Március-április a rablóhalasok böjti hava, hiszen klasszikus ragadozóink közül először a csuka, majd két héttel később a süllő és a balin esik tilalom alá. A harcsa ekkortájt sok helyen még inaktív, különösen a folyókban alig-alig akar megmozdulni. Sokan leteszik ebben az időszakban a pergető pálcát, pedig több halfajunk is kínálkozik élményadónak. A sügér, a pisztráng és a domolykó is jól fogható, melyek közül talán az utóbbi horgászata kecsegtet a legtöbb sikerrel, hiszen a tavaszi domik között testesebb példányokkal is összeakadhatunk…
A domolykó horgászatához az általános pergető botok szinte teljesen alkalmatlanok. Óvatosságáról elhíresült, vegyes táplálkozású pontyfélénk műcsalival történő horgászatához le kell finomítanunk az ultra light, illetve a könnyűpergetés szintjére. A domolykó ereje, tartózkodási helye és az életteréül szolgáló szinttáj jellege alapján a megfelelő pergető bot épp e kategóriák határán található.
Egy kissé kusza a nevezéktan e két pergetési tartományban, így mindenképp pontosításra szorul, hogy mire gondolok UL (ultra light), és mire könnyűpergetés címszó alatt. Számos besorolási kategória létezik, amit magam részéről sajnálok (már hogy nem egyértelmű a nevezéktan), hiszen lassan ott tartunk, hogy egy 5-20 grammos botról kézbevétel előtt nem tudjuk eldönteni, valójában egy erősebb UL vagy egy finomabb könnyűpergető bottal állunk-e szemben?
Az említett kategória-határt magam részéről éppen az 5-20-as botoknál szoktam meghúzni, és valóban kézbevételkor, méghozzá a bot acélossága, ereje, karakterisztikája alapján döntöm el, hogy inkább melyik osztály képviselője, és ami legfőképpen számít: milyen halra való… (például, szinte hihetetlen, hogy mennyire „nincs köze” egymáshoz egy Berkley Pulse vagy egy Shimano Antares 5-20 grammos botnak).
Ahogy már megszokhattátok, a „cseles” kisfilmekben minden alkalommal tesztelek egy odaillő botot, ami a bemutatott, speciális helyzet meghorgászására, vagy éppen az adott technika kivitelezésére tökéletesen megfelel. A nagy domolykók becserkészésére a stílusosan vagány megjelenésű Fox Rage koncepció 225 centis UL Spin pálcáját választottam.
Azt hiszem, mindenki előtt ismert a Fox név és a hozzá kapcsolódó, magas minőségű, igényes kivitel. A Fox márka a bojlis és pontyhorgászatban komoly státuszt foglal el. Az angol cég profi módon megtervezett Rage irányzata (végre) már kifejezetten a modern pergető horgászatra fókuszál. A Fox honlapjának pergető szekciójában barangolva végig az az érzésem volt, hogy nagyon okos és letisztult a tervezés, eltalált, divatos és fiatalos design áll a termékcsalád mögött, és ez a táskákra, ruházatra, kiegészítőkre éppúgy igaz, mint botok apró részleteire.
Érdemes ránézni a Fox Rage honlapjára, és maguktól értetődővé válnak az előző soraim. A termékek között böngészve feltűnt, hogy az egyes botok speciálisan egy adott technikához, műcsali-osztályhoz vagy módszertípushoz készültek. A típusokon belül átlátható, kezelhető méretskálával jelent meg a Rage. „Legnépesebb” botmodellje, ami nemes egyszerűséggel a Spin nevet kapta, magában foglal két ultra light pergetésre alkalmas botot, illetve három másik dobótartományt, egészen 30-100 grammig. Sejthető, hogy ha egy ilyen nívós cég, mint a Fox, viszonylag szűk típuskínálattal (10 peremfutós és 6 multis) célirányos pergetőbot-gyártásba kezd, abból nagyon jól használható termékek jöhetnek létre. Feltételezésemről elsőként a nyíregyházi Halcatraz horgászboltban győződhettem meg, ahol a Rage szortiment számos típusát kézbe tudtam venni.
A könnyű csalis pergető stílussal való szimpátiám okán elsőként a kis dobósúlyú botok ragadták meg a figyelmem. Az akkor készleten lévő UL Spin 5‑21 g dobósúly-tartománnyal bíró modelljét választottam első tesztbotként. Mivel még február közepén jártunk, látszólag a nyereghez vettem a lovat, ám valójában már a márciusi nagyragadozós-böjtre készültem. Ez számomra könnyűpergetést jelent, amire az UL Spin - rendkívül finom spicctagja lévén - nagyon jónak ígérkezett. Leginkább a közepes és kisebb folyók (Sajó, Hernád, Bódva, Körösök, Ipoly stb.) domolykóihoz és a Bodrog jászaihoz éreztem megfelelőnek a botot, így már csak az volt kérdés, hogy melyik víz ér hamarabb révbe a horgászhatóság szempontjából.
