Szeptember végén Kerekes Ernő barátom meghívásának eleget téve horgásztunk együtt Lajosmizsén, amelyből egy nagyon jó horgászat kerekedett. Éppen ezért úgy gondoltam, hogy a meghívást illő viszonozni és szerettem volna egy késő őszi horgásztúrára invitálni. De ha már lúd, hát legyen kövér: egy olyan vizet választottam, ahol még ezelőtt egyikünk sem horgászott, így esett a választásom a Lökösházi Kavicsbánya Horgásztóra.
Érdemes néhány gondolatot megosztani a tóról is. A tó a 60-as években keletkezett, de a területen még napjainkban is aktívan bányásznak. A jelenlegi tófelület körülbelül húsz hektár, az átlagmélység tizenöt méter körül van, ami hihetetlen víztömeget jelent. Vannak olyan pontok, ahol bőven húsz méter feletti mélységekkel is találkozhatunk. A jelenlegi tulajdonos 2010-ben vette át az irányítást a tó körül. A víz nincs túlhorgászva, mindösszesen öt állást alakítottak ki rajta, melyből csupán hármat szoktak kiadni. Ennek köszönhetően nyugodtan, kényelmesen horgászhatunk - anélkül, hogy a szomszédokat zavarnánk. A pontyok nagyon jól érzik magukat ebben a szép vízben, ezt folyamatosan bizonygatják is, melynek eredménye a nagy mennyiségű természetes szaporulat. Ennek és a kevés horgászhelynek köszönhetően rengeteg titkot rejt még magában a mélység, mely felfedezésre vár, hiszen egy ilyen öreg vízben már gyakorlatilag bármekkora halakkal összehozhat minket a horgászszerencse.
Reggel hét óra körül érkeztem barátomhoz, aki már reggelivel várt - mondanom sem kell, hogy nem esett rosszul! :) Gyorsan bepakoltunk és együtt indultunk útnak.
Körülbelül két óra utazás után pillantottuk meg a tavat, mely csodaszép volt! A sejtelmes, mélykék víz hatalmas mélységet rejt. A horgászhelyünk egy félsziget csúcsa, mely előtt körülbelül öthektárnyi víz állt a rendelkezésünkre. Ekkora területen nem könnyű megtalálni azt a négy pontot, melyet meg kívánunk horgászni, így szakítottunk az elveinkkel és elsőnek a szerelékek elhelyezésére fektettünk a hangsúlyt, mondván, tábort tudunk sötétben is állítani.
Összeszedtük az alapozó etetés elemeit, ami főtt kukoricából, főtt tigrismogyoróból és halibut pelletből állt, ezt egészítettük ki főzött Black Squid és Green Pepper bojlival.
Csónakba szálltunk és fél szemmel mindketten a radar képét lestük. Alig akartam hinni a szememnek, hiszen még néhány méterre voltunk csupán a parttól, de már tíz méter közeli mélységet láttam a kijelzőn! Ahogyan közeledtünk a kiszemelt helyekhez, egyre változatosabb mederképet láttunk. Ha jellemezni kellene, a megfigyelt mederprofil leginkább talán egy aránytalan tojástartóra hasonlított.
Úgy terveztük, hogy egy-egy bóját sekélyebb vízben, 5-6 méteres mélységben helyezünk el, míg a másik kettőt 10 méteres vízbe szántuk. Ezekre nagyjából arányosan osztottuk el az alapozó etetésre előkészített mennyiséget. Mivel minden kapást és annak eredményét mindig pontosan dokumentáljuk, úgy gondoltuk, néhány kapás után majd látjuk, mely mélységeket kell erőltetnünk, hol táplálkoznak szívesen a pontyok.
Először kisebb méretű kombinációkkal csaliztunk, amik elemeit a Black Squid családból választottunk ki. A mély vízbe engedés előtt kis PVA csomagot akasztottunk a horogra, melyben 4-5 szem főzött golyócska lapult. Mire az utolsó szerelék is a helyére került, éppen lebukott a Nap a szemközti fák mögött, így lassan előkerültek a thermo ruhák, ugyanis a levegő drasztikusan lehűlt.
Mire teljesen ránk sötétedett, Ernő jelzője ellentmondást nem tűrő hangon csipogni kezdett. Nem akartuk elhinni, hogy ilyen gyorsan sikerült kapásig eljutnunk! Boldogan emelte fel a botját, majd kezdte fárasztani első érdeklődőnket. A hal szép lassan közeledett, hosszú percek teltek el a kapás pillanatától, mire végre a merítőbe csúszott a szép tőponty. Nagyon jó kezdés, mindketten nagyon örültünk a halnak! Mire Ernő kiért a csónakkal a szerelék visszahúzását követően, már én is a kezemben tartottam a botomat, aminek másik végén „valaki” erőseket rúgott. Ezt a halat is sikerült néhány perc után a pontymatracra fektetni, így újfent együtt örülhettünk a közös fogásnak.
Addig talán három órát voltak helyükön a szerelékeink, és máris két szép fogást könyvelhettünk el. Gondoltam, ha ilyen intenzíven táplálkoznak barátaink, lehetne egy kicsit növelni a csali méretet, hátha sikerül egy-két szebb pontyot is horogra csalni, ekkor fűztem hajszálelőkémre az egy szem 24 mm-es kikönnyített csalizó bojlit, mely a 2015-ös évtől minden eddig megjelent Haldorádó Carp Boilie család csalizó bojlijai között megtalálható lesz.
