettem valamit. Vannak bizonyos helyzetek, amikor nem túl csendes a Zala! Előfordul, hogy végigrobog egy traktor a töltésen, vagy jönnek az evezősök…
Tudtam, hogy az evezősök távozása után már nem érdemes folytatni a horgászatot, és az ég is beborult. Nevettem egyet magamban, hogy pont a nyárbúcsúztató horgászat során találkoztam kajakosokkal, majd elkezdtem a pakolást. Volt olyan nyári horgászatom, amikor több keszeget fogtam, de a 2 kg feletti öreg dévér miatt már igazán érdemes volt a Zala folyóra látogatni! Tulajdonképpen akkor is elégedetten távoztam volna, ha csak az az egy hal akad horogra. Az eddigi legnagyobb dévérkeszegemet fogtam ki, majd engedtem vissza, és ez egy fantasztikus dolog!
Bízom benne, hogy a jövőben is hasonló horgászatokban lesz majd részem ezen a szeszélyes, de csodálatos vízen! Legyen szó vadvízről vagy telepített tóról, kívánok ezúttal is mindenkinek sikerekben gazdag horgászatokat! Görbüljön!
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
