Szombat reggel fél hét, csörög az ébresztő. Forgolódom még egy picit, pedig érzem, hogy már indulni kéne, hiszen horgászni készülök. Résnyire már ki tudom nyitni a szemem, és az agyam is képes már fogadni az ingereket. A sötét, téli reggelek után furcsa az a sok fény, ami beszűrődik a redőny apró hézagain. Odacsetlek-botlok, és mikor felhúzom az árnyékolót, majd kisüti a nap a szemem. Egy ideje már nem láttam ilyen szikrázó napsütést, így elméláztam a kellemesen meleg fényben. Szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy egy felejthetetlen napot fogok eltölteni a vízparton, annak ellenére, hogy a víz még hideg, és ilyenkor még a jól megválasztott helyen múlik a siker nagy része. Izgalmamat tovább tetézte, hogy egy ismeretlen tó felé vettem az irányt, ami nem más, mint a Biató Carp lake.
Régebben csak Biai IV-es tóként volt nyilvántartva ez a víz, hiszen a Biatorbágy határában található hatalmas tórendszer több állóvizet foglal magába. Néhány éve már jártam itt, ám azóta teljes átalakuláson ment át ez a tó, legalábbis a halállományát tekintve. Kíváncsiságomat fokozta, hogy sok megbízható horgászbarátom is ajánlotta a tavat, ám felhívták a figyelmemet arra a tényre, miszerint hétvégén korán kell érkezni, ha jó helyre szeretnék ülni. Sok más mellett a korán kelés sem az erősségem, így 9 óra is elmúlt, mire odaértem a tóhoz. Nem meglepő módon dugig volt a parkoló és ránézésre a vízpart is. Kicsit aggódtam, hogy jut-e még nekem egy horgászállás.
Szerencsére a halőr megszánt és kiállított nekem egy sportjegyet, ami az átlagnál picit drágább, no de mégis csak egy „nagyhalas” vízről van szó. Az üzlet megkötése után visszaültem a kocsiba és elindultam befelé, a nekem kiadott 5. napijegyes hely irányába. Még a sorompón sem jutottam át, mikor is a halőr elém ugrott és közölte, hogy a sok eső miatt átmenetileg nem lehet autóval behajtani a horgászállásokhoz.
Ebben a pillanatban egy picit lefittyedt a szám, hiszen nem erre számítottam, de megértettem a helyzetet, így gyalogosan indultam a horgászhelyre, ami állítólag 100 méterre lehet a bejárattól. Nos, ez a 100 méter volt vagy 250, és a legszebb, hogy már ültek az 5. helyen. Nem volt mit tenni: hátra arc, irány a tó első része, ahol két foglalt hely közé bekéredzkedve tudok horgászni. Az amúgy sem kevés motyómat, így duplán kellett megmozgatni, ami a komfort érzetemet erősen lerontotta.
Már erősen a délelőttbe fordult az óra, mire a hosszas helykeresés után, a beszerelkezés végeztével bedobhattam. A nagy bottal megpróbáltam elérni azt a távot, ahol látszólag a bojlisok horgásznak. Ez első ránézésre olyan 100-110 méter lehetett. Az 50-es Flat kosár szépen repült befelé, és úgy tűnt, hogy még az erős szembeszélben is kényelmesen elérem a „cölöpsort”.
Hallottam, hogy a tóban bőven laknak kisebb pontyok is, melyeket már 50-60 méterre is jól lehet fogni egyes helyeken. Fogalmam sem volt róla, hogy az én helyem ezek közé tartozik-e, de megetettem ezt a távot is, és hosszú előkén, kis horgon csontit felkínálva vártam a mohó apróságok jelentkezését. Már etetésre is sok élő anyagot használtam, amit Secret Carp etetőanyagba rejtve hajigáltam be alapozásként.
A Flat kosaramba Total Fish és Premium Halibut keveréke került. Bojlis vizeken jól szokott működni a hallisztben gazdag etetőanyag, ráadásul még egy kevés Black Squid aromával is erősítettem a keverék hatásfokán. A csalik közül is inkább a büdös, fűszeres ízekben gondolkodtam, így vittem be magammal Tüzes Ponty és Fokhagymás Hal oldódó-lebegő pelletet. Szerettem volna többfélét is kipróbálni, de a csalis táskámat fölösleges ballasztnak ítéltem meg becipekedés előtt, így azt kint hagytam a kocsiban.
A reggeli verőfény mit sem változott, ráadásul a nap pont szemből szórta ránk sugarait, ami nemcsak az én pontos dobásaimat, hanem a fényképezést is megnehezítette. Mondjuk, a délelőtti órákban ez volt a legkisebb gondom. Szégyen, nem szégyen, képtelen voltam halat fogni. Mivel nem ismerem ezt a vizet, betudhattam volna a saját bénaságomnak, ám ameddig elláttam egy-egy kósza pontyocskán kívül más a többieknek sem akadt.