Márciusra az észak-magyarországi folyók nagyrészt letisztultak, így a hónap derekára eső pár napos szünetemet arra használtam fel, hogy a nagy domolykók nyomába eredjek. Ebben a periódusban az étvágyukat egyre inkább visszanyerő domik közül jó eséllyel megfoghatók a testesebb példányok is. Az egyetlen, nagyobb mennyiségben jelenlévő táplálékforrás ilyenkor a hal, pontosabban a kis hal, ezért leginkább apró wobblerekkel, körforgókkal lehetünk eredményesek.
Mint mindig, most is szerettem volna komolyabb példányokkal megmutatni a bot tudását és akcióját, ám ez kamerára tervezve merész vállalkozásnak tűnt, hiszen nagy domolykó - stílszerűen - nem terem minden bokorban. Különösen, hogy a 2010-es, júniusi nagy víz szinte a felismerhetetlenségig átrendezte a partot (és a medret), így a hajdani tartózkodási helyek szinte maradéktalanul átalakultak, eltűntek. Ahol tavaly még a térdig érő, kavicsos aljú folyóban gázolhattam, ott most nem ritkán akadós és mély, limányló szakaszt találtam.
A lakóhelyemhez közelebb eső Hernádon kezdtem meg a keresést, de az általam ismert helyek háromórányi dobálást követően sem adtak halat, így a nap második felét a Sajóra szántam. Meglepetésemre elég komoly vízhozammal fogadott a folyó. Az erőteljesebb sodrás oka a hegyekből érkező hólé, illetve a fagyos talaj felengedéséből származó, hol felszíni vízként, hol a partoldalból előtörő, búvópatakként érkező olvadék volt.
Ezen az első, még „kameramentes” próbahorgászaton a szokásos nyári helyeimtől nem messze, ám véletlenül sem partközelben találtam meg az első domolykót. Mérete magáért beszélt; a bevágást követően karikában maradt a kis Fox, szinte teljesen az alsó tagra tevődött át a hal és a sodrás együttes ereje. Az első pillanatokban a fék is megszólalt, majd a hal befeküdt az áramlatba. Lazítottam a féken, nehogy az esetleg puha részt fogott kis horog kiszakadjon. A bő másfélnek ítélt domit ugyan finom fárasztással kéz közelébe tudtam húzni, azonban balsejtelmem beigazolódott, a sodrásba vissza-visszatörő hal - merítő híján - végül elszabadult a vékonyan akadt horogról.
Pár dobással később hasonló méretű domit akasztottam. A hal méretéhez illő elánnal küzdött, így az UL Spin rugalmasságának nagyon jó hasznát vettem. Ez a tulajdonság elengedhetetlen egy jó domis pálcánál, hiszen a monofil nyúlása mellett a bottest járul hozzá ahhoz, hogy a puha domiszájban a nagy erőhatás ellenére is tartson a horog. Emellett a nyéltag erejére is szükség van, mert a domolykót a sodrásban megtartani vagy onnan kifordítani, esetleg az akadóra visszatörő halat megfékezni (pláne gyors vízben) nem könnyű dolog. Fontos, hogy mindeközben botunk ne keményedjen fel túlságosan, legyen erőtartaléka, ugyanakkor jól tompítsa a domolykó gyors kirohanásait. Ezt az UL Spin maradéktalanul tudta, sőt nem kizárt, hogy a domolykót egyébként is kedvelő angolok épp erre a halra optimalizálták a pálcát. Túlságosan nem voltam meglepve a bot meggyőző teljesítményén, hiszen szárazon meghúzva-meglengetve ugyanezt vártam tőle, ezért is választottam domolykózásra.
Mivel több kapást a hely nem adott, tovább gyalogoltam a part mentén. Két újabb halat sikerült az estig tartó cserkészéssel fognom: 1,42 és 1,30 kilogrammos, kapitális domolykókat. Sokakban biztosan felvetődik a kérdés, hogy egy domikban bővelkedő folyóban miért csak nagy egyedekkel találkoztam? Valóban, semmiféle szelektálást nem tettem sem a módszer megválasztásával, sem a használt műcsalival, mégis szebbnél szebb halak követték egymást a horgomon - sok kilométernyi és többórás horgászat ellenére is. Mi lehet ennek a hátterében? Véleményem szerint a domolykók megnövekedett étvágya egyrészt az évszaknak betudható sajátosság, másrészt összefüggésben áll a folyó téli relatív táplálékszegénységével. De a speciális helyzet leginkább a kapitális példányok hideg vízi, kifejezetten ragadozó életmódjával magyarázható.
