Sokszor olvastam vágyakozva a külföldi szaksajtóban megjelenő írásokat a Raduta tározóról az ott történő hihetetlen fogásokat. A fényképeket látva többször a döbbenet lett rajtam úrrá, akkora méretű pontyokat sikerült a horgászoknak kifogni a vízből. A Sporthorgász egy régebbi számában a Blinker mellékletben megjelenő írás a Raduta tározóról szintén szíven ütött. A tükörponty világcsúcsát jelentő 37.3 kg-os ponty látványa minden képzeletet felülmúló hatással volt rám. Már ekkor eldöntöttem, hogy ezt a vizet nekem is látnom kell, itt horgászni fogok. Évekig csak sóhajtoztam és vágyakoztam iránta, míg idén végül beteljesült az álmom. Június közepén tíz napot a Raduta víztározó partján töltöttem el, és közben hihetetlen élményekkel és fogásokkal gazdagodtam. Remélem, hogy ez a sorozat majd hűen visszaadja önöknek is azokat a kalandokat, melyek megtörténtek az első "úttörő csapattal", ki a Raduta víztározón horgászott.
A csapat
Sokáig gondolkoztam azon, hogy kik lennének azok az emberek, akik egy ilyen méretű vállalkozásra alkalmasak lennének. Feri barátom kiválasztása egyértelműnek tűnt, hisz a hosszú Floridai horgászatok során megfelelő mértékben összecsiszolódtunk. Csaba (jeles Maconkai horgász) Feri ajánlására került a csapatba. Kissé különös figura, hisz rendre egyéni akciókat próbált kezdeményezni a tározón, több-kevesebb sikerrel. A csapat negyedik tagja hosszas keresgélés után Gábor lett.
Röviden bemutatnám azt a csapatot, mely mint a későbbiek során kiderült első magyar bojlis csapatként jutott el a Raduta Víztározóra.
- Kracsál Ferenc: A 2oo1-es Palotási bojlis versenyen 4. helyezést ért el. Egyéni rekordja 18,2 kg-os tőponty (Palotás). Kedvenc horgászvize, melyet a bojlis horgászat során előszeretettel látogat a Palotási víztározó.
- Gaál Csaba: Maconkai horgász, de az egész ország területén szívesen bojlizik. Egyéni csúcs: 17,8 kg (Palotás)
- Fehérvári Gábor: Az osztrák Cristián tanítványa, szinte mindent tőle tanult. Kedvenc vizei közé tartozik Háromfa és Szelid. Egyéni csúcs 23,4 kg-os tükörponty (Szelid)
- Ladányi Tamás: Egyéni csúcs 24 kg-os tőponty (Pölöske)
A kapcsolat felvétel
Többször is álltam már szembe nehéz feladattal, de valahogy mindig zöld ágra tudtam vergődni. Úgy gondoltam, hogy a Raduta tározóval kapcsolatos kezdeti nehézségek a kapcsolat felvétel terén majdcsak megoldódnak. Keserűen kellett csalódnom! Ennyi nehézséggel és problémával, mely a túra megszervezése során a nyakamba szakadt még életemben nem találkoztam. A Floridai horgászatok előkészületei gyerekjátéknak tűnt a román túrához képest. Fél év alatt semmire sem jutottam! Végül is nagy segítséget jelentett Keresztes Árpád, erdélyi magyar lakos közbenjárása. Segítségének köszönhetően egyre közelebb került az indulás időpontja és a túra végleges programtervezete. Végérvényesen csak akkor nyugodtam meg, mikor az indulás előtt két héttel személyesen Robert Radutával is egyeztetni tudtam telefonon keresztül. A június 18.-i indulást közel ötven fax váltás, több órás telefonos egyeztetés és levelezés előzte meg. Az indulás pillanatában mindez már megszépült, de az azt megelőző hónapok, igazi kínszenvedésnek bizonyultak.
A felszerelés kiválasztása
A Raduta tározón történő horgászatok videó felvételeinek megtekintése és a szaksajtó áttanulmányozása után elég komoly gondba kerültünk a felszerelés kiválasztásával kapcsolatban. Pár dolgot ezek közül kiemelnék.
1. A tározóban rengeteg kagyló található, és ezek a fárasztás során komoly problémákat jelenthetnek.
2. A várható nagytestű halak végett a főzsinórt és a horog méretét igen gondosan kellett kiválasztani.
3. A nagytestű halak végett erős és megbízható botokra és orsókra volt szükség.
4. A nagy távolságokra történő behúzások végett megfelelő jelzőbójákat kellett készíteni.
Hosszas egyeztetés, vita és tesztelés után szinte egységesen a következő felszerelés mellett döntöttünk mind a négyen.
Bot: 3 ½ lbs bojlis botok (Gábor ebben kivételt képezett)
Orsó: minimum hatvanas nyeletőfékes orsók, melyre legalább négyszáz méter harmincas monofil zsinórnak kell felférni.
Horog: 1-nél kisebbnél való horgászat már hazárdírozás lehet, a biztos akadás és haltartás végett szükségünk van ekkora méretre.
Hangjelzős kapásjelző: A túra során egy 2oo3-ban piacra kerülő, távirányítós hangjelzőst teszteltem. Később erről majd részletesebben is beszámolok.
A bojli készítés
A megfelelő bojli kiválasztása mind a négyünknél komoly gondot jelentett. Mivel nem ismertük a tározót, kissé bizonytalanok voltunk az összetételével és elkészítésével kapcsolatban. Közös megegyezés után mindenki a saját elképzelése szerint készítette el, vagy vette meg a bojlikat.
Röviden ismertetném mind a négyünk elképzelését ez irányban:
Feri: Ő a tapasztalataira hagyatkozott. Az eddigi horgászatai során a banános bojli még soha nem hagyta cserben. A túrára ebből csinált a legtöbbet, de a biztonság kedvéért a halasból is készített pár kilót.
Csaba: Egyedüliként ő nem készített saját maga bojlit, hisz a Szilágyi Boilie-TEAM pisztáciás és halas bojlijával próbálkozott.
Gábor: A jól bevált csokis bojliját ő sem hagyta el, de melléje készített vésztartaléknak halas ízesítés bojlit is.
Jómagam az előzetes híreket figyelembe véve a tintahalas ízesítésű bojlit gondoltam favoritnak, de kedvenc gyümölcsös bojlimat sem hagyhattam otthon.
A túra során kiderült, hogy az elképzelések miképpen váltak be, de erről majd a későbbiek folyamán olvashatnak.
A következő részben a nem mindennapi, és igen fárasztó utazásról, a megérkezés pillanatairól és a tó jellemzéséről írok részletes beszámolót.