Unalmamban úgy gondoltam, hogy elmegyek, könnyítek magamon egyet. Nem vagyok szégyenlős, de a zsúfolt partot azért még én sem érzem alkalmasnak erre a dologra. Így hát, kisétáltam a halőrházhoz, ahol egy mobil WC várt engem sok szeretettel. Finoman szólva is úgy tűnt, hogy már jó páran megfordultak ott előttem, és bizony már nem sok híja volt a túlcsordulásnak. Ami még szörnyűbb, hogy a hölgylátogatóknak is ez a hely állt rendelkezésre. Magyarázatul azt a választ kaptam, hogy még nem üzemelnek a rendszeresített mosdók. Én ezt elfogadom, de a Kedvesem már nem volt ilyen toleráns.
Az árnyékszék megcsodálása után ismét belevetettem magam a pecába, és nem is eredménytelenül. A külső etetésen nagyon aktívak lettek a halak, ám nagy bánatomra nem a pontyok húzogatták el a csonticsokrot, hanem szép, kövér ezüstkárászok. Ők sem voltak túl mohók, apró kapásaikat az erős szélben alig lehetett észrevenni.
Hogy hol van az a sok, itt nevelkedett ponty? Erre is választ kaptam hamarosan. A benti boton erőteljes, húzós kapás jelentkezett, aminek nagyon megörültem, hiszen reggel óta arra vártam, hogy megmozduljon az a spicc is! A távdobó bottal és nagy orsóval ugyan túl sok élvezetet nem okozott az alig kilós hal kifárasztása, no de ennek is örültem, hiszen addig még ilyen sem volt.
Miután visszadobtam, tíz perc után ismét meggörbült a spicc, és egy hasonlóan kicsi potykát kellett merítenem. Nagyon úgy tűnt, hogy a horgászhelyem környékén megjelentek a pontyok, így megpróbáltam felgyorsítani a kapásokat. Az amúgy is fűszeres Tüzes Ponty pelletet tovább „büdösítettem” saját dipjével. Talán furcsa választásnak tűnhet a meleg vízre készített csali alkalmazása kora tavaszi körülmények közt, de ahol a potykák hozzászoktak a markáns ízekhez, ott minden évszakban hatásos lehet ez az erőteljes aroma.
Tervem bevált, hiszen egyre sűrűbben húzták el a pontyocskák a csalit. Nagy ponty ide, kapitális hal oda, ezek a kis ördögök nagyon jól elszórakoztattak. A helybéli mágusok felvilágosítottak, hogy ezek mind helyi szaporulatból valók, ami roppant örvendetes. Ilyenkor fokozottan érvényes az, hogy vigyázni kell rájuk. A halbarát merítővel és a szakáll nélküli horoggal én ennek maximálisan eleget is tettem. Látszott, hogy még nem sokat voltak horgon, hiszen mindegyik tökéletes pikkelysorokkal rendelkezett és a szájukon sem volt még horog ütötte seb.
Délután háromkor álltam neki az összepakolásnak. Kifelé még talán hosszabbnak tűnt az út, mint amilyen az reggel volt. A végtelenül hosszúnak tűnő gyalogtúrán volt időm összefoglalni a napot. Nincs mit szépíteni, csalódottnak kéne lennem. Eljöttem egy bojlis vízre, és csak egy tucatnyi csutka pontyot voltam képes fogni. Érdekes módon azonban ez az egy dolog nem bosszantott kifelé menet. Csodák nincsenek. Március elején, egy ismeretlen tavon, elsőre kapitális halat fogni nagyon nehéz, óriási szerencse kell hozzá. Nekem aznapra ezt dobta a gép, és úgy éreztem, hogy a lehetőségeket maximálisan kihasználtam. A horgászat második felében pedig egész akciódússá vált a dolog, mondhatni, jót pecáztam.
Amivel viszont nem voltam kibékülve, azok a körülmények. Nem vagyok úri gyerek, de a reggeli tortúra a helyfoglalással, behajtási tilalommal, átpakolással nem volt ínyemre való. Az ideiglenes mellékhelységek száma és minősége is hagyott bőven kívánnivalót maga után. Mivel még nagyon a szezon elején jártunk, ezeket a dolgokat nyitás utáni szépséghibáknak is be lehet tudni, és ahogy elnéztem, minden adott hozzá, hogy év közben igazi családbarát horgászhellyé váljon ez a tó a napijegyesek számára is. A bojlis állások egész komfortosnak tűntek, bár nem igazán értek hozzá, hogy milyennek is kell lennie egy ilyennek.
Mindent összegezve én jót szórakoztam, hiszen fogtam bőven halat, még ha kicsiket is. Az idő tökéletes volt, jólesett a szikrázó napfényben ücsörögni. Helyválasztásom vélhetően lehetett volna jobb is, de aki későn kel, az érje be azzal, ami marad! Nekem úgy tűnt, hogy érdemes nagyot dobni, és ezt a bojlis pecások is alátámasztották. A dobócsővel vagy etetőhajóval bejuttatott golyók mind a cölöpök körül végezték. Szóval, aki feederrel szeretne itt horgászni, érdemes ezt is figyelembe vennie.
Közelsége Budapesthez valóban indokolja azt, hogy korán érkezzünk ide, főleg hétvégén. Ami még megkönnyítheti a dolgunkat, hogy a tó saját honlapján (biato.hu) lehet előre helyet foglaltatni. Mindenkinek jó ismerkedést kívánok ezzel az érdekes és nagy lehetőségeket magában rejtő tóval.
Írta: Sipos Gábor ifj.
