Ahogy olvasgatom a hozzászólásokat, kiderül, hogy egyre többen fordulnak az ugynevezett finomszerelékes módszer felé. A legtöbben a feederbotos technikát részesítik előnyben, hisz a hagyományos fenekező horgászattal ez van a legközelebbi rokonságban. Sokan vagyunk azonban, akik az úszós technikákat szeretik. Számomra nincs annál varázslatosabb érzés, mint amikor a víztükrön billegő apró kis pálca hirtelen eltűnik. Az úszós módszerek mára már igen specializálódtak. Egy-egy módszeren belül is tagolódásokat figyelhetünk meg. Aki most ismerkedik e módszerek valamelyikével, abban számos kérdés merül fel...
Mostani írásommal arra vállalkozom, hogy a nekem legkedvesebb módszer, a matchbotos horgászat kezdeti buktatóin átsegítsem azokat, akik már kacérkodnak ennek a remek módszernek az elsajátításával. Akik már profin űzik ezt a játékot, azok a fórumon fognak tudni segíteni, ahogyan tették ezt eddig is. Kérdések lesznek ezután is bőven, hisz mint mindenben, itt is igaz a mondás. "Jó pap is holtig tanul."
Egy kis történelem
Minden felfedezés valakinek a nevéhez fűződik, és minden találmányt valamilyen szükség szült. Így van ez a match esetében is. Mint annyi más horgászati felfedezést, ezt is a ködös, szeles Angliából eredeztethetjük. De miért pont itt találták ki? A választ a legendás angol meteorológiában kell keresnünk. Tudjuk, hogy az időjárás kedvelt beszédtéma, ha két angol összefut. Ha ezt két horgász teszi, akkor abból biztos kisül valami. Talán Billy Lane brit versenyhorgász is kesergett az állandóan fújó szél miatt, ami igen megnehezítette az úszós horgász dolgát, hisz nehéz bedobni, az etetésen tartani a csalit. Talán viszzagondolt gyermekkori játékára a "kelj fel Jancsira", és a szél okozta kellemetlenséghez kapcsolva a gyermekjáték emlékét, kipattant a szikra.
Hogy hogyan függ össze a kettő?
A jó öreg Billy fiú fogott egy vékony, rövid botot, amire 14-18 apró gyűrűt erősített. Mivel ezek sűrűn követték egymást, az egyenletes erőelosztáson túl, elérte azt, hogy a szél nem bántotta a zsinórt. A vékony bot hasította szelet a vastagokkal szemben. Mivel bedobni már tudott, azt is el kellett érni, hogy a már bedobott cucc, ott maradjon, ahova dobta. Erre is meglelte a megoldást. Vékony süllyedő nylon zsinórt alkalmazott. Valószínű, hogy a süllyedést mosószeres kezeléssel érte el, ahol is a zsinórt ilyen vízben áztatta. Ez a zsinór a bot végétől az úszóig a víz alatt van, így a szél játékának már nem lehet kiszolgáltatva. Na de hol van, itt a kelj fel Jancsi? Emberünk egy speciális úszót is kifejlesztett. Ez egy hosszú szárú, az alján súlyozott pedző volt. A zsinórt az úszó aljához rögzítette, ahol a "tőkesúly" is volt. Mivel minimum 20 centis antennával próbálkozott, az alul ólmozott úszó rendkívül stabil maradt még erős szélben is. Ha vízbe került, rögtön "talpra" állt, a zsinórt a víz alá merítve. Az úszónak a nemes egyszerűségű waggler nevet adta. Az új módszer remek, pontos dobást tett lehetővé a beépített önsúly miatt, és olyan távolságot is képes volt meghorgászni, amit szélben egy bolognai bot már képtelen volt. A titok sokáig Királyi kézben maradt. Húsz évnek kellett eltelni ahhoz, hogy egy Bob Nudd nevű mindig vidám angol versenyző segítségével Európa szerte közkedveltté váljon.
Ez idő alatt az angol válogatott sorra nyerte a bajnokságokat, jórészt ennek a módszernek a felfedezésének köszönhetően. Hazánkban, - ha jól tudom - Erdei Attila lett a módszer elsőszámú elkötelezett híve.
Mire számítson az, aki velem tart?
Az elején vásárolni fogunk. Ez azért van, mert néhány szükséges eszköz nem helyettesíthető mással. Speciális a bot, az úszó, a zsinór, és még egy pár kis mütyür.
Mivel nem vagyunk mindannyian Krőzusok, így a felszerelések képzeletbeli beszerzésénél igyekszem egy alacsony, egy közepes, és egy magas árfekvésű terméket vásárolni. (Csak nehogy a feleségem ezt olvasva, megrémüljön. )
Nyílván nem rendelkezem mindről beható kézzelfogható tapasztalatokkal, hisz nekem sincs például 6 matchbotom, így adok mások tapasztalatára. Először a szükséges felszerelést fogjuk összeszedni egy képzeletbeli horgászboltba. Engedjétek meg nekem, hogy árak tekintetében a portál Webáruházára hivatkozzak, hisz nekem is innen a legkönnyebb beszerezni az árakat, és ezt mindannyian ismerjük.
Ezt követően összeállítjuk a bevetésre váró boton a szereléket (lehetőleg minél több vízparti eshetőségre felkészülve), bekeverjük az etetőanyagot, beetetünk, csalizunk, és mivel ez egy képzeletbeli wagglerezés, a fogás 100%!
Írásomban visszagondolok azokra az időkre, mikor én is először fogtam a kezemben a botot, és oltári nagy gubancokat dobtam. Előre mondom, hogy mint mindent, ezt is be kell gyakorolni. Segíteni abban tudok, hogy csak a saját "bénázásunk" legyen a bosszúság oka, és ne a rossz elképzelés. A gyakorlat teszi a mestert, és mindenkinek van mit tanulni. Még nekem is, így inkább, mint matchbotos "óvó bácsi" szeretném megadni a kezdeti lökést, hogy utána itt a fórumon lehessen magatokat tovább képezni.
Polyák Csaba (Csabio)