A sikereken felbuzdulva már másnapra forgatást beszéltünk meg, hiszen kissé tartottam a kora tavaszi folyó rapszodikusságától. Ugyanígy rizikófaktor volt a pontyfélék jellemzőit magán és magában hordozó domolykó kapókedve is, különösképp a közelgő frontot figyelembe véve. Ennek megfelelően másnap reggel már felhők mögül bújt ki a Nap, ami a verőfényes előzményekkel ellentétben túl sok jóval nem kecsegtetett. A horgászat is döcögősen indult, az előző napi duplázást adó helyen elsőként csupán egy kőkemény rávágásra futotta. Ezt nem kezelhettem véletlen tévedésnek, ezért csalicsere következett. Talán a negyedik dobásra sikerült megtalálnom a megfelelő színt és formát egy három centis, süllyedő modellben. A rávágás után a hal egyből felcsapott és megállíthatatlanul a sodrásba húzott. Köszönhetően a pontos féknek és a bot utána nyúlásának, minden a helyén maradt, de éreztem, hogy ebben a pillanatban csupán statiszta vagyok horgászbottal a kezemben, és csak a felszerelésen múlik a siker. Halam ezután kezdett megszelídülni, így már csak a horog jó akadásában kellett bíznom. A cserélt horgok jól beültek, és bár a csali épp a szájszélben volt, a horogágak szépen, belül akadtak, ezért nyugodtan szákolhattam a kapitális domit (ellenkező esetben mindig kézzel szoktam kiemelni). A csörte után a hely teljes érdektelenséget mutatott, mintha nem is lett volna több hal a környéken. Nem voltam meglepve, hiszen a domolykónak, különösen a nagy példányoknak, ez a fajta óvatosság és tanulékonyság a vérében van, talán sokkal inkább, mint a többi ragadozó halnak.
A nap további részében számos ígéretes részt horgásztam végig, de a front már végleg becsukta a kaput. Nehezülő levegő, időnként csepergő, néha erősebben rákezdő eső szegélyezte - a „miacselek” forgatásán már-már megszokott módon - az utunkat. A domolykó teljesen megállt, olyannyira, hogy még a késő délután kiújuló napfény sem hozott áttörést. Egyedül az alkonyat körüli fényváltásban sikerült egy nagyon komoly halat akasztanom, de annyira óvatosan csípte el a wobblert, hogy csak egy méteren át volt horgon.
Az estébe nyúló, egész napos horgászat során két kapitális domolykóval találkoztam, amihez, ha hozzátesszük az előző nap eseményeit, egyértelműen látható, hogy a hat domolykó mindegyike bőven kiló feletti példány volt. Így a történet legnagyobb „csele” az lehet, hogy a tavaszi vízen már idejekorán érdemes elkezdeni a könnyűpergetést, hiszen a víz talán csak azért hallgat, mert épp a ritka, kapitális egyedek táplálkozási időszakában vagyunk. Nyáron, ugyanezen a vízen, ugyanezeken a helyeken egyre-másra foghatók az araszos-félkilós domik, és igencsak süvegelünk egy-egy kiló körüli halnak…
Az emlékezetes, barangolós hétvége kellemes és hasznos társa volt a Fox Rage praktikus oldaltáskája, és természetesen az UL Spin bot, ami maximálisan bevált könnyűpergetésre. Az ára tudásához mérten nagyon kedvező, ugyanis igényes és szép, de legfőképpen jól használható, kezes és profi szintű pálcát kapunk a pénzünkért. A finom bot ideális a domolykó, a balin, a pisztráng és a jász horgászatához.
Adós vagyok még a felszerelés technikai paramétereivel, ezt az alábbi táblázatból olvashatjátok ki. Rendszeres fórumkérdés még, hogy milyen a bot súlypontja, súlyelosztása, így ennek most elébe mennék. Az UL Spin ereje magáért beszél, a filmen jól látszik, mennyire partiban van a gyors vízzel és a rendkívül sportos halakkal szemben is, és ehhez valóban UL súly tartozik, mindössze 98 gramm! A bot első tagja a Hardloy gyűrűk ellenére is csak 13 gramm, a nyéltag viszi a fő tömeget, és persze ebből következően ez adja az erőt is.
| Fox Rage UL Spin 225 | |
| Mért hossz: | 224,6 cm |
| Dobósúly: | 5-21 g |
| Tömeg: | 98 g |
| Anyag: | IM7 karbon |
| Bottest vastagsága (a spiccnél): | 1,7 mm |
| Bottest vastagsága (a nyél felett): | 10,8 mm |
| Részek száma: | 2 |
| Szállítási hossz (tokban): | 116 cm |
| Gyűrűk: | 8 db Fuji |
| Orsótartó: | csavaros Fox |
| Nyélborítás: | parafa |
| Nyélhossz az orsótalptól | 30 cm |
Kiegyensúlyozásról UL szinten szerintem nem érdemes beszélni, legalább is nem látom jelentőségét, hiszen a súly nagy részét az orsó képviseli. A botra egy ezres (tízes) méretű orsó éppúgy tökéletes, mint az általam használt (215 grammos) 2500-as modell. Ezt a kérdést elsősorban a dobástáv és a megszokás fogja eldönteni…
Végszóként megemlíteném, hogy a domolykópergetés az elkövetkező időszakban lesz igazán aktuális, amikor az áradás utáni, letisztuló vizekben már szétszóródva, nyári helyeiken találjuk meg az igazán jól küzdő halainkat. A kereső pergetés sportosságához és élményszerűségéhez pedig valóban profi és extravagáns társ a Fox Rage UL Spin botja, bátran ajánlom minden - a módszerrel még ismerkedő vagy akár abban jártas - pergető horgásznak.
Írta: Gégény Viktor
Videó: Takács Péter
Fotók: Dr. Lesznyák Judit, Takács Péter