Érdekes módon reggelig nem érkezett további kapás, viszont ahogyan kivilágosodott, egymás után jöttek a kapások, az első két órában felváltva fárasztottunk.
Ahogyan volt egy kis kapásszünet, nekiláttunk egy szerénynek nem nevezhető reggeli elkészítésének. Éppen jóízűen falatoztunk, mikor Atilla, a tógazda is kijött megnézni minket. Invitáltuk őt is, de már túl volt addigra a reggelin. Az utolsó falatoknál járhattam, mikor a bal oldali swingerem lassan a bot felé közelített, majd az orsó is elkezdett kattogni… nem gyorsan, viszont határozottan. A hal öregurasan lopta a zsinórt, míg közbe nem avatkoztam. A kontaktus felvétele után éreztem, hogy ez bizony jobb hal lesz, ezért a csónakos fárasztás mellett döntöttem. Ernővel gyorsan a hal fölé értünk, ami alattunk nagyon mélyen folyamatosan a fenékhez ragaszkodott. Többször próbáltam elemelni onnan, de csak a sokadik kísérletre engedett a mélységből és szép lassan közelített a felszín felé a kristálytiszta vízben. Amikor feljött, a szánk is tátva maradt, úgy néztük a hatalmas tükörpontyot, melynek szája szélén ott fityegett a dupla 24 mm-es kikönnyített Black Squid csalizó bojlim.
Még fent is tett néhány tiszteletkört a csónak körül és alatt, mire sikerült barátomnak megszákolni. Atilla a partról izgulta végig a fárasztást és várta, hogy kiérjünk a nem hétköznapi fogással. Óvatosan áthelyeztem a halat a mérlegelő szákba és feltettem a kitárázott mérlegre. Eljött az igazság pillanata: a ponty pontos súlya 18,98 kg volt, ami a tógazda hitelesítésével az új lökösházi tórekord! Leírhatatlan az, amit akkor éreztem. Egy bányatavi tórekordot a kezemben tartani nagyon felemelő érzés! Óvatosan készítettünk róla gyorsan pár fotót, majd a fertőtlenítés után elindítottam a hazavezető úton. Mielőtt kicsúszott a kezeim közül, odasuttogtam neki, hogy a jövőben még találkozunk, és remélem, akkor már a húsz felettiek társaságába fog tartozni.
A túrán használt végszerelék:
Fontos azzal kezdeni, hogy a tavon tilos a fonott zsinór használata - kivételt ez alól egyedül a horogelőke képez. Tehát még leadcore zsinórt sem köthetünk. Ennek tükrében Ernővel úgy állítottuk össze szerelékünket, hogy kötöttünk a Record Carp Fluo Yellow 0,30 mm-es főzsinórunk végére körülbelül húszméternyi Strong Leader 0,45 mm-es előtétzsinórt, melyre egyetlen PB Products Hit & Run ólomkapocs került egy nagyobb méretű, 170 grammos Grippa Carp Lead ólommal. A gyorskapocsba egy 25 lbs Jelly Wire előkezsinórból kötött, horogbefordítóval ellátott, négyes horoggal készített előkét akasztottunk.
Ernő az éjszaka folyamán küzdött még egy szép nyurgaponttyal, ami még egy akadót is talált magának, de sajnos szákolás előtt elvesztettük. Szép lassan kireggeledett, és a mi horgásztúránk is a végéhez közeledett. Nagyon sajnáltam, hogy abba kell hagynunk a horgászatot egy ilyen különleges, lehetőségekkel teli tavon, de ahogy Ernővel egymásra néztünk, mindketten tudtuk, hogy ide még biztosan visszatérünk.
A túra fontos tanulságai:
- A tavon van egy érdekes szabály, miszerint az öt kilogramm alatti fogásokat nem szabad visszaengedni, hanem a horgászhelyen található haltartóban kell elhelyezni, ahonnan a tógazda áthelyezi e halakat egy nevelő tóba. A mi haltartónk száraz maradt a horgászat végén, ugyanis a módszeres csaliválasztásnak köszönhetően a legkisebb halunk is megütötte ezt a szintet.
- A bányatavi helyválasztás a legjobb radar használata mellett sem egyszerű feladat, hiszen rengeteg hasonló adottságokkal rendelkező mederalakulat közül kell kiválasztanunk azt, amelyiket valószínűleg a halak is előnyben részesítenek.
- Ha sikerül hozzájutni külső információhoz, az nagy előny, de azért mindig próbáljuk a saját ötleteinket is belevinni horgászatunkba, mert lehet, hogy éppen ez lesz a siker kulcsa. Nekem mindenki a sekélyebb, 5-6 méter mély területeket javasolta, melyeken fogtunk is halat, de a „Big” nem onnan, hanem egy több mint 18 méteres, nem túl meredek törés oldaláról érkezett, amin valamivel 12 m alatt helyeztem el a szereléket.
Írta: Haskó Tamás
Fotó: Takács Péter, Kerekes Ernő
Videó: Takács Péter
