Amurok bűvöletében 2. rész – Ha egyszer a bolt beindul

Amurok bűvöletében 2. rész – Ha egyszer a bolt beindul

Munka után veszek egy frissítő zuhanyt, majd gyors pakolást követően útnak indulok – irány a Zsitva! A felszerelésemet már előző nap összeraktam, a kész előkéim pedig a tartóban pihennek megkötve. Már alig várom, hogy a vízbe dobjam őket felcsalizva.

Hétfő délután van, hat óra előtt érkezem a vízre amurfogás reményében. Az idő cseppet sem mondható kellemesnek: fülledt meleg van és roppant nyomott a levegő, talán valami kisebb vihar lehet készülőben. Nem is ártana, hiszen hetek óta nem esett, bizonyára a halak kapókedvének is jót tenne egy kis időváltozás. Eső után szinte mindig megélénkül a víz, ezért bizakodom most is.

Időben érkeztem, még eső előtt mindent belőttem

Rövidesen összeállítom a felszerelést: négyes méretű, öblös horgokkal készültem, melyeket huszonöt librás, bevonatos zsinórra kötöttem. Mivel nappal horgászom, az ólmokat is úgy válogattam össze, hogy minél inkább az aljzat színéhez igazodjanak, ergo minden olvadjon bele a környezetbe, ami az etetésen táplálkozó halak számára esetleg zavaró lehet. A hajszálelőkét viszonylag hosszúra hagytam, mivel a csalimat minimum öt szem kukoricából készítem, néha akár többet is felfűzök, ha a kárászok nagyon ellepnek. A takarmányt természetesen főzve kínálom fel, minél frissebb, annál jobb. Néhány napig áztatom, majd rövid főzés után fel is használom, akár még melegen is.

Frissen főtt takarmány kukorica
Többnyire a négyes méretet használom
Ha kell egy kis plusz súly
Kedvenc horogelőkém a Jelly-Wire
Csak semmi feltűnés!

Kis kötözgetés után csakhamar vízbe kerülnek a végszerelékeim. Pokoli a hőség, a homlokom gyöngyözik, a ruhám rám tapad, mint aki a szaunában rekedt. Persze a célhalakat ez cseppet sem zavarja, sőt, minél nagyobb a forróság, annál aktívabbak a torpedók: köztudott, hogy a nyári hónapokban rengeteg élelmet vesznek magukhoz. Minimális etetéssel indítom a horgászatot, ha van amur a környéken, az perceken belül itt lesz, akárcsak az eső, ami lassan elered. Felüdülésként élem meg, amikor a nap égető sugarait felváltja a hűsítő nyári zápor. Az ég nem dörren, a nyáron oly gyakori villámlás most elmarad, ezért a maradás mellett döntök. Kisvártatva rákezd rendesen, rövid pakolás után már az autóban végzem, természetesen a felszerelésem a helyén, csupán a szerelékes táskát és a vevőt hoztam magammal, így nem maradok le az akcióról, ha közben jönne egy halam.

Fontos a nagyméretű, stabil matrac

Vagy fél órát ücsörgök a kocsiban, mire eláll az eső, s újfent kisüt a nap. A természet szinte életre kel, a madarak dalra fakadnak, a víz felszínén pedig a balinok tombolnak – hát, ennyit tesz egy frissítő nyári zápor. Gyorsan vissza is cuccolok és bizakodva várom a folytatást. Úgy másfél órám maradt sötétedésig, most kell résen lenni. Már a korai vacsorán is túl vagyok, amikor megszólal a balos jelzőm. Ejtős kapásom van, kipattanok a székből, majd betámasztok a halnak egy rendeset. Meglódul, ahogy megüti horgom a száját, zizeg a fék, szalad a zsinór… Végre megérkezett! Nagy odafigyeléssel és óvatosan fárasztom, nem szeretnék ismét kudarcot vallani, ugyanis két napja szintén akasztottam egy amurt, ami aztán meglépett. Csontot fogott a horog, és kicsorbult a hegye. Élvezetes a fárasztás, azonban a hal néhány percen belül már előttem rója az utolsó köröket, ránézésre olyan tízes lehet. Imádom ezt a pillanatot, igazán bámulatos, amikor megvillan vízközt egy méter körüli test.

Szépen ciripelnek, azonban többnyire kikapcsolom a visszaforgás-gátlót

Ahogy vizet ér a merítőm, megijed s kilövi magát, csak megy és megy szüntelen. Fantasztikus a küzdelem, ám a harmadik kirohanás után már nincs több trükk a tarsolyában, fáradni látszik, így bemerítem. Pompás egy hal az ellenfelem, ügyelve veszem ki a vízből, majd a matracra helyezem. Öntök rá egy vödörnyi vizet, mielőtt a hosszát lemérem. Kilencvenhét centi a teljes hossza, igazi gyönyörűség, egy hibát nem találok rajta, hiába is keresem. A súlyát olyan tíz kilóra saccolom, nem tudnám most biztonságosan lemérni, ezért nem is fogom tovább törni, bőven elég stressz neki maga a fárasztás, hiszen képesek az utolsó csepp erejükig küzdeni a horgon. Igazán megérdemlik a tiszteletet. Újabb vödörnyi vizet öntök rá, majd kattintok róla pár képet emlékbe, végül óvatosan a vízbe teszem. Dédelgetem, míg magához tér, néhány farokcsapással jelzi, amikor készen áll a távozásra, ekkor egy picit rásegítek, és elillan kezemből a mélybe.

Impozáns ellenfél
Egy hibát nem találok rajta, hiába is keresem
Pikkelyek
Méteres gyönyör
Más szemszögből

Annyira feldobott ez a fogás, hogy már kedvem sincs újracsalizni és bedobni a szereléket, meg amúgy is, holnap reggel munkába megyek, ezért nem is húzom tovább. Ügyesen összerámolom a holmimat és elindulok hazafelé. Köszönöm, Zsitva, a hétvégén folytatás!

Köszönöm, Zsitva!

Írta: Bottyán Marián
Fotók: Bottyán Marián

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.